Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-29 / 13. szám
KC4 irárc7Íus 29» S'ZINÉRVAR alja len voltát és nem hihetem hogy az összes nagyobb sörgyárosok nem volnának e hajlandók egy, ez irányban kifejtendő akciót hathatósan támogatni. Ismerek sörgyárakat, melyek a jobb időkben szerzett vagyonból most ezreket veszítenek a sörkereskedőknél azért, mert a'z utóbbiak, a tűrhetetlen állapotok következtében, már nem prosperálhatnak. A sörkereskedelem kü'önösen kényes foglalkozás, mert előre ki nem számítható nagy költségekkel jár és kellő vezetése úgyszólván gyári berendezést igényel, mig ellenben a tiszta haszon, tekintetbe véve a nagy befektetéseket, oly jelentéktelen százalékot képez, hogy a prosperálás majdnem teljesen lehetetlen és ha valahol még kiüt a versenyzési mánia is, akkor ugyan ember legyen a talpán az, aki mindezen nehézségekkel megbirkózik. E'. a baj onnan ered, hogy ezzel a szakmával a legtöbb laikus, szakképzettséggel nem biró egyének foglalkoznak, mert a sörgyárosok szívesen kötnek szerződést bárkivel, csak pénze legyen. Ismerek sörkereskedőket, akik minden vevőnek jégszekrényt adnak, pénzt kölcsönöznek, sok esetben teljes sörcsarnokberendezésekre és képesek egy láda sör megrendelésnél szállítókocsijukat 15 - 16 kilométernyi távolságra küldeni, nem törődve azzal, hogy a fuvardíj tizszerannyi, mint amennyit a láda sörnél majd nyerni fog az esetben, ha az üvegeit hiány nélkül visszakapja. Ezek a mizériák arra készítetnek, hogy ez utón hívjam fel kartársaimat egy testület, egy „Országos magyar sör kereskedők egyesülete“ megalakítására, a mely hivatva lesz általában bajainkon segíteni. Felkérem az ország minden részében levő kartársaimat, hogy véleményüket a „Magyar Kereskedők Lapja" (Budapest, VII. Almássy-tér 2.) utján, mely a legnagyobb készséggel támogatja érdekeinket, nyilvánosságra hozni szíveskedjenek. Végül lelkérem a sörgyárakat is. hogy támogatásukat megígérjék, mert szerény nézetem szerint az egyesület működésének eredményéről a söripar is hasznot fog meríteni. Singer Jakab sörkereskedő. (Nagybánya.) Tájékozás a lizlésképtolejsésekríl. A fizetésképtelenségek és csődök miben- állásáról való tárgyilagos és a tényeknek megfelelő közlés nemcsak a hitelezőknek, de a fizetés- képtelen, illet-ve vagyonbukott kereskedőknek is érdekükben áll, mivel valótlan, kósza hirek az ügy állását gyakran tüntetik fel ferde világításban, a kiegyezést megnehezítik és az illető kereskedők hitelének ártanak, mig viszont a tényállás szépítése gyakran szolgál káros üzelmek elpalástolá- sának köpenyéül. Ez okból a „Magyar Kereskedők Lapja,“ mely az egyetlen magyar kereskedő- újság, a fizetésképtelenségek és csődök miben- állása tekintetében lehetőleg pontos és gyors közleményekkel tájékoztatja az érdekelteket és, hogy ezt a jövőben még nagyobb sikerrel tehesse felkéri a mi lapunknak összes olvasóit, hogy ezen közérdekű törekvésében közreműködésükkel támogatni szíveskedjenek a lapot. Tehetik ezt olyképen, hogy a lakóhelyükön vagy annak vidékén íelmerült fizetésképtelenségi és csődeseteket a kipuhatolt vagyonállás, a: fizetésképtelenség oka és egyéb figyelmet érdemlő körülmények közlése mellett, gyorsan a nevezett lap tudomására hozzák és ekként lehetővé teszik, hogy e nemű hírei szavahihető egyének tudósításaiban