Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-20 / 25. szám
2 SZINERVARALJA 1905. junius 20. mértékben nyilvánul az előszeretet s ezzel szemben az iparosok műveltségi állapota nem javul, nemzetünk egyoldalúan művelődik s nem érjük el azt a kívánatos célt, amit a napjainkban annyiszor hirdetett s minden gazdasági bajt orvoslónak hitt önálló vámterület, önálló vámsorompó okvetlen feltételez: nem érjük el a független magyar ipar olyan színvonalát, amelyen az összes nyers terményeinket képes lesz úgy feldolgozni, hogy produktumai a külföldi termékekkel minden tekintetben kiállják a versenyt. Tagadhatlan tény, hogy iparunk mai állapota és iparosaink mai helyzete nem a legvonzóbb és a legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a mai előítéletes világ felfogását az iparos pályáról és előszeretetét az értelmi pályák iránt szembetűnő módon megváltoztassa. Meg vagyunk győződve, hogy a tudományos pályák iránt táplált lelkesedés önmagától lelohad láttára a mind jobban mutatkozó túltermelés súlyos hátrányainak. Az ipari pályákat azonban vonzókká kell emelni. Úttörőkre van itt is szükség. Ha intelligens polgártársaink nem erőszakolják gyermekeiket a tudományos pályákra, hanem figyelembe veszik a gyermek vonzalmát s azt maguk is ébresztgetik és fokozzák az ipari pályák iránt; ha magasabb iskolákat végzett ifjaink nem fogják restelleni az ipar javára eldönteni a kérdést, amikor a hivatalnokoskodás és az iparos pálya között kell választaniok: emelkedni fog az ipar és a kereskedelem tekintélye, jövedelmezősége és színvonala; megapad a túlzsúfoltság a tudományos pályákon s nemzetünk fejlődése és megizmosodása nehány évtized alatt oly 4 ________ ________ mé rvet ölt, mely előtt a teljes függetlenség minden akadálya futva menekül. a Óhajtjuk, hogy ez az idő mielőbb elkövetkezzék! HÍREK. (József klr. herceg. | A legmagyarabb főhercegnek nevezték, pedig nem is volt több. Most már ez az egy sincs többé. Az egész magyar nemzet őszinte fájdalma kiséri a kir. herceg koporsóját a budavári Zsigmond-kápolna kriptájába. Az általános gyász jeléül mindenütt, még a legkisebb faluban is fekete lobogókat lenget a szellő. És ez a mély gyász valóban indokolt. A magyarok iránt táplált őszinte ragaszkodása, nemes nagylesküsége a közjóra irányuló munkássága ércnél maradandóbb emléket biztosit számára kebleinkben. A politikai helyzet. Hosszú vajúdás után végre megalakul a magyar kormány. Lesz-e olyan hosszú az élete, mint amilyen hosszú idő alatt megszületett, senki sem tudja. Nem kell hozzá jós-talentum, hogy az uj kormány népszerűtlenségét és hideg fogadtatását megjövendöljük. Miniszterelnök lesz: Fejérváry Géza báró, táborszernagy darabant-testőr-kapitány, ki egyúttal a pénzügyi és a király személye körüli tárcát is megtartja. Belügyminiszter: Kristóffy József, vármegyénk főispánja. Köz- oktatásügyi: Lukács György, igazságügyi: Lányi Bertalan, kereskedelenfiügyi: Vörös László, föld- mivelésügyi: György Endre, honvédelmi: Bihar Ferenc, altábornagy, horvát miniszter: Kova- csevics István lesz. A hitelszövetkezeti pénztáros választása ellen többen felebbezést adtak be az igazgatósághoz és hivatkozással a választás állítólag szabálytalan voltára, kérik annak megsemmisítését. A fellebezés, mint értesülünk, az e hóban tartandó igazgatósági gyűlésen kerül tárgyalás alá. Vizsgálat a nagybányai választás ügyében. Dr. Szappanyos Gerő volt függetlenségi jelölt pártjának mintegy tizenhat választója tudvalevőleg kérvénynyel támadta meg L. Bay Laamint a gyönyörű szőkehaját és mélységes szép kék szemeit látta, odalett közönyössége. Ő, ki azelőtt a nőket számba sem vette, kinek neve nőgyülölő lett, most mintegy megigézve tekintett a remek szép arcba. Égy szobaleány, de hát hol a földkerekségén terem egy ilyen cseléd a mai világban. Ez nem lát, nem hall semmit, csak a kötelességérzet szól belőle, midőn közönyösen hordja a tálat körül, vagy vizet, vagy bort hoz és kínál. De ime, itt kínál egy gesztenye tortát. Rögtön kész volt tervével.