Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-10 / 28. szám

*\Y! ■* U VrV \

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre G korona. Fél évre 3 korona. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény

Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér telelés szerkesztő ,és laptulajdonos: valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőKijiUlér soronkinl W fillér. 3F1 .Á. Z3 I .Á. IbT I S T 1ST i ség éhez Szinérváralj ára küldendők.

JIEÖJ KLENIK MINDEN KEDDEN. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

álláspontról szóljunk a magunk városi dolgaihoz.

o

Eszményi világot teremthet s teremtsen is magának minden ember. De már ha az eszményi világot a földi életre nézve hasznosítani is akarjuk, már akkor annak elérésen mindazon embernek munkálnia kell, a ki azon körben él. a melyben az eszmét életbe léptetni akarjuk.

Például a családi élet eszményi tökéletességének. boldogságának építéséhez minden tagnak hozzá kell járulnia; ha csak egy tag cselekszik másképen: az eszmény nem valósulhat.

Vannak eszmék, a miket csak milliók valósíthatnak. Például hazát kevés ember állandóság s virágzás reményében nem alkothat Minél több millió emberből áll a haza, annál állandóbb s virágzóbb lehet A kicsiny falu csak nagyon szűk körben mozoghat.

Városunk e tekintetben szerencsés- j nek mondható, mert nem épen kicsi. Any- ! nyi eszmét valósíthat meg, a mennyi az ő fejlődéséhez s jó létéhez elég; s az eszmék valósítását folyton tökéletesítheti. De j minden ember hozzájárulása szükséges.

Odáig azonban még nem haladtunk, hogy minden eszmét a város valósítson. Sok szükséges eszme életbeléptetése a társadalomnak van fentartva. Az a vonal sincs még határozottan megvonva, mely a város és társadalom kötelességeit szigorúan elválasztaná. De már annyit e téren is tudunk, hogy mindaz, a mi a közigazgatáshoz s ennek tökéletesítéséhez tartozik, az mind a város kötelessége s ahhoz minden léleknek hozzá kell járulnia. Azt is tudjuk, hogy a közművelődési s közgazdasági egyesületek a társadalomra vannak bízva. A város minden eszmét életbe léptethet, a mit szükségesnek Ítél, ha van hozzá jóakarata és ereje. A város tehát az eszmék valósítása által a természetes fejlődés sorrendje szerint fennakadás nélkül haladhat.

Az eszmékről.

Ezek az észnek, léleknek, mondhatjuk az összes szellemi tehetségeknek termékei, a melyekre nagy befolyással van a test.

Ha a test nem volna rájuk hatással, minden eszme égi, angvajj volna; de fájdalom, vannak pokoHan^í ördögiek is. Ilyenek termettek Absoloiiban, Lucius Sergius Calilinában, Cilley rlrikban. Ilyenek termenek most is minden roszszivü emberben.

Mi most ezekről nem szólunk, hanem csak azokról, a melyek a jóért teremnek s a jót czélozzák.

Ezeknek a száma végtelen, folyton teremnek. A ki ezeket megmagyarázni akarná, a végtelenség megfejtésére vállalkoznék, a mire erő embernek nem adatott. Hanem értelmi erőnkhöz képest valamely részt tudhatunk azokbó1.

Tudjuk, hogy eszmék nélkül nincs szabadság, nincs a fennállásra erő, nincs haladás s tökéletesedés.

Tudjuk, hogy nem minden eszme alkalmatos a czél elérésére Például, a'kik az örökmozdonyon dolgoztak s vegyin ton aranyat akartak csinálni: téveszméket követtek s anyagilag és szellemileg megromlottak, mint minden tévedő, a ki a tévúton állandóan megmarad.

Mindig voltak s vannak tévedések. Például Pláton idejében, a ki Sokrates tanítványa volt s egy eszményi világot alkotott s bölcsészet fejedelmének neveztetett és Krisztus előtt 429-ben született, az volt a nézet, hogy fenkölt eszmékből nem szabad földi hasznot huzni, mert az megalázó. Lord Verulámi Bacon Ferenc, a ki Krisztus után 15(51-ben született, vitatta, hogy csak azok az eszmék értékesek, a melyek a földi életre hasznosíthatók. S ezt az álláspontot foglaljuk el ma. S ne is mélvedjünk a további történelmi fejtegetésekbe, hanem ezen

Az egyesületek is haladhatnak, mert van bennük életképesség; de mert nincs még most elegendő erejök, az ő haladásuk lassú, száz év. alatt érik el, amit tiz év alatt kellene. Erejük pedig azért nincsen, mert kevés ember csatlakozik az ő életbeléptetendő eszméik valósításához! Az összes egyesületek tagjainak száma alig tesz ki pár százat. Ez városunkat tekintve, oly csekélység, a mivel megelégedni nem lehet. Szükséges tehát minden lehető utón azon meggyőződést terjeszteni, hogy megfelelő eszmék valósítása nélkül a földi jóllét emelése elérhetetlen, az eszme valósításához pedig m nden embernek hozzá kell járulnia, a kire az tartozik, hogy az idejében valósítható legyen. Minden, közjóra célzó feladatának megfelelő egyesület az egyesek jóllétének emelése állal eszközli a közjót s viszont az eszmék valósítása által azért munkálja, hogy abban a maga boldogságát minden egyes megtalálja. Igaz és örök eszme az, hogy minden ember első sorban a maga gondjait hordozza s a maga kötelességeit teljesítse s a maga gyarapodása után fáradjon. De az is igaz és örök eszme, hogy a közjó nélkül senki sem lehet boldog. Égy zilált viszonyú városban, feltordult hazában, senki a maga biztonságát, békeségét meg nem találhatja, Aki tehát a közjóért küzd, magának is fundamentumot épit.

