Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-19 / 16. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kór, 50. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Közutainkról. kz utakra vonatkozó 1890. évi I. t.-c, a községi közlekedési (vicinális) közutak- ról, valamint a községi közdűlő utakról oly szépen rendelkezik, hogy ha az csak részben is végrehajtva lett volna, akkor a törvény megalkotása óta elmúlt 14 év után — évenkint teljesített, bár kevés munkával is — már mindenütt teljesen jó karban lévő utaink lennének. Igaz, hogy minden kezdet nehéz és ezen törvény végrehajtása is nehézségbe ütközött, azért is, mert végrehajtása a vicinális utaknál az érdekeltségi úthoz beosztott községekből, a képviselőtestületek javaslata folytán, az alispán által kinevezett s a járási főszolgabíró elnöklete alatt működő utibizottságra, a közdűlő utaknál pedig az érdekelt birtokosokra van bízva. Azt pedig tudjuk, hogy bármi is, ha kötelezettséggel, munkával vagy kiadással jár, nem szívesen tesszük; különösen pedig közmunkadolgozása és ul készítése a gyenge oldalunkat képezi; azt mellékes és felesleges dolognak tartjuk; pedig ez a legszükségesebb és leghasznosabb teendőnk lenne. Az úti bizottságra, avagy az utérdekelt- ségre lévén bízva az úti munkálatok iránti intézkedés, azt mellőzték, mert nem akartak magukra ez által terhet róni. — Az útépítésre vonatkozó határozatok, intézkedések felebbezhetők lévén, ha történt is valami rendelkezés az útról, az rendesen a legfelsőbb fórumig felebbezve lett és a Főszerkesztő: 1LOS VA Y G ÚSZTA V. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. végrehajtás minden kigondolható módon akadályoztatott. E'zel szemben a törvény azon rendelkezése áll fent, hogy az úti bizottság elnöke i az ut érdekében megkivántató, halasztást nem tűrő teendőket teljesitteti, s ha az úti bizottság teendőit nem. teljesiti, elhanyagolja, vagy megakadályozza, működése felfüggeszthető s akkor az összes rendelkezések a járási főszolgabíró által teljesitendők. Ezeknek rövid előrebocsátása után bátorkodunk azt a kérdést feltenni, hogy tényleg kik hát a mulasztók az utak kiépítésénél és jó karban tartásánál ? önként rájövünk, hogy a hatóságok, mert mégis csak ezek kezében van a főbb végrehajtó hatalom, kényszerítő eszköz, a mit fel lehet használni s bár munkába és küzdelembe kerül, de sikerre vezet. — Ez már be van igazolva. Szeretnék, mert szerintem érdemes, részletesebben foglalkozni az utak ügyével, de tartva attól, hogy hosszadalmas leírásomnak tere nem lesz; mégis lehető röviden leirom egy útnak a történetét ; melynek tudomásom szerint vidékünkön, talán megyénkben, vagy más megyékben is aligha van hasonlatossága. Az avasujváros —komorzáni 22 kilométer hosszú vicinális ut érdekeltsége és az érdekeltség aránya, 9 községgel szemben 1894. évben megállapittatott s az úti bizottság meg is alakíttatott : a teendők 1898. évig szüneteltek. Azon évben megtörtént a műszaki felvétel, melyszerint ezen utón; a földmunkálat 7851 Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények ét küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendók. forint 8 kr., — kövezést munka 36,676 forint 46 kr., — műtárgyak (hidak) építése 32,911 frt 84 kr., — kisajátítás, partbiztositás 1250 frt, összesen 78,483 forint 89 kr,, vagyis 156,967 korona 78 fillérre vétetett fel. — Ugyanazon évben összehivatott az úti bizottság s az elnöklő —akkori —főszolgabíró előterjesztette a mérnöki felvétel szerinti előirányzatot s felhívta a bizottságot, — mely állott a 9 község 3—3 tagjából, hogy az ut kiépítését határozzák el; a földmunka és kövezés teljesítését és a pénzben fizetendő, a hidakra és más költségekre szükséges összeg kivetését állapítsák meg. Ennek folytán keletkezett nagy riadalom. Hogy lehet ez, mint lehet ily óriási, elbirhatatlar. munkát teljesíteni és költséget elvállalni, mert az utat kiépíteni teljesen lehetetlen ? — Megindultak az ügy tovább folytatásának megakadályozására a felebbe- zések, újra úti bizottsági gyűlések, újra felebbezések, a mivel az ut építése avagy csak javítása is 3 évre szünetelt; minek az lett az eredménye, hogy az utat és hidakat teljesen elhanyagolták és nem javították, s az mondhatni járhatatlanná vált; mert addig csak tákolta minden község- a határán, de most ezt sem akarták s az ut esőzésekkor hetekig teljesen járhatatlan és életveszélyes volt, — mint a régi