Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-21 / 34. szám
(2) 1906. Augusztus 22. SZINÉRVÁRALJA nagy tömege — amely előtt vallás és erkölcs nem létezik — nem riad vissza semmitől. Hisz még az állam törvényeit sem tisztelik s ha nem támaszkodhatnánk egy erős hadseregre, még vakmerőbb módon támadnák meg az emberiséget. E mizériákon csak a tudománynak és a vallás magasztos tanainak ápolása segíthet. A tudomány igazságszeretetet, a vallás pedig emberszereletet szül. Az igazság és emberszeretet pedig minden ethikának alapföltételei. Balogh Géza. Általános drágaság. Régi igazság, hogy nem boldog a magyar. Mikor mindenfelől húzzák, nyúzzák, szorítják, nyomják. Hogy tud ilyeténképen zöldágra vergődni, hogy tud ilyen viszonyok mellett tisztességesen megfelelni kötelességeinek. A jövedelem nemhogy emelkednék, inkább csappan; ennek ellenében óriási mértékben és megállapodás nélkül emelkedik mindennek az ára. A két legfontosabb kelléke a társadalmi életnek: az élelmiszer és a lakás szemérmetlen módon megdrágult. A hús szinte megfizethetetlen; a lakások ára szintén oly aránytalanul nagy, hogy a szükes viszonyok között élő ember, még kisebb lakásban huzza meg magát, hogy valahogy lakhassák. Ha nálunk valami megdrágul, az okát nem kell nagyon kutatni s csak a szomszédba kell mennünk, hát láthatunk vidáman dörzsölő kezeket, megelégedettségtől derűs ábrázatokat. A mi jó osztrák szomszédjaink mindig gondoskodnak arról, hogy nekünk egy kis mulatságot szerez zenek; összeállanak a nagy iparosok, vállalkozók és egyszeriben elhatározzák, hogy ennek vagy annak a nélkülözhetetlen cikknek, tárgynak árát felsrófolják. A kinek nem tetszik, ne vásároljon belőle; ha megvásárol, ugrálhat mellette; de fizetni kell érte, akár tetszik, akár nem. így vagyunk kiszolgáltatva Ausztria kénye- kcdvének, kapzsiságának, merészkedési vágyának. Így gondoskodtak arról, hogy a szerb határzár révén a marhahús ára tetemesen felszálljon ; igy gondoskodnak arról, hogy mindent drágán megfizessünk. Ebben nyilvánul meg a közös vámterület áldásos volta. Ezért kapálódznak úgy odaát az önálló vámterület ellen; a mikor emelhetnek majd árakat az osztrákok, de saját testvéreik számára. Hogy aztán oly nagy arányokat öltenek a kivándorlások, azon nem kell csodálkozni. Elvégre az a munkaszerető, dolgos, izmoskaru földmives, munkás nem várhatja a sült galambokat, mert a család jól nem lakhatik reménykedésből. Vagy nem kap egyáltalán munkát a szegény ember, vagy munkáját oly gyatrán fizetik meg, hogy legszerényebb esetmódja mellett sem telik mindenre, mire szüksége volna Ekét ok készteti a kivándorlásra, főleg azokat, a kiknek még van valamennyi vagyonuk, s ennek roncsait megmentendő, itt hagyják szülőhazájukat, holott szívesebben dolgoznának idehaza, ha lenne mit, örömest maradnának itthon, ha munkájukat csak annyira megfizetnék, hogy családjukkal eltengődhetnek. A világ egyik részében sem aknázzák ki úgy az embert, mint nálunk szép Magyar- országon. A kizsákmányolásban valóságos versengés folyik a telhetetlenek között. A lakásuzsora vígan tobzódik. Miután első sorban is a fővárosban emelkedik beláthatatlan magasságra minden elképzelhető dolognak az ára természetesen a középpontból szerte ágazodik ez az ország megannyi részébe s igy megszületik az egyetemleges, általános drágaság. A közönség hiába jajveszékel, hasztalan siránkozik ilyen brutálitások ellen, az illetékes körök vajmi keveset törődnek és ha törődnek, vajmi keveset tesznek — talán nem is tesznek — a nép feltétlen jogos és méltányos panasza kielégítésére. A hiba tulajdonképen a nálunk örökösen széthúzódó semmiben össze nem tartó, egyöntetűen eljárni tudó társadalomban van, mely egyideig sopánkodik s aztán belenyugszik a változhatat- lanba. Akkor nem csoda, ha vérszemet kapnak a dúsgazdag gyárosok, nagyiparosok, háziurak s minden nagyobb lelkiismeret furdalás nélkül emelnek akkor és annyira, a mikor és a mennyire nekik jól esik. A nagyközönségnek, a millió és millió állampolgárnak kell sztrájkolni ilyen indokolatlan és sérelmes emelések ellen; ki lehet a dúsgazdag embereket is éheztetni, mint legutóbb a malommunkások sztrájkjánál is láttuk, mely a munkások győzelmével végződött. A jómódú malmosok beadták a derekukat, mert belátták, hogy sokáig nem lehelnek el a munkások nélkül, Erős szervezkedéssel, egyöntetű eljárással pressziót lehet gyakorolni mindenféle erőszakos és a meggazdagodás nagyobb emelésére irányuló áremelések ellen. Akkor majd lejebb esik az álluk a most még elvakult lak-és élelmiszer uzsorásoknak. