Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-11 / 37. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IP .Á. 33 I A. InT 1ST VÁ 3ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Szellemi művelődés és társadalmi élet. A kisvárosok társadalmának eleiét változatossá tenni, annak szellemi művelődését előmozdítani, a társaskörök, kaszinók hivatását képezi. Gróf Széchényi Istvánnak is egy szellemi központ megteremtése volt a célja a nemzeti kaszinó létesítésével, magas szempontból fogván fel annak hivatását, a mi a társadalmi élet fejlesztésében, az együttértés, összetartás ibgal-. mainak testté alkotásában nyilvánult meg.' Sajnos, a modern élet a kaszinókat ettől a magasztos rendeltetésüktől nagyrészt eltérítette, s azok ma jórészben — tisztelet a kivételnek — arra szolgálnak, hogy a kártya-szenvedély falaik között kielégítést találjon. Sajnos, jó részük azt, hogy társadalmi vezető legyen, nemcsak elveszítette, de soha azzá lenni kísérletet nem tett. Sajnos, hogy magasztos hivatásának tudatára a legtöbb nem ébredt s a he-. Ivet, hogy társadalmi központtá vált volna, a kávéházakhoz hasonlóan a szenvedélyek kielégítésére szolgáló helyivé sü- lyedt, vagy annak született, azzal az előnyére nem szolgáló külömbséggel, hogy — mint magán-helyen, hová a rendőrség lábát be nem teheti, a szenvedélyek minden korlát nélkül nyerhetnek kielégítést. A kártyajáték leghazardabb nemei ütötték s ütik ma is fel tanyájukat a kaszinók, társaskörök termeiben. Az öngyilkosok, sikkasztok nagy gárdájának megsemmisülését, tönkretételét ritka esetben nem segítette elő a kaszinók, társaskörök létezése, levegője. Hiába, hol a szenvedélyek legőrültebb táncukat minden korlát nélkül járhatják, hol módot nyújtanak ahhoz, hogy a legszerényebb néhány forinttal rendelkező kis hivatalnok is, vagyonosodását a for- tuna istenasszonv szerencsekerekén meg- kísérelhesse, esetleg csekély pénzmaradványát egy »szerencsés nagy slágerrel« növelje, ott háttérbe kell szorulni mindannak, ami a társasköröknek, kaszinóknak velők született hivatását képezi. A szellemi élet elmaradottsága, a hosszú, téli kisvárosi estéknek a csö- jjlörletes, vad tivornyákká fajuló dics- nótázásokba fulladása, mind annak köszönhetők, hogy a kaszinók, társaskörök nem igyekeznek intéző tényezőkké válni a kisvárosok társadalmi, szellemi életében. Hiába minden törekvés, hiába teljenek be a betűk százezreivel a papírok egész kötegei, hiába ordítsák a t. kaszinói, társasköri intézőségeknek fülsiketítő, dobhártyát szakitó hangosan a fülébe, hogy ébredjetek, térjetek hivatásotok mezejére, vegyétek a városok társadalmi vezetését, szellemének művelését kezetekbe! Hiába lelt minden, addig, inig a társaskörök, kaszinók belélelét a rendőrhatóságok nem ellenőrizhetik, a mig beavatkozásukkal, a szenvedélyek féktelen kielégítésének gátat nem vetnek, amig a kaszinók, társaskörök beléletét egyedül volna a belügyminisztérium által kihámozott és szépen kifogástalanul megfogalmazott — de többnyire Írott malaszt- nak maradó alapszabályok irányítsák, hanem a rendőrhatóságnak beavatkozási, sőt feloszlatásra jog biztosíttassák majd arra nézve, hogy az ily hivatásától, rendeltetésétől eltért egyletek káros működését megszüntetni joga leend. Sokan talán téves értelmezés folytán az én cikkemben a társaskörök s kaszinók autonómiájának levonását látják. Ez távol áll tőlem, az autonómia maradjon meg, de az autonómia ne szolgálhasson függönyéül azoknak a közerkölcsiséget tönkretevő, megrontó, sőt a büntetőtörvénykönyvbe is ütköző cselekményeknek eltakarására, a mellett azoknak korlátlan folytatására, a mi csak az anyagi elszegényedést, tönkremenetelt előmozdítani, a sikkasztok és öngyilkosság számát növelni képes, —hanem igenis tartsa szem előtt tulajdonképeni hivatását, a mi a nemzeti érzés ébrentartásának, a művelődés előmozdításának, szóval a társadalmi élet vezetésének magasztos feladatában rejlik. (iy.) Rossz hitelviszonyok. A mai hitelviszonyok a kisiparosra nézve lehetetlenné teszik a gyarapodást, mert abban a pillanatban, midőn a kisiparos pénzhitelt kény- ielen igénybe venni, működése megakad, mert vagy egyáltalán nem juthat kölcsönhöz, vagy pedig súlyos kötelességet kell magára vállalnia. A kisiparosok hiteligényeit úgy a fővárosban, mint a vidéken kizárólag a hitelszövetkezetek elégítik ki. Az uzsoraüzletekből élő hitelszövetkezetek a kisiparosok szorult hetyzetét annyira kihasználják, hogy az adós kényszerűségből magára