Ezen igazságok ne csak pár száz ember szivében éljenek, hanem arra kell törekednünk, hogy hamarosan legalább a lakosság fele csatlakozzék s terjedjen a világosság tovább-tovább s hódítson meg minden szivet.

Városunk ezen irányban is haladásnak indult. Azon néhány ember, aki nemcsak a szorosan vett kötelességét teljesíti, de nemes és lángoló ember- és hazaszeretetből s a jó eszmék szükséges valósításának tudatából és vágyából áldozatokra és erőfeszítésekre is kész, viszony.

A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.

Monaco és Monte-Carlo.

Monaco fejedelemség valóban olyan föld, j amilyenről csak a mesékben olvashatunk.

A természet rilka jó adakozó kedvében lehetett, amikor ilyen pazarul osztolía kincseit. : Több világvárosnak nagyobb sétánya van. mint ez az egész fejedelemség, mely külsejére nézve teljesen eltérő két várost, Monacot és Moníe- Carlot, egy teljesen különálló államot a maga komplikált szerkezetével befogad.

A kormányzó-gép éppen olyan rendben működik itten, mint akármilyen nagy államban.

A monacói fejedelemnek, aki e felett a kis ország felelt uralkodik, van rendszeres udvartartása, hadserege, sőt püspöke, káptalanja, törvényszéke és rendőrsége.

A fejedelemségnek azonban nem a politikai berendezése az, ami eredeti bájt kölcsönöz ennek a kis országnak, hanem mindenek előtt fenséges és összehasonlíthatatlan fekvése, éghajlata, építkezése, sétányai és délszaki növényektől gazdag parkja. Álomnak himlők, ha nem ludnók, hogy mindez valóság, ahol a természet gazdag adományain kívül az emberi elme nagysága és a kéz ügyessége hozott létre mindent.

Ebben a varázslatos pompában minden nemzet fiait találhatjuk Az egyiket a bámulatos éghajlat vonzza, a másikat a szórakozások sokfélesége, a legtöbbet azonban mégis a »játék- barlangnak« nevezett kaszinó. A sétányokon elvegyülve szórakoznak itt az emberek és bebarangolják a fejedelemség egész területét. Különösen kedvelt sétány a Monaco és Monte-Carlo közötti országút, ahol az elegáns fogatok és automobilok úgy kergetik egymást, mint a mi Steíánia-uti korzónkon a tavaszi és őszi szezonon.

Ennek az országúinak a közelében egy kis kápolna áll. mely a inonacoi fejedelemség védszentjének tiszteletére emeltetett. Az a legenda, mely ehhez a kápolnához fűződik, éppen olyan bájos, mint maga a hely. Érdekességénél fogva elmondjuk itt röviden a tartalmát.

A korzikai szűz vértanú halála után — Diokletian császár idejében — annak földi maradványait. hogy a prokonzul durva katonáinak meggvalázásától megmentsék, két barát az éj sötét leple alatt egy bárkába helyezte és elvitorlázott a sziget partjától. Azonban vihar keletkezeti, mely a kis bárkát a tornyosuló hullámokon ide-oda vetette, úgy, hogy a barátok elvesztették az irányt. Csakhamar azonban a vihar elcsendesült és a kitisztult égbolton egy galamb jelent meg. A levegőben elhúzódó békanyálak közül egy hófehér szál egyik vége leereszkedett a bárka fedélzetére, mig másik végét a galamb kapta el csőrével és szállt-szállt lassan tova és a fonállal maga után vonta a bárkát egészen a monacói öbölig, ahol most a szent életű szűz örök álmát aluszsza és várja a feltámadást.

Érdekes kirándulásokat is tehetünk Monte- Carloból.

ELő helyen említendő a szomszédos Nizza, amely a francia Riviéra legnagyobb városa. Déli és tropikus növények díszítik e várost, amelyet hires kék égboltja és a tengerre való gyönyörű kilátása teszi oly vonzóvá a szárakozások e városát. Egészen ellentétje Cannes, melynek enyhe csöndjében a gyönyörű kertek és villapavillo- nok közepette pihenhetjük ki a szórakozások okozta fáradalmakat.

Nagyon szép helye a Riviérának még Mentone is, valamint Cap Martin, boldog emlékű királynénk kedvenc tartózkodási helye.

Kirándulásainkból visszatérve, tekintsük meg a kaszinót, melynek leírhatatlan gazdag szalonjai a maguk káprázatos pompájával és közönségével mesébe illő látványosságot nyújtanak. Azt hiszem, hogy nincs idegen, aki szerencséjét itt meg ne próbálta volna.

Ember-ember hátán áll, mint a játék rabja