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (Uralkodók találkozása. — A beteg szultán — A honvédelmi miniszter pere. — Sztrájkoló lakók. — Egy csendőr vérengzése. — Egy család tragédiája) A német császár és az angol király Fried- richshofban találkoztak. Ez a találkozás külsőségeiben semmi különöset nem árult el, a két uralkodót sem a kancellár, sem az angol külügyminiszter nem kisérte el, még sem hiszi el a közvélemény, hogy e találkozás alkalmával a politika szóba ne került volna. Összeköttetésbe hozzák ezt a találkozást a keleti kérdéssel és az oroszországi eseményekkel és nem tartják kizártnak, hogy az uralkodók az Oroszország ügyeibe való beavatkozásról is folytattak eszme cserét. Az európai sajtót napok óta foglalkoztatja a szultán betegsége, a melyről soká ellentétes hírek érkeztek. Újabban jelentik, hogy a szultán nemű szerepe a tanári jóindulatnak nem volt. Vele igazságtalanság történt a múltban és történik a jelenbe is, valahányszor az érdeke ellen esik meg valami. A jogot azért hagyta ott, mert nem tudott egy nézeten lenni a jurisprudencia mostani magyar kiválóságaival, amely nézeteltérés különösen a vizsgálatokon domborult ki. Majd búcsút mondott az egyetemnek és egy redakció tagjává lett, ahol pompásan érvényesült Idáig kurta dióhéjban a mi emberünk története. Innen fogva ő csinál történeteket. Sport munkatárs létére valósággal korszakalkotót müvei. Rendezi a lurflüntetéseket és jó tanácscsal szolgál az islállótulajdonosoknak. Az első és egyedüli, aki írásaiban nemcsak az istállótulajdonosokat, a zsokékat és lovászfiukat támadja, hanem rettenetes katilinákat mond a — lovak ellen. Miért ne lehetne támadni — úgymond — lovakat, ha a szamarakat lehet. Ez a tulajdonsága nevét széles körökben tette ismertté. Ennek alapján lapot is indítóit, amely ha a hirdetőit nem akarnám elriasztani, mondhatnám; a nyilvánosság kizárása melleit lát napvilágot. De azért ott is rendületlenül üti a lovakat. Ennyiben nyilatkozik meg, mint a nyilvánosság embere. A sportember mint magánember nem annyira rokonszenves. Zsarnok. Amit kijelent, abban mindig van igazság. Ellentmondást nem tűr. Éppen azért a nyári nézeteit nem lehet párbeszédben közölni. A körbenülők csendben hallgatják a hízásnak induló elegáns fiút, aki hat esztendő óta minden télen nősülni készül. Télen, amikor nincs lóverseny és nincs pénz. A sport-ember : így nyáron nem ér az élet semmit. Dolgozni és dolgozni. Ha igy órákhosz- szat is láttok engem a kávéház ablakán kiteJ kinteni, az mégis csak munka kedves gyerekek. Mert nemcsak a l'elgyürült ingujj és az íróasztal fölött való görnyedés jelent dolgot, hanem mondhatom, nekem ez a külsőleg tétlenségnek látszó semmittevés is munka. Erre járnak a leányok. Az egyik bájos és fiatal csirke és eszembe jut. Muse, a másik formás és eszembe jut Néném- asszomj. Egy vén csontot látok itt és szegény Sautoy áll a lelki szemeim előtt. Ezekről Írni, ezek fölött a kegyelet szárnyait kell megeresztenem. Azonkívül gondot okoz még nekem, kedves gyermekeim, hogy hol nyaraljak ma este. Os- Budában-e vájjon, vagy talán jobb volna, ha kimennék Kovácspatakra,^ amelyek berkei fölött csodás egyetértés lebeg. És ahol Ámorvize nem ' bir arra a leányra hatássál, akire úgy szeretne hatni egy ragyogó férfi-sziv. Eltekintve azonban mindentől, elég kellemesen nyaraltam az idén ; nem is annyira nyaraltam, mint elég kellemes nyaram volt. Leányokat ismertem meg, akiknek egyikét- másikát még Patiencevel sem merem összehasonlítani. A leány ilyenkor jó. Amikor nem gondol reá az ember, hogy valaha még feleségévé is teszi. Bezzeg télen, amikor nincsen se verseny7, se hitel, akkor hej, a leány mint haszon-objektum, mint totalizator jelenik meg. Tovább is folytatnám, de összeszorul a szivem, ha erre a körülményre gondolok. Es mennem kell, mert üt az óra. (Kiveszi aranyóráját, amelynek ketyegésébe [ fül az ékszerész sóhaja.) — a.