gyökerezzenek. Mi ión e közérdekű kérelmei a magunk részéről és lapunk barátainak jóakaratu figyelmébe ajánljuk, megjegyezzük, hogy a „Magyar Kereskedők Lipja“ szerkesztősége (Budapest VII., Almássy- tér 2.) a felmerült postai, esetleg távirati költségeket a legnagyobb készséggel megtéríti, kívánatra honoráriumot is ad s a közlő nevét mindig a legnagyobb titokban tartja. Előfizetési félhivás. Lapunk következő számával uj negyedévi előfizetési időszakot nyitunk meg A lefolyt évnegyedben — mint errő- t. olvasóink meggyőződhettek — a legna gyobb igyekezettel s buzgalommal fára’ d o z t u n k azon, hogy társadalmi és álta" lábán közéletünkben ama hiányt, a mely" nek pótlása czéljából a lapnak léte1 adttunk, becsülettel betöltsünk. Hangsúlyozzuk még egyszer, hogy fáradoztunk a h-zag kiegyenlítésén; mert természetesen érezzük mi is, hogy még többet kell a jövőben nyújtanunk, mint azt eddigelé tettük. Mentségünkre szolgáljon azonban azon körülmény, hogy a kezdet óriási nehézségeivel kellett az elmúlt negyedben, sőt még előreláthatólag a következőkben is megküz- denünk, s mentségünkre szolgáljon ama további, szintén felemlitésre méltó dolog, hogy szervezkedésünk a lap megnyitására csupán az első szám megjelenése előtt közvetlenül történt. A lap megindítása alkalmával kifejezést adtunk annak is, hogy anyagi nyereség elérése távolról sem állott szá ndékunk- ban, célunkat nem képezte; s ezt most is valljuk. Az anyagiakra vonatkozó igényeinket nagyon is kielégítve találjuk, ha olvasóközönségünk előfizetési dijai a lap készkiadásait, ha nem is teljes mértékben,de legalább megközelítőleg fedezik. Programmunkat eddigi pályafutásunkból eléggé megítélheti t. olvasóközönségünk. Közéletünket, társadalmi állapotainkat figyelemmel kisértük, a hírszolgálatra nagy súlyt fektettünk, s azt a jövőben még jobban fejleszteni, töké'etesiteni kivánjuk; a közönség soraiból érkező közérdekű cikkeknek, felszólalásoknak készséggel nyitottuk rheg lapunk hasábjait; de a legnagyobb gondot gazdasági jelenségeinkre, bajainkra, ezek orvoslására, s általában gazdasági állapotaink fejlesztésére fordítottuk, jól ismerve a gazdaság óriási fontosságát. Minden cikkünk közreadásában a legnagyobb önzetlenség és a helyi közérdek Látjuk a szegénységé» nyomor ijjesztő képét, látjuk a bűnös könnyelmű életet és ennek munkatársait: a pénzhajhászat minden megengedett, tűrt és tiltott módját;, a titokban űzött uzsorát, csalást, lopást, sikkasztást, váltóhamisítást, óriási adósságot, melynek nyomasztó terhei a'ól csak egy-egy jól kiszámított pénzházasság szerez menekülést. Látjuk az Isten szeme előtt az oltárnál letett hamis eskü után következő öröm- íelen családi életet, a szándékosan gyermektelen házasságokat, a megcsalt nőket, férjeket, a házasságtöréseket, hitehagyáso- kát! Látjuk általában a közerkölcsök korhadását, a nemzetek hanyatlását, nyilvános botrányokat, a becsület elvesztését; — látunk teljes és általános erkölcsi romlást, mely egyformán pusztít a királyi bíbor redői és a koldus rongyok között. Íme ezeket látjuk képünk társadalmi világában, ilyképen halad korunk népe a gyarlóságok, vétkek, bűnök szenvedéssel és fájdalmakkal teljes utján, . . . Ámde — ennél keserűbb a csüggedés, annál édesebb a remény; mennél véresebb a küzdelem, annál fényesebb a diadal és mennél sötétebb