Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-21 / 34. szám
Szinérváralja, 1900. Augusztus 22. 34. szám. 1~-----Ha rmadik évfolyam. SZINEBTARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. \t$> .-Í -, . Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ngjlllér soronkinl 20 fillér. M E G J E L E N1 K MINDEN KEDD E N. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ÜT .A. IB I 2ST "STVAw A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Tudatlanság és fanatizmus. Ha jelen társadalmunkat alapos megfigyelés alá vesszük, abban három osztályra bukkanunk. Az első osztályban találjuk a vallásnak buzgó hivőit, akik lelkűk egész odaadásával követik vallásuk tanait. Szorgalmasan járnak a templomba, szigorúan tartják meg az ünnepeket, a dogmákban vakon hisznek, a lelkészek engedelmes bárányai és szivük mélyéből gyűlölik a más valláson lévőket. Ha a társadalmat egy derékszögű háromszöghöz hasonlítjuk, úgy ezen osztály a háromszög nagyobb befogóját alkotja. A második osztályban vannak a tudomány és művészet, a humanizmus, jog és igazság lelkes hívői, kik gondolkodásukban és cselekedeteikben a józan és tiszta ész, az igazság és valódi erkölcs szabályai szerint járnak el, akik testvéri szeretettel keblükre ölelik embertársaikat, imádják azok bármily alakban az Isteni, vagy beszéljenek bármily nyelven. Minden ember számára jogot és szabadságot követelnek s a közjó és béke előmozdításában fáradhatlan kitartó harcosok. De sajnos, az igazság és erkölcs c harcosai, csak kisebb befogóját alkotják a társadalom háromszögének. E két osztályt összeköti azután a nagy „átfogó“, a harmadik osztály, a lai- seurök óriási osztálya. Van ezeknek vallásuk is, nincs is. Hisznek Istenben, nem is; a mint ép a helyzet azt magával hozza. Ott látjuk őket a temetéseken szomorúan, megtört szívvel, zokogva lépni szülőik koporsója után s másnap a bíróságnál testvéreikkel az örökség fölött perlekedni s az elhunytnak emlékét sárral és piszokkal megdobni. — Ott látjuk őket a templomban az oltár előtt térdelni s mellüket verni, éjjelenkint pedig a csapszékekben dőzsölni. Vastag és nagy betűkkel nyomatják ki, hogy mennyit áldoztak szent célokra, a nagy uzsorát pedig, amit a szegény emberektől szednek, eltitkolják. — Fennen hirdetik az erkölcsöt, előttük pedig olyan az, mint a bunda, amit telszés szerint ki lehet fordítani. — A becsület hű őreként lépnek fel és egy szegény, védtelen nő becsülete annyi értékkel bir előttük, mint egy kifacsart citromnak a héja. A tudományban az alapos ismeretek hiánya miatt az igazságot megismerni képtelenek, a művészetben pedig csak kontármüveket alkotnak. Nem szent előttük semmi, nem imponál nekik senki. Nincs erkölcsük, nincs vallásuk, nincs Istenük. Csak egy van, aim vonzza őket, csak egy bálványuk van, amely előtt leborulnak : a pénz. Az az ő vallásuk, erkölcsük, vallásuk és Istenük. Mammon rabszolgái ők. Az ő szol- gálatában töltik el egész életüket s nem rettennek vissza semmiféle aljas és bűnös cselekedettől. El vannak ők osztva a társadalom minden rétegében. Olt vannak a fényes úri palotákban s ott találhatók a rongyos kunyhókban. Egy és ugyanazon eszme szolgálatában állanak, akár elegáns öltözékben, akár piszkos zubbonyban is jelenjenek meg. A nagy hivatalokban ép úgy, mint a gyárakban vagy az erdők mélyében. A felsorolt három osztály közül vájjon melyik oka az erkölcsi dekadenciának, az könnyem megítélhető. A vallásos fanatizmus ép oly ellensége minden igaz és jónak, mint a tudatlansággal párosult vallástalanság. Mig a tudatlanság és val- lástalanság erkölcstelenséget, addig a fanatizmus kegyetlenséget szül. Egyik ép oly veszedelmes és káros az emberiség nyugodt és biztos fejlődésére, mint a másik. Az egyik magában egyesíti a vallásos mysticismust, a másik a csőcseléknek merész kegyetlenségét, melynek együttes működéséből származtak mindazon korcsszülöttek, kik az emberiség tragikomédiájában oly nagy szerepet játszottak. Egy őrült Caligulának és Heli- gulának és Heliogabálnak vérrel fertőzött éjszakái és a spanyolok inquisitiói, a bo- szorkánybirók Ítéletei és a forradalmi hyénák kegyetlenségei, mindez egy és ugyanazon keverék: erkölcsi dekadencia. Molay, Savonarola, Giordano Bruno, Galilei, vájjon minek az áldozatai voltak ? Tehát a vallásos fanatizmus és a tudatlanság okai a társadalom erkölcsi sü* lvedésének. A népekkel nem ismertetik meg a vallások igazi magasztos eszméit, hanem a testvéri szeretet és egyetértés helyett keserű gyűlöletet oltanak sziveikbe. Akik pedig hivatva vannak arra, hogy a vallás fenséges eszméit hirdessék és erkölcsös életmóddal szép példát adjanak embertársaiknak, azok