időkben ; — több igavonó állat belepusztult a sárba, vagy a rossz hi- dakba. Az 1901. évben az úti bizottság egy újabb és utolsó gyűlésén határozottan megtagadott minden hozzájárulást és építést. Tárcsa.Egy pár sió a fogyatékosokról. Ma már az oktatás oly magas színvonalon áll, különösen Európa nyugati államaiban és már nálunk is kezd zöld ágra vergődni, hogy még azokat az egyéneket is kiképezik társadalmuk számára, kik máskülönben elkallódnának, •— a községek nyűgeivé és éretlen emberek gúnypontjaivá válnának- Ilyen egyének a fogyatékosak : a siketnémák, vakok, gyengetehetségüek, hülyék és a nyomorék gyermekek, vagyis azon egyének, a kik részben vagy egészben nélkülözik valamelyik érzékszervüket, mint a vakok és siketnémák; vagy pedig szellemi tehetségük rendellenesen működik, mint a gyengetehetségüek és hülyék; végül, kiknek valamelyik végtagjuk hiányzik vagy rendellenesen fejlődött és testük is rendellenességet mutat, mint a nyomorékok. Nem kell oda erős képzelő tehetség, hogy valaki belássa hátrányukat mi mellettünk, ép érzé- küek mellett. Csupán csak a felelevenités kedvéért mondok el itt egyet-mást róluk. A siketnéma nem hallja embertársának hangját, nem gyönyörködhetik az énekben, zenében és egyáltalában oly dolgokban, a melyekhez a hallóképesség megkivántatik. Előttük minden néma és csendes. Mivel pedig nem hallanak, önmaguktól a hangos beszédet sem tanulhatják meg. Nem tölt el bennünket szánakozással, ha látjuk azt az erőlködést, melylyel egy siketnéma igyekszik magát megértetni ? . . . Mily szánandó egy vaknak helyzete; nem látja környezetét: a fölkelő napot, a viruló mezőt, a zöld erdőt, szóval nem gyönyörködhetik abban, a miben látó társa élvezetét találja. Dubravitzky Simon Pestvármegye egykori humánus alispánja ilyen szavakban hívta fel rájuk a közönség figyelmét: „Csak arra kérünk honfitársaink! csak egy rövid időre hunyjátok be szemeiteket, azután teleljetek ; és irgalmasok lesztek azok iránt, kiknek örökös éjszakáját rövid időre is tapasztaltátok.‘‘ — Ezt megszívlelhetnénk mi is. Mily szomorúsággal és bosszúsággal is tölt el némely szülőt az, ha gyermeke feladatát nem ké pes megtanulni. Elmondja gyermekét szamárnak, butának, hülyének, sőt felhevültsége tömegességre is ragadtatja. No hát hiábtí' kínozzuk szegény gyermeket, mert az ilyen a legtöbb esetben tényleg buta, gyengetehetségü vagy épen hülye. Ilyen gyermekből pedig csak jó bánásmóddal, vas aka^ raltal és szakértelemmel lehet valamit faragni. Erre pedig a legtöbb szülő képtelen, az elemi iskola pedig nem foglalkozhatik velők. Sok esetben pedig magok a szülők sem tudják, mi a gyermekük baja. Kikerülnek a szülői körből vagy az iskolából anélkül, hogy legalább az elemi ismereteket: olvasást, írást szá nó ást elsajátították volna. Műveltség: tudás és erkölcs hiányában, de különösen hajlamuknál fogva válnak a község megrögzött gonoszaivá. Ha a börtönöket vizsgáljuk; hány 16, 17, 18 éves ifjút találunk ott? a szám nagyságától elborzadunk. Nemde elszomdrit bennünket, hogy embertársaink nagy része itt kezdi | meg pályája futását! Mi történik a nyomorékokkal ? a sántákkal és bénákkal? Koldulásból tengetik életöket. Pedig ők I is tisztességes életre tehetnének szert, ha a társadalom felkarolná őket. Ezek után a t. Olvasó azt kérdezhetné tőlem : mit akarok én ezekkel a szerencsétlenekkel ? Megtelelek én erre is: Embert akarok belőlük csinálni! Hogy lehet-e? az ma már nem kérdés. Ili- zonyitják állításomat azon eredmények, melyeket az ügyüket szolgáló intézmények elértek. Ma van érdemrer.des siketnéma. szobrász, van festő, nyomdász, kőrajzoló, mindenféle iparos, sőt szellemi munkás is. A vakok budapesti intézetéből uem egy vak került.ki, mint hírneves zongoraművéz, zeneszerző, A legtöbben pedig, mint iparosok keresik meg mindennapi kenyerüket. Láthatjuk tehát, hogy a számukra berendezett intézeteken nem múlik semmi. Hanem a szülők nagyrésze okiathatlannak tartja őket vagy pedig azzal ámítják önmagukat, hogy hiába kérvényezik felvételöket, ngy sem veszik fel őket Az igaz, hogy mindenkit nem vehetnek fel, mert nincs annyi hely, de ügyük állandó napi renden tartásával érdekeltséget keltenének a társadalomban s lehetne idővel annyi intézet, hogy minden fogyatékos befogadására volna hely. Csak Szinérváralján van 10 fogyatékos, ennyiről tudok, de lehet több is; ezek között van legalább 5 oktatható siketuéma, de még egy sincs valamei !
