Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-18 / 29. szám

II. évfolyam.

Szinérváralja, 1905. julius' 18.

29. szám.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 kor. 50 f., egyes szám ára 12 f. Nyilttér soronkint 20 fillér.

M«oj*l*nlk • lap minden kedden.

Főszerkesztő:

ILOSVAY GUSZTÁV.

F«l*lő» azerkesztők:

FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési dijak

a „SZINÉRVÁRALJA" szerkesztőségéhez Sz.-váraljára iatézendők.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Válasz.

i.

Uray Bertalan községi jegyző úr a „Szinérváralja“ múlt heti számában vállalkozik arra a nem könnyű s hálátlan feladatra, hogy a képviselő testületnek az aszfalt gyalogjáróra vonatkozó határozatát megvédelmezze.

A jegyző úr azt Írja cikkében, hogy bár tollal keresi kenyerét, ellensége minden olyan irka-firkának, amely egyeseket, avagy testületeket személyében érinteni kiván. S mégis olyan rutinnal intéz ellenem személyes támadást, mintha csak avval keresné kenyerét. Azt hányja szememre, hogy a járda létesítésének előmozdítása mellett szálltam sorompóba addig, a mig közvetett érdekeimet a képviselő-testület előbbeni határozata szolgálta, ellenben, a mióta ez másként van, nagy befolyásomra és tudományomra való hivatkozással, kijelentettem, hogy annak létesítését megakadályozom.

Privát beszélgetésben készséggel reflektálok e vádakra, de itt, e lap hasábjain nem szándékozom azokkal foglalkozni, mert az én esetleges magán érdekeim nem olyan nagy jeléntőségüek, hogy azok az olvasó közönséget bármi tekintetben is érdekelnék.

A községi képviselő-testület határozatának érdemén az különben sem változtat, hogy vájjon az összhangban áll-e az én

„Szifyérv/áralja“ tárcája.

Mirkó Iván.

Minden pénteken ott árul az öreg Mirkó a zöldség-piacon. Mióta eltemette a feleségét, egyetlen fia, a termetes Iván is vele jár a hetivásárrá. Azóta ő az öreg jobb keze. Együtt dolgoznak, kapálnak, gyomlálnak, öntöznek szakadatlanul nap- ról-napra, hétről-hétre. Egész világuk az a rozzant vittyiló, meg a hosszú veteményeskert, mely ott nyúlik el a kis város mögött. Nem is mozdulnak ki innen, soha, kivéve pénteken, a hetivásár napján, mikor már hajnalhasadás előtt ott tesznek- vesznek a szomszédos városka piacán. Ez az ő Ünnepnapjuk. Ilyenkor az öreg el nem mulasztja a világért sem, hogy el ne ballagjon a karcsutornyu rác-templomba, ahol — ha nincs is papjuk — bizonyosan ott van az Isten. Misét csak egyszer mond benne évenkint, a templom patrónusának nevenapján a messziről jövő, nagy íehérszakállu pap.

Mig az apja itt imádkozik, Iván kényelmeden végigdöl a kopott gyékényen. Ha fekete szemei nem villognának ki a hosszú ugorkák, piroszöld paprikák, piszkos retkek és tarka virág-magvak közül, könnyen paprikarakásnak nézhetné ót ás az ember.

Mikor Iván először kisérte be atyját a vá- jfosba, olyan furcsa volt előtte ez a másik világ, Hz a sok ember, az a nagy lárma, azok a tarkaérdekeimmel, vagy sem. Én azt állilottam és azt__vitatom most is, hogy a határozat, illetve^a teherviselési arány megállapítása méltánytalan, sőt egyenesen igazságtalan, mert egyes adózó polgárokat a mások rovására előnyben részesít és így a község lakosai nagy részének érdekeit sérti. Hogy ezen érdekeltek között én is ott vagyok, vagy sem, az teljesen indifferens a határozat méltányossaga szempontjából. Lehet egy határozat igazságos, ha az én érdekeimnek kedvez, s ienet igazságtalan azért, mert az én érdekeimet is sérti. Nem csak a múltkori cikkemben, hanem több más erre vonatkozó írásomban bőven előadtam azon indokokat, a melyek miatt a képviselőtestület határozatát igazságtalannak tartom, éppen azért határozottan vissza kell utasítanom az olyan kritikát, amely az en tárgyi érveimet személyes motívumok elő- hozasával akarja gyöngíteni.

Ha az általam felhozott érvek alkalmasak a határozat igazságtalan voltának kimutatására, az egészen közömbös, hogy nekem minő privát érdekeim vannak; na pedig nem, akkor tessék annak ellenkezőjét bizonyítani, de nem személyes érveket relhozni.