— 84. szám. egészségi állapota teljesen helyreállott, az uralkodó, mint régebben, végzi teendőit és sétákat tesz a Yildiz-kerlben. Megbízható jelentések szerint a szultán betegségének egy régi vese-, avagy hólyagbaj volt az oka. A honvédelmi miniszter ismeretes ügyében a héten ismét volt két tárgyalás a járásbíróság előtt. Az első tárgyalás alkalmával a miniszter ügyvéde tagadta a fele terhére rótt cselekményeket, miért is tanuk kihallgatása vált szükségessé. Az ujabbi, 17-én tartott tárgyalás eredményéről — e sorok Írása idejében — még nem értesültünk. A sztrájkok kitalálásában feltétlen rekordot értek el azok a budapesti polgárok, kik kimondták a »lakók sztrájkját« A legújabb sztrájk abból áll, hogy a ház összes lakói nem fogadják el a nekik oly szívesen felajánlott lakbéremelést, hanem valamennyien felmondanak és a behurcolni szándékozókat figyelmeztetik a háztulajdonos kapzsiságára. Mintha bizony ezt a nélkül se tudnák a lakáskeresők és nem volnának kénytelenek akarva, nem akarva a tulcsigázolt lakbért fizetni. A budapesti háziurak nem is ijedtek meg túlságosan az uj sztrájktól, sőt vigati emelik tovább is a lakbéreket. Hajmeresztő vérengzést vitt véghez egy ittas csendőr, Kiss Kovács István. Magához vett 120 darab éles töltést, s a ki útjába akadt, azt irgalmatlanul lelőtte. A kanizsai országúton, a Hidas pusztán és környékén nem kevesebb, mint nyolcvan töltést puffantott el, sajnos, többnyire eredményesen. Két ember meghalt, három halálosan és sokan súlyosan megsebesültek. Végre is egy csendőrőrjárat leterhelte a megvadult embert. Bajor János hidegkúti földbirtokos a napokban vadászfegyverét tisztogatta, miközben a puska elsült A golyó Bajor tizenhét éves Ilona nevű leányát találta. A leány jajszó nélkül, halva rogyott össze, mire a szerencsétlen apa maga ellen fordította a fegyvert és főbelőtte magát. A fegyverdurranásra elősiető földbirtokosnő a két holttest láttára eszméletlenül esett össze és most súlyos betegen fekszik. HÍREK. Lapunk jelen száma a közbejött ünnep miatt egy napot késett. Áthelyezés. Székely Gyula segédlelkész Csomaközről Szanjszlóra helyeztetett ál. Tanítónő választás. Az ombodi ref. egyház- község Erdős Vilma mándi tanítónőt 19 pályázó közül egyhangúlag tanítónőnek választotta meg. Esküvő. Dr. Fejes Béla. budapesti ügyvéd e hó 18-án kelt egybe Wolkenberg Mariskával, néh. Wolkenberg Károly ügyvéd és neje, szül. kézdiszenlléleki és málnási Bartók Karolina kedves, müveit leányával. A polgári házasság- kötés a városháza tanácstermében Fábián István, anyakönyvezető előtt történt, az egyházi áldást Papolczv Zoltán, apai ref. lelkész adta az uj párra. Ad multos annos. A vármegyei székház előcsarnokában a restaurálás alkalmával baloldalon elhelyezett táblán tudvalevőleg Krislpffy József és Nagy László neve is szerepelt. A törvényhatósági bizottság annak idején Mándy Zoltán indítványára elhatározta, hogy ezen neveket a márványtábláról eltávolíttatja s a nevek helyére tulipánokat véset. A közgyűlés eme határozatának meghozatalától a két név fekete lepellel volt leborilva egész mostanáig, a mikor is megkezdették a munkálatokat, hogy a határozatoknak megfelelőleg a fenti neveket lecsjszolják s ezek helyét a hazafias érzés symholumával — tulipánnal — töltsék be. Vizsgatétel. Illés István, szinérváraljai járás- birósági alkalmazott a napokban letette a ro- mánlolmácsi vizsgát a szatmári kir törvényszéknél. Megbízottak. Az augusztus 30-án Szinér- váralján tartandó diszgyülésen, melyen Sinka Lajos, krassói tanítót fogják ünnepelni, a tiszántúli egyházkerületét és a nagybányai egyházmegyét Széli György, esperes fogja képviselni. Szatmárvármegve törvényhatóságának képviselőjéül Péchy László főszolgabírót küldötte ki az alispán, de Péchy kénytelen volt lemondani a képviselésről, mivel esküvője éppen erre az időre van kitűzve. Az Astra román közművelődési társaság e hó 12-én Bariafíaluban gyűlést tartott, mely után sikerült táncmulatság volt. Jegyzők közgyűlése A szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyesülete Bodoky Béla elnöklete alatt e hó 16-án közgyűlést tartott Nagybányán, melyen az egyesület belélelét érintő számos kéfdést tárgyaltak le. Kiemelkedő momentuma volt a közgyűlésnek, hogy némi módosítással elfogadták n »Jegyzők Erzsébet királynéról nevezőit árvaház és segitőintézeté«- ről alkotott alapszabályokat.