vállalt terhes kötelezettségeknek csak az első hónapokban képes megfelelni s csakhamar beáll annak a szükségessége, hogy a kisiparos a korábbi tőke- és kamattartozásainak fedezhesse végett újabb hitelforrás után kénytelen nézni, de mert csak az előbbihez hasonlót talál, bukása elkerülhetetlenné válik. ív bajokon segítendő, a kisiparosok hiteligényeinek szempontjából olyan hitelintézet felállítására van szükség, mely a nyújtandó kölcsönök biztosítékát, az iparos munka eredményében találja fel és a mely a megfelelő módozatok mellett nyújtandó kölcsönnel a tovább dolgozást teszi lehetővé. E célból egy nagy pénzintézet volna felállítandó részvénytársulati alapon; azért nem szövetkezeti alapon, mert a A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Tubarózsák. MTvL — Irta : Sugár József. — "iiLöldas, forró nyári éjben Tubarózsák hófehéren Szórták reám illatjukat. S virágajkuk szép szavával, Bájosan, mint a madárdal Valakiről búsan búgtak. Holdas, forró nyári éjben Tubarózsák sírtak értem, . . . Amint látták mély, nagy gyászom Orcámon, mely oly hervatag: Megsejték, hogy már föld alatt Nyugszik az én édes párom. Holdas, forró nyári éjben, Tubarózsák bűvkörében Álmodásba merült lelkem, S neki nyujtám hő ajkamat, Bárha egy kis ágról szakadt Tubarózsa csókolt engem. A hűtlen Lidi. A faluban végig harsogott még egyszer utoljára a sorozás óta mindennap hallható nóta, amely igy kezdődik: »Októbernek elsején be kell rukkolni . . .« Milyen gyorsan eljött ennek is az ideje! Bezzeg majd lassabban fognak múlni a napok ott bent a városban, abban a rettenetes nagy sárga házban, a kaszárnyában! Hajnali virradóra megindul a sok kocsi, mindegyiken öt-hat felpántlikázott legény dalol összeölelkezve s mindegyik kis kapuból szomorúan integet egv-egy könnyekkel telesirt keszkenő utánuk. A fehérnép búcsúzik tőlük három hosszú esztendőre, vagy talán örökre, ki tudná előre megmondani? hiszen a katona élete csupa bizonytalanság. Egyik-másik módosabb leány egész a városig kiséri szive választottját. Olyan nehéz az a válás, de hát meg kell lennie, úgy kívánja a király parancsa és az ország törvénye. Gergő Mátyás leánya, a szépséges Lidi is olt szomorkodik az édes anyja mellett, az egyik szekéren; alig tudja visszatartani a sírását, ha két égő szeme összetalálkozik deli vőlegényével, mert hát az is ott ül a dalolok között, a hátsó ülésen. Hiába fia a néhai öreg bírónak, viszik Tóth Ferkót is, viszik huszárnak, nem ismer a katonai regula kivételt. Amikor betérnek akaszárnyaszéles udvarába, az inspekciós őrmester le sem tudja venni róluk a szemét, mód nélkül tetszik neki az az összeölelkezve búcsúzó gyönyörű pár, mert hogy az Ur Isten jó kedvében teremthette őket, azt még a vak sem tagadhatja. Szinte rosszul esik annak a marcona képű, nagy bajuszu őrmesternek, hogy szét kell őket választania, de hát őneki is parancsa van, szigorú parancsa, hogy a trombitaszóra állítsa össze az uj katonákat, pedig már abba is hagyta a trombitás a hármas jeladást. — Ameddig látják egymást, folyton integetnek a kendőjükkel Gergő Lidi és Tóth Ferkó, mig végre eltűnik a legény a sok udvaru, nagy kaszárnyában s Lidit is felszólítják az öregek a szekérre, mely siró nyikorgással döcög tovább a piac felé, ahol összeveszik amire szükség van otthon, ahol meg is etetik az állatokat s aztán szomorúan indulnak vissza ugyanazon az utón, amelyen jöttek, nótázás nélkül, szótlanul, lecsüg- gesztett fejjel. Csak a jó Isten tudja, hol járnak a gondolataik? Hej! de lassan járt ezután az idő szekere. Mintha csiga lett volna mindennap, alig tudott hajnaltól alkonyig érni, de azért mégis csak újra virradt, újra alkonyodon. Akárminő lassan, mégis csak telt az idő s egyszer csak megint egész észrevétlenül úgy fordult, hogy gyorsabban kezdtek peregni a napok. A második esztendő már fele olyan hosszú sem volt, mint az első. Hiába, már olyan az ember természete, hogy mindenbe bele tud szokni. Azt a cifra papírra irt levelet sem várta már olyan nagyon türelmetlenül Lidi, mint eleinte. Ha meghozta a posta, elolvasta ; ha ideje került felelt is rája a szegény epekedő katonának, aki, mikor minden levelében a szemére hányta, hogy miért oly kurta a válasz, utoljára még ilyen kurtát sem kapott. Nem ért rá a lelkem ; irás helyett inkább ki-ki osant a gyepit mellé, ott várta már Gazsi Pali, aki bizony több ember volt az ő hű Ferkójánál. Ő már kiszolgálta a császárt, éppen akkor eresztették haza, amikor Tóth Ferkót elvitték.
