Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-08 / 32. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. augusztus 8. 32. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 kor. 50 f., egyes szám ára 12 f. Nyilttér soronkint 20 fillér. Megjelenik e lap minden kedden. Szinérváralja—Bikszád. (F.) A szatmár—nagybányai vasút I igazgatósága hosszas alkudozás, sürgetés és számitgatás után végre beállította a harmadik vonatot, mely csupán személyforgalmat bonyolít le. E megszorítással is életképesnek bizonyult már mostanáig is az intézkedés. Eltekintve ugyanis attól, hogy az utazó közönség érdeke nagyban előmozdit- tatott általa, ami egymagában is fölötte lényeges, magának a vasúttársaságnak is biztosítva van az arányos jövedelme. Ezt előre is meglehetett jósolni minden látnoki talentum nélkül, és mi csak csodálkozni tudunk azon, hogy a társaság csak most és most is csak nagynehezen határozta el magát az uj vonat beállítására. Látjuk, hogy az új vonatnak is, a régieknek is megvan a maguk közönsége. Indokolatlan volt tehát a tartózkodás, mellyel az igazgatóság a harmadik vonat eszméjét tagadta. Ha ez indokolatlan volt, akkor az igazgatóság egy másik eljárása, illetőleg el nem járása egyenesen érthetetlen. Magyarázzuk ki magunkat. A szatmár—nagybányai vasút igazgatósága összedugott kézzel nézi, hogyan épül a szatmár—bikszádi vasút, mintha bizony egy hajszálnyi köze sem volna a dologhoz. Irigylésreméltó nyugalom, de kegyetlenül rósz üzlet. Az igazgatóság soha meg nem bocsátható mulasztást követett el, mikor évekkel ezelőtt, ki nem építette a szinérváralja-bikFőszerkesztő; ILOSVAY GUSZTÁV. F«lolőa szerkesztők t FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. szádi vasutat, mellyel az Avas kincseit hozzáférhetőkké tehette volna. A mulasztást még tetézi azzal, hogy a jövedelmet tele marokkal szóratja el magától, amikor tétlenül nézi, hogy szatmár-bikszádi vasút miként tereli el tőle a személy- és teherforgalom nagyon tekintélyes százalékát. Mert tény, hogy a szatmár-bikszádi vasút kiszámíthatatlan kárára lesz a nagybányainak. Hogy ebben a kárban Szinérváralja és környéke is osztozik a társasággal, az csak súlyosabbá teszi a mulasztást. A legutolsó szatócs is bir annyi üzleti vágott dohánnyal, hogy a geseftet minél tágabb és jövedelmezőbb térre irányítsa. Kérjünk kölcsön, tisztelt igazgatóság, egy apró kis szatócsot, aki egy kis számítást tesz nekünk. Az Avas rengeteg erdősége épen úgy, mint vizei, szene stb. indokolttá teszi a vasút kiépítését; de hogy miért kellett azt megengedni minden próbálkozás nélkül, hogy egy hosszú, keskenyvágányu vonalat építsenek ki Szatmártól, mikor az avasi forgalomnak Szinérváralján át a nagybányai vasútra terelése rövidebb, olcsóbb, célszerűbb meg jövedelmezőbb is lett volna: ez előttünk érthetetlen. Lehet, hogy mi igazán szatócs-értelemmel bíráljuk a kérdést; de azt hisszük, hogy okoskodásnak megállja a helyét. Ha már eddig nem törődött vele az igazgatóság, ezután ne engedje a saját és a környék érdekeit a szélnek. A mi okosA lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési dijak a „8ZINÉRVÁRAUA“ szarkesztőségóhez Sz.-váraljára Intézendő!«.. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. kodásunk szerint még most sem késő, de most már aztán legfőbb ideje, hogy az igazgatóság komolyan foglalkozzék a szinérvá- ralja-bikszádi vasút kiépítésének ügyével. Nem mondjuk, hogy egyenesen Bik- szádig, azt sem, hogy csak Bikszádig építsen vasutat a részvénytársaság. A kérdés egyik oldala megoldást nyerne, ha egyelőre Avasujvárosig rendes vágányu vasút épülne. Ennek az a nagy előnye volna, hogy a teherszállítmányok átrakás nélkül lennének továbbíthatók az ország minden részében, mig az épülő keskenyvágányu vasúton ez lehetetlen. Az avasujvárosi állomás környékéről a teherszállítmány természetszerűleg a rendes vágányu vasúté lenne, sőt feltehető, hogy a távolabb fekvő helyeken kiterjedt faanyagot is ide szállítanák inkább, mintsem, hogy tetemes átrakási költséget fizessenek a szállítók. A teherforgalomnak Szinérváraljára irányítása ezek szerint tehát nem ütköznék nehézségbe. A személyforgalom minden érdek szerint csakis Szinérváraljának kedvez. Az Avas közigazgatás, igazságszolgáltatás,' sőt, —- mondhatjuk, — gazdaság tekintetében is Szinérváraljára van utalva. Itt van szolgabirósága, járásbírósága, adóhivatala, telekkönyve stb. Hitelszükségletét az itteni takarékpénztárak elégítik ki. Szesz-, élesztő-, sirkőgyár, míírnalom, az egyes üzletek stb., melyek az Avast termékeikkel