Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-24 / 52. szám

Szinérváralja, 1905.

December 24. — 52. szám.

Második évfolyam.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Főszerkesztő: ILOSVAY GUSZTÁV.

Felelős szerkesztők:

FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a ,,Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

A szeretet ünnepénél öregebb a szeretet parancsolata, mely a betlehemi kriptában elhangzott zsolozsmák ihletés énekéből sejtelmesen üdvözölt bennünket. Kiválogatott nemzetek mindig tudták, hogy az emberekbe szinte beojtott családi szeretet, a forró óhajtás: öveiket megvédeni és sorsukat javilani, még nem elegendő az egyeseket erkölcsileg magasra, a közt nagyra emelni; pesszimisták még megtagadták dicséretöket a szeretet tanúsításától is, azzal érvelvén, hogy annak jótékony visszahatása lévén a saját énre, tulajdonképpen nem is nemes cselekedet. Ha tehát a családi szeretet a legkorábbi történeti idők óta, sőt valószínűleg még régebben is, magától érte tődő dolog, ha az apa, még az ősfoglalkozások idejében, vadászati zsákmányát haza hozta feleségének és gyermekeinek, ha az első anya, fájdalmakban született gyermekét, előző példa nélkül, alighanem épp oly édes mosolvlyal szorította kebléhez, mint akármelyik később született leánya: úgy ebben csak a nagyobb szeretet csirája rejlik, mely magja az idők ölében szunnyadó mindeneket átölelő emberszeretetnek.

S igy az idő feltartózlathatlan lépé- ,

sekben, évezredeken d bizonyos pontig folytatta müvét és dicsekedhetnék sikereivel, ha a valódi n gyság általában dicsekedő természetű volna. A családból kis község került ki és sok ilyen községből lett az állam.

Az átlag emberek többsége azonban csakhamar elhagyhatta a kiválóak álláspontját, a kik a szeretet ragasztó erejével akarták együtt tartani a világot. Még csak a szükségszerűség törvénye se bizonyult annyira szilárdnak, hogy a részeket egymással összekösse, őket együvé vezesse, ha azok egyszer elváltak egymástól.

A jóságos atyai kéz azonban, mely a világ mindenségét vezeti, az évszázadok folyamán, ha mindjárt hosszabb időközökben is, a magasabb erkölcsi parancsolat hirdetőit küldte a földre vagy oly sorsot juttatott az embereknek, mely annyira meggyőző, annyira érzékeny volt, hogy meg kellett látniok, miképp az egyesek nem küzdhelnek ellene, a higgadt ész nem győzedelmeskedhetik felette és csak a szeretet hatalmával lehet -s-IIeire- fellépni; a szcivteté,- mely gyakran oly soká szundikál a szívben, mintha nem is volna életrevaló és hirtelen nyájas derültséggel lép elő, mint tavaszszal a hó alól az elrejtett virágoeska.

Szükebb körökben uralkodik a szeretet, az ég e gyermeke, a boldog karácsonyi időben. — Ám nemcsak a saját otthonunkat díszíti, elhatol a legutolsó utcáig; nyomát követhetjük mindenütt, ahol együtt vannak, kiknek se házuk, se telkük, se szülejük, se gvámolójuk, sőt még azoknál is, kiknek hiányzik az értelmiség, hogy eszük tökéletességével köszönthessék azt a napsugarat, melyet a meny szülöttje: a szeretet küld nekik.

Nekünk, az újabb kor gyermekeinek nem újdonság a béke és a szeretet üzenete; kihirdették nekünk mindig újból, mindig érthetőbben s mind világosabb lett, a mennyivel közelebb hozatott testi szemünk elé.

Mind könnyebben érthetővé vált az üzenet, csakhogy, sajnos, nem derűs viszonyok közepette; ám megtagadásából is becsülni tanultuk. Nagyon jól tudjuk, mit vétkeztek egy idő óta hazánk ellen ; nem háború vagy járvány, nem a viz vagy tűz hullámai pusztították hazánkat. Természeti törvény, hogy a sírokból uj élet kel s ha az elemek pusztítanak, úgy segítenek ismét alkotni; ahol azonban ideális javakat semmisítenek meg, ahol megrontják a felebaráti szeretet, az ösz- szetartozandóság, a testvériség érzetét, ott kételkedni kellene a jövőben, ha nem bíznánk ama virág csodaerejében, mely salak és jég alatt, mégis csak titokban csírázik és a kellő pillanatban ki fog hajtani,

Mi magyarok nem akarjuk nélkülözni a szeretet bűvös hatalmát s nem akarunk kizárólag a szükségszerűség törvényében és az életfentartási ösztönben bízni. Sőt biztosan reméljük, hogy a szeretet ősi ünnepe részünkre a rég várt béke ünnepévé fog válni s ebben a reményben összes olvasóinknak és jóakaróinknak :

„Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!“

A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.