a bűn éjszakája, annál édesebb, ragyogóbb és dicsőbb a feltámadás hajnala; A világ Megváltóját az^rt feszítették keresztfára, hogy keresztje az emberiség legszentebb jelévé, szenvedése a mi üdvösségünkké, kinos halála a mi megváltásunkká váljék ! Ennek az üdvözítő Megváltónak dicső feltámadása támassza fel a beteg társadalmat is bajából uj életre ! A mint a fájdalmas, gyászos nagypénteket nyomban a dicső feltámadás ünnepe, a szent husvét követi _ ezenképen kövesse a trá korunk fájdalmasan szomorú, bűnös állapotát egy örvendetesebb, jobb, egy boldogabb életre való dicső feltámadás! Igen! támadjunk fel a rosszból a jóra, a bűnökből az erényre! Érje meg feltámadását a régi szellem, a régi dicsőség, a régi nagyság, mely a kereszténység áldásos malasztját felismerte, átérezte és el- pazarolhatatlan örökségévé hagyta Magyar- ország minden nemzedékének! Szinérvaralja 1904. március 27. lörök M. Lajos. SOrkerestedfik országos egylete. — Felhívás. — Nem lehetetlen, hogy széles ez országban legyen olyan sörkereskedé, aki többé vagy kevésbbé át nem érezte volna már a sörösedények türheteiVárja, várja nehéz szívvé Mikor jő a válasz ; Szivsaorougva lesi '■ neki Élet vagy halál az. Hanem egyszer levél helyett Hazajön a lánya. Eléje fut, úgy foglalja ölelő karjába. „Ugy-e, lányom, hazugság az, Amit itt beszéltek; Ugy e, hogy ti szeretetben, Boldogságban éltek !“ A leánya reábornl, S nem felel szavára— Csak elcsnklik szivszaggató Hangos zokogásba... Székely József, Emancipáció. (Egy emancipált ,‘ány monológja.) Iia : Ba to Sér. io , Önökhöz szólok uraic:, beszédem Rövidre szabtam, ám bátor ni künk, Hajunkon kívül, kurta mindenünk, így nyelvünk, hogy a többit ne idézzem, Ad vocem haj! ki ne tudni közülünk, Hogy hosszú hajról mit mond a beszéd ? Üres fejével mennyi férfi mondja, Ki rövid hajban hordja az eszét, Üres fej, ezt csak külsejére mondom, Amennyiben hajjal nincsen teli. Egyébként, hogyha bárkit sértek vele, Segédeit hozzám elküldheti . . . De nini, pardon ! — majd el is felejtem, Hogy bemutassam becses magamat, Hát, látják kérem sikkes kis szoknyáimtól, Engem szoknyásnak nézni nem szabad. Biz esztendőre doktor leszek én is, S a szoknyát csak jelképül hordozom, Az egyetemre fel-feljárok én is És mint a többi, én is — bíattozom. Van köztünk orvos, bölcsész S megannyi mind halad, De mit mond férfi bölcs ész ? „A nő csak nő marad.“ És borzadoz egy szóra A férfi náció. Mert szörnyűséges ám az: Emancipáció! »Isten veled poésis“ ^óhajtják nehezen „Szegény kiűzött Ámor“ „Te megölt szerelemI“ „Kihalt a gyönge nemből“ „Minden mi szép, nemes.“ S a férfi szív, a sajgó Gyógyító irt keres, Kibontja lelke szárnyát, És messze száll azon, S betér a — bodegába Ott fent a piacon (Megsúgom zátójelközt Különben sem talány: Ide is azért jött be, Mert a pincér leány.) S a hosszú asztal mellett Folyik a sör, s a théma (A nőkről persze most is.) Ép erre szólalok fel Érjen bár anathema. Uraim, kissé prózai leszek. Megengedik, hogy a rímek csengő-bongó, rithmikus zenéje helyett felajánljak önöknek egy kis prózai fejmosást. A férfi a teremtés dísze — mondja emberfölötti önzetlenséggel — a férfi Mi is állíthatnánk ugyanezt magunkról, de minek ? Mondta már azt más is rólunk ugyebár? Ergo nekünk szabad a bemenet oda, ahova önöknek. De , . , a sok „de“ közül