és cikkeikkel elárasztják, mind egy-egy széttörhetlen kapocs Szinérváralja és az Avas között. „Szioé(Váralja“ tárcája. Páris, 1905. Julius 2o. A Quartier Latin légköréből. — Dr. Straohon Nelly. — Páris egy hatalmas művészi alkotás, melynek thémája maga az emberiség. A végtelen ellentétek hazája ez a Szajna melletti világváros, melyben fényes paloták és parkok, roskadozó épületek és szűk utcák, —a munka és tétlenség, — tudomány és. kankan, — templomok és mulatóhelyek a leg- nagyob tarkaságban váltakoznak. — Egy igazi paradicsom, amelynek ege ragyogó, de egyszers- raint egy sötét barlang, melyben a bűn ütött tanyát, Hasonlít egy bájos nőhöz, ki szépségének teljes tudatával a nap felé nyújtja meztelen karjait 8 egy hétfejü szörnyeteghez, mely könyörtelenül szedi a maga áldozatait — Páris, egy gyermeknek ártatlan mosolygása és egy courtisanenak csábitó kaszája, kinek lelke — teste romlott, beteg. Minden, minden otthonos itt, hol a legszentebb törekvés karöltve jár egy-egy pusztító szenvedélylyel. Ennek a chaosnak a közepén, mint egy oázis terül el Párisnak legsajátságosabb negyede a quartier Latin. Itt más a levegő, - ez a tudomány és művészet, az ifjúság, a szerelem világa. Akik itt élnek, akik mesze idegenből, távoli országokból vándoroltak ide, azokat mind egyesíti a közös czél szelleme,— megismerni a szépet, megtalálni a dicsőség és fisgysfig ap, A quartier Latin egyik hat emeletes házában találkoztak legelőször Jaques és Elly, hová mind a ketten április elejen hurczolkodtak egy-egy padlásszobácskába. Csak nyolcz nap múlva fejlődött ki közötünk az a szomszédos viszony, mely szinte elkerülhetetlen azoknál kik egy folyosón laknak, egy lépcsőt koptatnak, — de azért már — ismerték egymást még mielőtt szóba állottak volna egymással. Elly tudta, hogy szomszédja egy szegény művész, és jaquesnak is a fülébe jutott, hogy egy diákkisaszony lakik mellette, kinek öszes vagyona nehány könyv. — E két rokoniéleknek közlekedése a következőképen ment végbe. Még áprilisban történt, hogy egy este Jaques éhesen, kimerültén, és végtelenül szomorúan tért haza. Az a kimondhatatlan szomorúság vett-rajta erőt melynek nincs határozott oka, de a mely elől menekülni nem lehet, — ez az apoplexiának egy neme, mely rendesen azokat gyötri, kik egyedül élnek, kik teljesen magukra vannak hagyatva. Jaques úgy érezte magát mintha minden pillanatban meg kellene fúlnia, levegő után kapkodva feltárta az ablakot s mohón szívta magába a beáramló friss levegőt. Az est gyönyörű volt. A le- j nyugvó nap biborfénybe bontotta a Notre-dame két tornyát, — egy hangos szellő fujdogált és minden megmozdult, megélénkült és elmosolyodott tőle, csak Jaques szomorúsága fokozódott. Áz ablakpárkányra támaszkodva mereven nézett maga elé, mialatt a iegtarkább gondolatok kavarogtak lázas agyában. — Véletinnül egy hollót pillantott meg, mely krákogva repült el telette, akkor eszébe j jutott neki Éliás a szent remete, kit ezek a madarak tápláltak kenyérrel. Tempora mutantur, — ma már a hollók sem gyakorolják az irgalmasság eme testi cselekedeteit, vélekedett Jaques és elkeseredve zárta be ismét az ablakot. A szobájában már sötét volt s miután petróleuma kifogyott, egy gyertya pislogó lángjánál töprenkedett tovább. — „Dohányom még van“ mormogta magában, és a kis szoba lassan megtelt füsttel. Elly épen azon az estén még a szokottnál is vigabban tért haza. Mint Jaques szomorúságának, úgy az ő jókedvének sem volt határozott oka, — az ő kedélye egy igazi égi adomány volt, melynek értéke megfizethetetlen. Szóval vidáman dalolva sietett fel a 140 lépcsőfokon Elly. De, amint szobájának ajtaját feltárta egy légáram hirtelen eloltotta gyertyáját, ami nem kis boszszuságot okozott neki. „Még egyszer járjam meg most ezt a 140 épcsőt ?“ így gondolkozott, mialatt Jaques szobáéból egy kis fénysugár hatolt ki a sötét folyosóra Sgy pillanat alatt elhatározta Elly, hogy Jaques- hez fordul, tőle kér gyújtót, hiszen ők somszédok s utóvégre abban nincs semmi. — Kétszer kopogott halkan Jaques ajtaján. A művész némileg meglepődött e késői látogatáson, de azonnal felajánlotta szolgálatát. Az erős dohányfüst egészen elkábitotta Ellyt s még mielőtt szóhoz jutott volna ájultan roskadt össze. A gyertyatartó és szobájának kulcsa a földre hullottak. Éjfél volt, a házban mindenki aludt. — Jaques nem tartotta illőnek, hogy segítségért kiáltson: nem akarta szomszéd* nőjét mindenféle gyanúba hozni. Feltárta tehát az ab akot, hogy friss levegő érje az aléjtat s nehány csepp hideg vizet fröcscsentet halvány arcára,