Uray jegyző úr tárgyi okokkal is igyekszik cikkkében bizonyítani, hogy a képviselő-testületi határozat mindenben megfelel a méltányosság követelményeinek, az mindenesetre örvendetes körülmény, hogy

barka ruháju alkudozó asszonyságok, azok a mosolygós, tenérkepü leányok. Különösen az az egy 1 Az az egy, a ki annyi mindenfélét vesz naia es mindig csak nala. Ulyan barátságosan szólítja, s mindig olyan soká néz a szemei Közé, hogy szinte megperzseli a lelkét izzó tekintetével. Meg távozóban is annyiszor pillant hátra.

Holnap megint látni fogja. Maga sem tudja: miért, de úgy elszorul e gondolatra a szive. 1U- relmetlen, izgatott, a dolog sem úgy all a kezében, mint máskor, mindig az a íehérkepu leány jár az eszében.

— Iván! — veri fel ábrándozásaiból a szép legényt egy vékonyka hang, mintha a guzslica húrja egyet pattant volna.

— Iván ma még rózsát sem adtál 1

Szótlanul letépett egyet a mesgyén terpeszkedő vadrózsabokorból, s oda dobta mátkája ölébe. Még csak íeleje se nézett. Nagyon keveset törődött ö most ezzel a cingár kis leánynyal, aki mezítláb rugdosta mellette a forró homokot.

Már tizenöt éve, hogy családjaik ide telepedtek. Együtt jöttek szép, hegyes hazájukból, együtt játszottak a porban, együtt ettek, együtt dolgoztak később, Egymásé lesznek tehát, mert a rác inkább egyedül vénül meg, semhogy más nemzetiségbe Keveredjék. Az öregek már regen elvégezték, nogy Bozsica az Iván íelesége lesz. Ez ellen nincs apelláta.

Igaz, hogy a papjuk sincs a közelben, de hát azon könnyű segíteni. Majd a vén Mirkó ősszeteszi a két kezüket, megáldja őket s ezzel

a községi érdek egy hivatalos képyiselője is hozzá szól e nagyfontosságu kérdéshez, mert az nagyon kívánatos, hogy a közérdekű ügyek minél több oldalról világíttassanak meg és a nagyközönség minél jobban tájékoztatva legyen a szóban forgó dologról.

Nézzük mostan, hogy a jegyző úr tárgyi érdekei mennyiben rontják le azon álláspont helyességét, melynek e lap hasábjain többször kifejezést adtunk?

Azt írja a cikkíró úr, hogy az első határozat megváltoztatása, illetve attól eltérő határozatnak a hozatala azért is indokolt, mert az első határozatot a miniszter nem hagyta jóvá. Hát nekünk arról semmi tudomásunk sincs, s annak sehol semmi nyoma nem található, hogy az első határozat egyáltalában a miniszter elé került volna, annál kevésbbé, hogy attól jóváhagyását megtagadta. Ez nemcsak, hogy nem történt meg, de nem is kellett volna ettől tartani, mert a belügyminiszter egy analog esetben már kimondotta, hogy „az állandó gyakorlat szerint a házak előtt elvonuló járda költségeit a háztulajdonosok viselik, ezen gyakorlat felel meg leginkább a méltányossúg követelményeinek, mert a járdák kiépítése legelső sorban az illető náztulajdonosok előnye, de megegyezik e gyakorlat az 1886. évi XXII. t. c. 130 §-ának szellemével is, mely szakasz intenciója kétségkívül az, hogy a községi kiadások

vége. Nem lehet ez ellen még a jó Istennek sem kifogása.

— Miért haragszol rám Iván ? — kérdezte Bozsicza gondokba merült vőlegényét. Hiszen én semmivel sem bántottalak meg.

— Isten őrizzen, hogy rád haragudjam I Mi is jut az eszedbe? — hazudott Iván.

— De hát mikor olyan szomorú vagy. És nem is szólsz hozzám.

De azért csak hallgatott a legény, terhére volt a beszéd. A mátkája sem faggatta tovább. Egy bánatos szerb nótát dudolgatva, cipelte gyönge vaiiain durva kötőjébe fogva a leszedett paprikát.

Másnap reggel, miKor bement az öreggel a heti vásárra, meg se csókolta. Pedig ezt még soha el nem telejtette. Komor volt, mint a bika, melyet ingerelnek. Csak akkor derült ki az ábrázata, mikor újra ott állott előtte a szép, városi leány. Majd szétfeszítette lángoló vére az ereit, mikor leolvasta barázdás tenyerébe a sok összevásárolt zöldség arát.

Tudja Isten, mi lelte egyszerre, úgy érezte magát, mint az édesanyja temetése napján, mikor a halotti toron sok pálinkát itatott vele bújában az apja. Egyet fordult vele a világ, fejét lefelé húzta a mámor, azt se tudta mit csinál, csak azt érezte, hogy nagyon, nagyon puha az a fehér kezecske, melyet szenvedelyesen odaszorította remegő ajkaihoz. Kezet csókolt neki.

Hogy megijedt az a szépséges kisasszony, hogy elsapadt egyszerre! Most az egyszer vissza se nézett. De azért a másik heti vásáron megint csak odajött hozzá bevásárolni,