- Kérem hozza ide a tálat! Ibolyka vitte s Emil vett belőle; de szeme nem a tálon, hanem a szobaleány gyönyörű arczán pihent, csak sokára vett a tortából.- Mi a neve? kérdé Ibolykától.- Kéry Piroska, felelte ez nyugodtan. Ez volt az édes anyja neve. A leány a férfi tekintete alatt megremegett. A tál úgy rezgeti kezében a tortával, mint a kocsonya. Elpirult és tovább ment. Roszul lett, de nem akarta elárulni magat. Gyorsan kisietett és a konyhában ecetet öntött arcára, igy jött magához. A többi idő gyorsan telt. Midőn a vacsorának vége lett, Ibolyka hazament. Eltávozása előtt az urak pénzajándékot adtak neki. Emil egy aranyat adott át. Az öreg szakácsnő is a konyhában tipegett. Nem beszéltek semmit, hanem midőn Emil bement, Ibolyka a pénzt az öreg Anna és Vera között szétosztotta; de az aranyat a mai este emlékéül eltelte. Emil többször kereste, vagy várta, hogy bejön; de csak Gizella jött, ment és kínált. Nem akarván magát nevetségesnek tenni ő is hazament. Nem mertja szobaleány után kérdezősködni. Az idő gyorsan, vagy lassan, de mégis telik, váltakozik. Minden begyógyul, még az oly jós, a nagybányai kerület megválasztott képviselőjének a mandátumát. A Kúria a peticzió néhány pontjára nézve a vizsgálatot elrendelte. A vizsgálat foganatosításával a debreceni kir. tábla bízatott meg. Vasúti szerencsétlenség Galíciából vendéglátóba jött Ilobabányára Hirsklan Ignácz családjához egy fiatal szép zsidó asszony. Társaságban lakodalomra menendő, az ilobahandali keskeny- vágányu iparvasut egy kocsijára szálltak fel e hó 17-én reggel. A vonat - állítólag - helytelen fékezés következtében kisiklott s a fiatal aászony oly szerencsétlenül esett az úttestre, hogy koponyarepedést szenvedett és 18-án reggel iszonyú kínok között meghalt. A társaság többi tagjai kisebb-nagyobb zuzódások árán menekültek a szerencsétlenségből. Baleset. Általánosan ismert alakja Szinér- váraljának Veres Náci. Mértékkel issza ugyan a szeszes italokat, de a mértéke aztán igazán tekintélyes. E hó 12-én is be talált valamelyest nyelni a jóból, de vesztére, mert a Gyarmati Sándor háza előtt oly szerencsétlenül bukott a Szinérbe, hogy súlyos zuzódásokat szenvedett. Szerencse, hogy Gyarmati még elég korán észrevette a dolgot és Winkler István pékmester segítségével kivonszolta a patakból; mert ha még pár percig nem jön segítség, okvetlen megfulad, mivel arccal lefelé feküdt a vízben. Említésre méltó, hogy a balesetet sok ember látta, köztük úri emberek is, mégsem segítettek a szerencsétlenen, mig Gyarmati nem jött. A ki vérrel szeretne írni. Rozs József iparos a szinérváraljai szocziálista népgyülés betiltása miatt annyira felháborodott, hogy a Népszavában roppant hévvel rontott a szolgabiráknak, főleg Ilosvay Gusztáv szinérváraljai főszolgabírónak. A czikkiró — úgy látszik — nem vörös tintával irta a czikkét, mert abban igy sóhajt fel: „Vérrel szeretnénk megírni czikkünket, hogy lázadnának fel az elnyomott rabszolgák és titáni erejükkel porrá zúznák a hazugságokon épült gonosz társadalmat.