Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-11 / 50. szám
(2) 1906. December 11. SZÍNÉ R VÁRALJA 50. szám. egy gondolat bánt bennünket, lesz-e mellette haszon, vagy veszteség ? De bárminő anyagi korszakban éljünk; mindent, de mindent üzletté lealacsonyítani nem szabad, mert ez az ut a bukás, a züllés, a megsemmisülés útja. Művészetet, tudományt, irodalmat, újságírást nem szabad üzletté lealacsonyítani. Ha nem is tisztán idealizmus hatja által manap a színészetet, festészetet, szobrászatot, de nem szabad elvonnunk a művészetektől teljesen a nemesebb részeket, tekintsük a művészeiben első sorban és mindenek felett a magasztos, eszményi célt, a nemzet nevelő, népmivelő hatását, tekintsük, bogy a művészet nem egyik alfaja a kereskedelemnek, nem börzeárfolyam szerint licitálnak, hanem tisztán fenkölt eszmék tolmácsolója. Magyarországon a közelmúltban bárom eset is adta elő magát rövid időközökben, melyek amellett tanúskodnak, hogy fájdalom, nálunk mindent a legrutabb, a legundoritóbb anyagiak szempontjából mérlegelnek. Még távolról sem tölti el a lényeket a művészetek igaz és önzetlen szeretető, még gondolatban sem kisértenek a nemes eszmék; hanem igenis emész- tőleg kóvályognak az agyakban a legmaleráli- sabb gondolatok, hogy mennyi lesz a haszon, hogy lehetne a jövedelmet tetézni, mint lehelne rohamosan, kevés tudással, de több szerencsével meggazdagodni. Csak álljunk meg szegény Vidor Pál eseténél. Minden izében művész-ember volt, aki csak a művészeiét imádta, nem is gondolva az anyagiakra. Hogyan, hogy nem, színházigazgató lett belőle, de mint direktor is tisztán művészeti szempontból fogta fel a dolgokat; mindenben a művészetet látta, csodálta és szerette, holott nem tudta, hogy körülötte egy egészen más világ alakult ki azóta, hogy fiatal éveiből belecsöppent az öregségbe. Ő mindvégig megmaradt annak a naiv művészetimádó színész-embernek, aki volt s nem látta, nem tudta, hogy körülötte mily üzérkedések, mily tülekedések folynak a direklorsá- gért, amely pozícióból ki akarták ugrasztani azt a Vidor Pált, aki két esztendei igazgatósága alatt igazgatói fizetéséből csupán 20 korona előleget vett fel a pénztárostól, hogy legyen pénze — meghalni. Hossz üzlet-ember volt, tehát nem ment a gseft, nem tudott zöld ágra vergődni, de horribilis összegeket kellett fizetnie egyeseknek. Szóval látni való, hogy mennyire sülyed, mennyire esik a művészet becse, értéke, menynyire üzlet a színház manapság, hol protekció, pénz, szerencse, tehetségtelenség, üreslelküség dominálhat, de tisztességes egyeneslelküséggel, naiv hittel, művészet imádattal boldogulni nem lehet. Sajnos, már annyira elfajullak a viszonyok, hogy egy-kettőre bajosan lehet szanálni a bajokat, de erős hadjárattal, szívós küzdelemmel újból lehetne a művészeteket arra a magaslatre emelni, amelyen egykor állottak még csak nem is olyan régen. De ha ennyire elfajulni engedjük a dolgokat, ha tért engedünk a legocsmánvcbb anyagiaknak, ha művészeti kérdésekben boldogtalanok, vezető szerephez jutnak, kontár- \ kodnak, ha protekcióval a valódi tehetségek mellőzésével tizedrangu egyéneket tolunk előtérbe, akik a sikertől elkapatván, nem tudják, hogy és mint beszéljenek az emberekkel; ha mindezt előnyben részesiljük, ha mind ennek szabad utat nyitunk, akkor akár egy nagy börzévé alakíthatjuk át hazánkat. Ha már a társadalmi életben, ha már a politikában, a mindennapi életben is otthonos az irigykedés, kalmárkodás, önző és kapzsi szellem, ha már ezen körökből ezt kiirtani nem tudjuk, fokozott erővel kell oda munkálkodnunk, hogy meggátoljuk a rut üzleti szellemnek be- furakodását a művészeti körökbe, vagy ha már oda befurakodtak, vagy becsempészték, akkor még idejekorán kell azokat onnan kiirtani, elpusztítani. A művészetek temploma szentély, hova csak mocsoklalan lélekkel szabad bemennünk, nehogy megmételyezzük azt a levegőt, mely nemzeteket éltet, mely népeket nagygyá, hatalmassá lesz. Ne hagyjuk e szentélyeket bemocskolni, Argus szemekkel őrizzük a farizeusoktól, az egoistáktól, a lelketlen stréberektől. Óvjuk meg a művészetek tisztességét, sőt tanítsunk meg rá mindenkit, hogy mig művészet van, mig igaz művészek vannak, addig emberek vagyunk, azoknak vallhatjuk magunkat, de mihelyt ezek megszűnnének lenni, eltávolodunk emberi mi- voltunktól, barbárokká, szív és lélek nélküliekké leszünk, amely ponton aztán közeledünk az állatok felé. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — Megdöbbentő esemény játszódott le múlt hét péntekjén. Vidor Pál a Népszínház igazgatója öngyilkos lett. Futótűzként terjedtél a szomorú hir, a mely fájdalom, valónak bizonyult. Szegény Vidor Pál sehogy se tudott beleszokni a direk- torságba, nem tudott üzletember lenni' és mint igazgató is csodásán naiv leikével a művészetet kereste, nézte, a mit szeretett amit imádott. így nem csoda, ha áskálódlak ellene és mindenképen kitúrni akarták az igazgatóságból. Szívesen otthagyta volna a gondteljes direktorságot, de be csületessége, ritka tisztességérzete nem hagyta megválni a Népszínháztól olykép, hogy adósságokat hátra hagyjon, hogy csődbe kerüljön. Ettől félt, ettől remegett. E hó elsejére nagyobb fizetsége lett volna, de az ulolsó napon nem kapott pénzt, mint hitte volt és végső elkeseredettségében, az agyon zaklatott, a súlyos anyagi zavarokkal küzködő Vidor véget vetett életének. Kiváló, nagy színész volt, jeles népszínmű iró, a ki tisztán a művészetért élt és — lehet mondani — ezért meghalt. Óriási részvét nyilvánult meg temetésénél; itt látszott meg, hogy mennyien szerették szegény Vidor Pál, veled sírba szállott ama kevesek egyike, kik még a művészetet művészeti szempontból nézik. * Végre valahára komolyabb lép seket látunk a tolalizateur intézménye ellen. Darányi Ignác a ház egyik legutóbbi ülésen válaszolt Kecsety Károly interpellációjára és válaszában erősen hangozttala, hogy törekvése odairányul, miszerint a tolalizateur, mint káros intézmény korlátoztas- sék. így a 60 filléres helyeket csakugyan eltörölni fogják, továbbá kiskorúakat és középiskolai tanulókat eltiltani fognak egyáltalán attól, hogy lóversenyre járhassanak. Látni szeretnők már az eredményt. * Fényes ünnepség keretében leleplezték Andrássy Gyula gróf, volt külügyminiszter lovas szobrát. Gyönyörű hely jutott neki; ott áll a parlament előtt, végtelen térségen, a Duna partján. Nagy fényt adott az ünnepségnek az a körülmény, hogy ő felsége kíséretével is jelen volt a leleplezésnél. Ott volt a parlament két háza, magas katonai méltóságok és a külföldi követek hassonlókép megjelelitek. Széli Kálmán gyönyörű beszédet mondott, méltatván a nagy államférfin óriási érdemeit; a király rövid beszédben válaszolt és azt mondotta, hogy a jövő nemzedéke például vegye Andrássyt. Egyébként őfelsége elvolt ragadtatva a szobor sikerült voltán és megdicsérte Zalát, a szobor megalkotóját. HÍREK. Uj kamarás. Őfelsége a király ujfalussi Ujfalussy Gábor debreceni 2-ik huszárezredbeli főhadnagyot cs. és kir. kamarássá nevezte ki. Esküvő. Gulácsy Tibor tb. főszolgabíró, j n 1 fehérgyarmati lakos, folyó hó 8-án délelőtt 11 órakor esküdött örök hűséget péchujfalusi Péchy Ilonkával. Felsőbánya uj jegyzője. Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselőtestülete f. hó 2-án tartott választó közgyűlésében városi jegyzőnek egyhangúlag dr. Moldovan Ferenc ügyvédjelölteti választotta meg. Az uj jegyzőben Felsőbánya város kiváló munkaerőt s agilis társadalmi embert nyert. Adakozás. Az ujfalusi róm. kalh. templom javára adakoztak: Venglárcsek Istvánné 5 K, Báróy Béla 5 koronát. Miklós F hó 6-án a kedves Mikulás-nap alkalmából a jó barátok egész serege kereste fel Bay Miklós főszolgabírót és Kauten Miklós kir. aljárásbirót, hogy jókivánataikat élőszóval tolmácsolják. Remelemezőn Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarást ünnepelték. Erről külön tudósításban szólunk A magunk részéről most is és itt is szívesen kiállunk fel: Ad multos annos! Halálozás. Borsos Benő a szatmári ev. ref. főgimnázium igazgatója e hó 5-én meghalt Nemcsak mint szakember, nemcsak mint széles látkörü paedagógus, hanem mint ember, mint egy teljesen kiemelkedő egyéniség, csaknem pólolhaílan veszteség a magyar protestáns tanügyi társadalomban Még csak 46 éves volt. 17 éven át igazgatta a szatmári főgimnázium ügyeit. Működése és vezetése alatt a főgimnázium haladása szembetűnő. Ezért is egyéni kiválóságáért az egész országban őszinte gyász és fájdalom kísérte e hó 7-én megásott s elhantolt sírjába. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott! A tiszti kaució leszállítása Régi panasz, hogy a katonatisztek nősülését a nagy kaució előteremtése akadályozza. Most úgy látszik kilátás van arra, hogy a kauciót ha nem is szüntetik meg, de csökkenteni fogják, még pedig 60 ezer koronáról 30 ezer koronára. Ezenkívül az uj rendszer szerint a főhadnagytól kezdve a katonatiszt kaució nélkül veheti el a felebbvalója leányát. a férfi nyakát és forró piros ajkát odaszoritolla a művészéhez. Es susogott neki magyarul: — Én is szeretlek léged, oh, ha tudnád, hogy mily nagyon és mily régen Csak most ébredett valóra. Szivecském . . . szivecském . . . A férfi felelt, a leány újra . . . Nem tudták, hogy mit jelentenek a szavak, de azért oly jól megértették egymást . . . * + * * Nos, magától értetődik, a leány szeretője lett a művésznek. A nagy vagyon, fényes anyagi helyzet és egy becsülésre méltó férfi helyeit elég volt két pohárka pezsgő is. Ittas volt anélkül is. A bor gőze fejébe szállt és a leány a férfi karjaiba omlott. Hisz oly egyszerűen történt. Mintha csak igy kellett volna mindennek lenni. Egy hétig tarfolt az álom és azután Henri F'leurieur újra Párisba utazott. * * És Lilly Felébredt az álomból, de már későn ébredt fel. De azért még mindig telve volt a férfi emlékével és szivének minden porcikája bizsergett, ha csak reája is gondolt. Senki sem sejtett semmit. Az újságíróval ! egy társaságban jött össze újra. Imre ott ült vele szemben s a cigaretta füstjén keresztül látni vélte a fiúnak szemrehányó tekintetét és szikrázó pillantását. lüszébe jutott, hogy esküvel ígérte Imrének, hogy nem lesz szerelmes. Esküszegő vagyok — gondolta magában — s ha ő tudja, bizonyára megvet. Körülnézett. Kacagó párok, szivarozó urak üllek körülelte. A szomszédos szalonból egy fülbemászó dal hangzott át. Valamelyik ha- ; rálnője énekelte a szöveget : Oh szer . . óh ... szer . . . szeress babim! Szerelmes csókkal kínál a szám. Szivét valami éles fájdalom hasította s sírni szeretett volna. Valami eszébe jutott. F'el- j állt helyéről és büszkén, komolyan Imre felé ment. Arca egészen sápadt volt az izgalomtól. Aztán váratlanul azt mondta a férfinek : Imre, kérem, önnek egy csókkal tartozom. Karját ie- lógalva, fejét előretolva, hidegen megcsókolta a fiú száját. Nem törődött azzal, hogy sokan látják. Nem bánta, ha össze is omlott volna körülötte a világ. A jelenlevők nem tudták mire vélni a színpadias jelenetet. Az újságíró azonban egy pillanat alatt elértette a leány csodálatos finom lelki vonását és remegő hangon szólt: — Megesküdött 1 — Megszegtem eskümet, — kiáltott fel a leány szomorú lelki fájdalmában. És az örökké jókedvű Lilly hangos zokogással dől a fiú vállára. Drágul a nyomtatvány. A Vidéki Nyomda- tulajdonosok Országos Szövetsége értesíti a közönséget, hogy december l-ével az országban életbelép az uj munkás-árszabály, a mely lényegesen emeli a munkabéreket. Ennek következtében elkerülhetetlen a nyomtatványok árának aránylagos emelése is az egész országban. Uj iparvasutat Vármegyénkben gróf Vay Gábor a szalmái- — bikszádi h. é. vasút Vámfalu Máriavölgyi fürdő nevű állomásából kiágazólag egyrészt Büdössárfürdőig, másrészt a Mária- fürdőig lóüzemü iparvasutat épit, mely az engedélyes erdei termékei, állatai, ásványvizei, továbbá az üzemhez szükséges anyagok és berendezések, végül a korlátolt személyi forgalom keretén belül idegen személyek szállítására is fog szolgálni. A vonalon négy állomás és egy vontató vágány épül. Gyermekokoskodás. Szinérváralján egyik iskolában a nyomtatott »s« betűt szemléltette a tanító. A szokásos hangoztatási gyakorlat után elővesz a tanító egy tepsit s hosszában egy (a gyermekek előtt mi volna kedvesebb ?) hurkát próbál bele illeszteni. A kis nebulók azonnal észrevették, hogy kiegyenesedve nem fér bele. Azt is kitalálták, hogy meg kell görbíteni. A tanító »S« alakra meggörbíti a hurkát s kérdi, mi ez ? — Hurka, mondja egyik apróság. — Jól jó, de ez valamihez hasonlít. Nos, hát nem tudjátok. Ez egy nyomtatott . . . Fürre a hátulsó padban a tudás utánozhatlan komolyságává vágja rá egy gyermek: »Ez egy mjomtalott hurka.»