Karácsonyest.

Beállt a szeretet nagy ünnepe, Öröm, boldogság mindenütt, Csak szivem sötét rejteke az, Hol a hubánat tanyát üt,

Fájó keservem mélyen elrejtem,

Hogy ne tudja meg senki sem, Vágyak, remények összetörve Feküsznek lent e rejleken.

S minél zajosb a vigság köröttem, Fájóbban érzem bánatom.

S ömlő könnyeim özönével Meghalt szerelmem siratom.

Az Ur magasztos jászolától Egy sírhoz visz képzeletem.

Ott megszületett, itt halva fekszik Öröm, boldogság, szerelem.

S ha csendesül az éjnek zaja,

Kezem imára kulcsolom.

A ma születeti Megváltóhoz Halottamért imádkozom.

Nyugtat neki erőt nekem Oh, adj szerelmes Jézusom !

Ha Te segilsz nehéz keresztem Én is békében hordhatom.

Özv. Boylhorné, B. E

Apró történetek.

A megérdemelt boldogság.

Sokáig nélkülöztek. Nem kedvezett nekik a szerencse. A mihez fogtak, balul ütött ki. Pedig úgy szerelték egymást. De a rossz anyagi helyzet kissé fanyarrá, lehet mondani : rideggé tette házaséletüket. Hiába, az emésztő gondok megtépdesik az idealizmus szárnyait.

A férfi volt az erősebb. Megmaradt a hite, reménye és bizalma. Tudott várni, bár fájt neki, hogy az asszony vergődik mellette. És mit tehetett az erősebb ? Vigasztalta, bátorította a gyengébbet. És az asszony, mert szerette az urát, hát megosztotta a kevesebbnél is kevesebbet vele.

Aztán fordult az idő. A szilárd hit, a szívós kitartás, a törhetlen akarat diadalmaskodott. Jobb sorsba kerültek. Az idealizmus uj és szebb szárnyakat kapott. A hidegség, a fásultság szertefoszlott. Az érzelmek, miket a kíméletlen gond erőszakkal visszafojtott, elementáris erővel törtek ki belőlük. Most mutatták meg csak egymásnak, mit a keserves napokban nem mertek, nehogy tetézzék kölcsönösen fájdalmaikat, megmutatták, mennyire egygyé vannak forrva, mily tisztán, mily fenségesen szeretik egymást. Valóban boldogok voltak és ennek az igazi boldogságuknak igazán tudtak örülni.

És szólt a férfi :

— Ugyebár, édes feleségem, mi megérdemeljük, hogy nyomor és nélkülözés nélkül élhessünk, mert isteni módon szeretjük egymást.

És szólt az asszony.

— Igen, drága uram, mi megérdemeljük e nagy boldogságot, mikor száz és száz emberpár él jóllétben és gazdaságban, de — szeretetlenül.

A talált gyermek.

Égy polgárasszony az éj sötétjében egy kapu alatt fekete kendőbe burkolt csecsemőt talált. Nem sokat teketóriázott, mert hát sajnálta a nyöszörgő kisdedet, újból begöngvöli- tette a kendőbe, karjára vette és miközben hazafelé tartott, ekép monológizált:

— Jóságos Isten, ily lelketlenség! Kinek az ég gyermeket ad, eldobja magától, ki meg szeretne egy kis babát, azt nem áldja meg vele. Talán nekem volt ez szánva. Igaz, hogy én és az uram alig tudunk megélni a sovány keresetből, de majd csak fölneveljük a kicsikét, ha Isten úgy akarja.

Szinte rohant jókedvében s mig egyre dédelgette, beczézgette karján a csemetét, elgondolta, hogy fog örülni az ura a csöpségnek, mert mindenkor hő óhajtása volt egy ily apró jószág.

Hazaért Amint benyitott az ajtón, se szó, se beszéd, letette az asztalra a »fekete csomagot.«

— Mi jót hoztál, asszony ? — kérdé a férfi és szétfejtette a kendőt.

Alig tudott hová lenni ámulatában, mikor megpillantotta a különös ajándékot, melvlyel meglepte felesége, de csakhamar magához tért és gyengéden megfogta két kezével a gyermeket, fölemelte a levegőbe és úgy himbálta a feje fölött. Nagy öröme tellett benne.

ILzEeti számunk S oldal