“ Aztán Ilosvay főszolgabírót, azért mert állítólag nem iktatta jegyzőkönyvbe a népgyülést bejelentők felebbezését, okirathamisitással és a törvény kijátszásával vádolta. Az ügyészség rágalmazás és három rendbeli izgatás miatt megindította Rozs ellen az eljárást. A budapesti esküdtbiróság ma tárgyalta az ügyet Doleschall biró elnökletével, A vádlottat Besnyő Béla dr. védte. A vádlott azt adta elő, hogy a mit irt, az mind igaz és ő mindazt közérdekből irta. Á bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását és kihallgatta a vádfájó sajgó seb is. Vigaszt hoz az idő a bánatos szívre és a tél elmúltával a tavasz uj életre kelti a természet szunnyadó gyermekeit. Minden él, új életet lehel. A sok szép virág, a fü zöld színe, a lombos koronájú fák, balzsamos, üde levegő tölti be a léget. Mindenki remél a szebb, jobb időkben csak a mi deli fiatal emberünk, Emil nem tud remélni. Szive vérzik, ő beteg. Erre nincs gyógyszer. Szerelme tárgya elérhetetlen. Atyja, a gőgös büszke ur sohasem egyezne bele, hogy fia egy szobaleányt nőül vegyen és tiszttársai egyszerűen kinevetnék őt. Még anyjának sem merte elmondani szive titkát, legkevésbbé atyjának. Utazott, bejárta a nagy városokat, de lelke üres maradt. Elment színházba, társaságba és mulatságba: sehol azt az arcot, vagy hozzá hasonlót nem látott. Beteg volt a lelke jobban, mint a teste. Hiába, gyógyír nem volt szivére. Egy este Virágvölgyre érkezett, hol egy kitűnő zeneművész lépett fel jótékonycélú hangversenyen. Kisérte egy fiatal hölgy énekkel. Kérték Emilt is, hogy hegedüljön; de ő nem fogadta el. Valami ellenállhatlan varázsnak engedve, elment ő is. Szórakozottan hallgatta a hangverseny egyes számait. Most következett az ének és a zongora kiséret. A bevezető zene elkezdődött s egy hölgy jött az emelvényre kék atlasz ruhában fehér csipkével ékítve. Haja korona alakban övezte szép fejét, nefelejts volt hajába tűzve s keblén egy tubarózsa csokor. Emil reszketett a gyönyörtől. Ez volt ő, álmainak eszményképe! Mily érzéssel énekelt és mily remekül. Hangja szivhez- szóló és oly édes, mint azok az eperszinü ajkak, mindent, ami a terítés és tálalás, főúri konyhán való főzés és más egyéb háztartáshoz tartozó dolgot illet. Amellett magas műveltséggel birt. A zenét kedvelte, maga is gyönyörűen zongorázott s remekül énekelt. Mind eme szép tulajdonok mellett igen szerény és csendes természetű leányka volt ő, olyan, mint a szerény, de kedves illatú ibolya és az erdők lilioma. Vakítóan szép s mélységes kék szemeiben a meny boltozata látszik visszatükröződni s a tenger mélye. E két szem az ő nemes lelkének hű tükre volt. Az este elérkezett. A felterités remeke volt az Ibolyka ügyes keze és jó ízlésének. A vendégek teljes számban megjelentek. A vacsora a legmagasabb inyencz várakozását is kielégítette. Ebben nagy érdeme volt mindkét hölgy, Gizella és Ibolykának. Halmosfy úgy meg volt lepve, hogy szólni sem tudott. Ibolyka magyar ruhában volt és pedig fehér alj, piros pruszli és zöld szalag a karon lévő ruhán. Hosszú szőke haja két fonatban egész sarkáig ért, nemzeti szinü szalaggal fonva, a nyakán pedig kis apró piros gyöngy diszlett. Gizellának sógora, báró Villányi Emil, szabadságolt állományú huszárkapitány, ki betegsége miatt egy félévi szabadságot kapott, szinte ott volt a vendégek között. A többinek igen jó kedve kerekedett, de ez elmélázva ült az asztalnál és betegségére gondolt. Keveset adott a nőkre. Pályáját szerette és arra gondolt, hogy ha most ez idő alatt nem gyógyul meg, otthagyja állását s külföldre megy utazni. Ibolyka kínálta a vele szemközt levő oldalon ülő urakat. Emil véletlenül feltekintett s látta a leányt. Egy szobaleány nevetséges, de