magok legtöbbet vétenek a vallás és erkölcs szabályai ellen. De sokkal veszedelmesebb a társadalomra nézve a vallástalan tudatlanok nagy serege. Mert amig a vallásos fanatikust az isten büntetésétől való félelem tartja vissza gonosz cselekvények elkövetésétől, addig a farizeusok és faiseurök A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Nyári figurák. i. A sajtóember. A sajlóembernek már kora ifjúsága óla köze van a nyomlalotl betűhöz. Harmadik iskolás korában a Kis kapnál pályadijai nyert egy szerencsésen megoldott rejtvénynyel. Később fölserdült korában igen gyakran érintkezett ujság- irókkal. Amely érintkezés hatása alatt egy nagy napilapban is megjelent egy közleménye. Egy sajátkezüleg megszövegezett cimbalmot kereső apróhirdetés. Ez időtől kezdve a sajtóember szörnyű nagyhatalomnak tudja magát és az a meggyőződése, hogy minden kijelentésének roppant súlya vagyon. Éhez képest tesz is súlyos kijelentéseket, amelyeknek azonban csak úri maga előtt van tekintélye. Máskülönben kedves, mulatós fiú. Amikor pénze van, összegyűjti a cimborákat. Leitatja őket, miközben ő maga mint egy brigadéros, osztogatja a parancsokat, Pislogó macskazöld szemeit ilyenkor boldogan révedezlcli a becsipett alakokon. Ő azonban nem iszik, legfeljebb egy pohár sört. Most itthon nyaral, sőt izzad, vagy inkább szenved. Jóllehet, a nap egy jókora részét fiakkeren tölti. Nyaralóhelye: a Pálmaliget. A kocsin izzad; az ágyban szenved. A Korona kávéházban előadást tart. Amelyből nagyritkán, sőt soha sem hiányzik a füllentés. Magánéletében módfölött jóravaló gyerek ez a sajtóember. Különösen azok iránt, akik elnézők a füllentés iránvában. Huszonhét esztendős, fiatal házas. Házasélete szerencsés, sőt néhány hónap múlva, ha nem füllenteti, boldog is lesz. A neve elég idényszerü: Locsoló A sajióember: Kedves fiuk, igazán nem tudom, mit tegyek. A feleségemet elküldtem Balaton-Bagosra, a fiakkerem hazahajtalott. Egy csöpp miniszter, vagy egy darabka mágnás sincs itt Pesten. Keresem őket a kaszinóban, keresem őket a Yampeticsban, a Gerbandnálés mindenfelé apró skriblereket és hökömbeli művészeket talál az ember. Mégis borzasztó, hogy az ország legnagyobb városában mit sem tesz az ember, mint ásít. Egy koronabeli: Ásít ? Hát hol van Ostende, Ischl, Karlsbad, Gleichenberg, amit csak nekem diktál be februárban. Hol van Schveingen, amit Adrien barátunknak, hol van Interlake, amit Pipircsónak mondtál februárban. Es bol van a magas Tálra, amit nekem a te jóbarátod, Krakli ur mondott és hol a mélységes poklok feneke, ahova Fischer, a legjobb barátod internált a nyárra. A sajióember: Igaz, igaz, hogy sok helyet említettem és bizonyos, hogy mindezeket a helyeket bejártam volna, ha a fene sok kapacitás mind el nem hagyja Budapestet. Kérlek, jöhet valaki idegenből és egyetlen sajtóember nincs itt, aki méltó volna a fogadtatásra. Se Herczeg Franci, se Fáik Makszi, se Rákosi Jankó, se Ábrányi Kornél nincsenek itthon. Ki a fészkes fene tudná, hogy egyáltalán van irodalom Magyar- országon. A koronabeli: Ki tudná ? Hiszen csak nem vagy egyedül. Máskülönben pedig igazán nem tudom, jó iró vagy te, kedves Locsoló? A sajióember: Engedd meg, de ebben kételkedni semmi okod sincs. Rósz iró nem lehetek. Hiszen még nem láttál tőlem nyomtatott terméket. A koronabeli: Jól adod, öregem. Ezek szerint te mindenkin túl teszel, aki irt valaha. Te több vagy minden neves és névtelennél, te egy burkolt, halhatatlan vagy, aki különbeket tud, mint azok, akik minden .tüsszentésüket világgá ordítják. Te egy néma zseni vagy, egy nem tudom kivel összehasonlítható, szóval több mindenkinél, aki irt valaha. A sajtóember: Kedves fiam, távollevőkről illetlen dolog csúnyán nyilatkozni, de azért mégis kikérem, hogy sajtó dolgokban egy kalap alá fogj egy és más szeretett barátunkkal. A koronabeli : Jó mesterem, ne beszéljünk sajtóügyekről, mert a végén tudom, hogy babózás lesz, de ha már nem jártad be a félvilág fürdőit ezen a nyáron, legalább adj egy száraz szivart. .4 sajtóember: Egy szivart? Jaj édesem, csak szivarokról ne beszéljünk, mert tudod a végén (izgatottan kutatja még a mellényzsebeit is) a végén tudom, hogy (szellemesen) bagózás lesz. II. A sportember. A sportembernek háta mögött nem szokvány múlt van. A sportember sohasem ment taposott utakon, hanem a járatlant kereste, amióta csak az eszét tudja. A nyolc esztendős gimáziumi kurzust ő tizenegy esztendő 'alatt végezte. És bármennyire tudja is a dolgokati színezni, azt bevallja, hogy nem a professzora szeretete tartották őt olyan sokáig a tudomány szoptató emlőin. Tudja, hogy abban az utolsó tanévet még két hónappal megtoldotta, semmi-
