Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-29 / 13. szám
13. szám S'Zinérváralja, 1904. márczius 29. Előfizetési ár: Egész évre 6 kor, félévre 3 kor., negyedévre 1 kór, 50. Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Főszerkesztő: 1LOS VA Y G USZTÁ V. Felelős szerkesztők és laptnlajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézetidők. Szent husvét ünnepe ! A keresztény világ a legmagasztosabb, legszentebb ünnepre készül, a Megváltó Jézus Krisztus feltámadásának emléknapjára: a szent husvét ünnepére! Ezt megelőzőleg most még a „nagyhét“ magasztos, fájdalommal és boldogító reménnyel vegyes érzelmei és megragadó áhítata töltik el lelkünket. Megültük a „virágvasár- napját“ emlékül annak, midőn a nép „hozsánná“-val fogadta a Jeruzsálembe vonuló Üdvözítőt és pálmaágakat hint az Istenember elé. . . . Majd következek reánk a „nagypéntek,“ a kinek, a keservek, a „passió“ * gyászos ünnepe, emléknapja az Istenfia véres kereszthalálának. És ott a Megváltó kereszthalalánál lélekben tanú leszünk a népkegy ingatagságának, a hálátlan álnok tanítvány gonosz árulásának és a íöldi igazságszolgáltatás csalfaságá- nak . . . végig szemléljük itt az öröktörvény, az örök üdvösség e szent napjain a legdicsőbb, egyszersmind legs mmorubb tra goediát, melynek csodálatos hőse, a világ Megváltója: Jézus Krisztus érettünk szenved, érettünk vérzik el, érettünk vivja kidicsőséges diadalát. Mennyi diadal és menynyi kétscgbeejtő kinnak igaz emlékei néhány rövid nap történetének gyászkeretebe foglalva! Ámde megérkezik a nagy nap, a dicső feltámadás nagy napja 1 A Megváltó Krisztus elhagyja sziklasírját és tündöklő fényben jelenik meg! A nagy világ tarka életének céda vásári zaja, mely füleinknek fájdalom oly ismerősen cseng —* egy ideig szünetet tart, s az orgonák fonséges melódiák szárnyán hirdetik: hogy az Istenember feltámadt! És a hangok, miként maga az áldott napsugár, utat találnak a fényes paloták termeibe úgy, mint a szék gényes kunyhók rejtekeibe; behatolnak a- sziv mélyére, a lélek belsejébe, s a légkor látoltabb elme is felfogja a nagy szava jelentőségét: Krisztus feltámadt! És a nagy természet is uj életre támad hosszú téli álmából. Szentegyházainkban Jézus feltámadását ünnepeljük. Isten szabad ege alatt pedig a természet feltámadása gyönyörködtet bennünket. . . lágyabb,enyhébb melegséges tavaszi szedőt érzünk, fünövést, virágkelést, rügyfnkadást látnék mindenütt, . . . mintha csak maga a nagytermészet is velünk erezne, örvendezne, velünk ünnepelné a dicső feltámadást, . . . mintha maga a nagy természet is vallásos érzelmeink ápolásának celebálni sietve, segitene. Mily boldog az, a ki hittel eltelve szivében várja Jézus Krisztus feltámadásának dicső ünnepét! Mily jól eső .érzés, midőn halijuk, mint hirdetik a zugó harangok a világ minden tája felé az emberiség üdvözítő Megváltójának dicső feltámadását! A „Resurrexit,“ „feltámadott“ szava betölti áldásával az egész keresztény világot. Vajha igazán betöltene minden szivet, vajha valódi feltámadást hozna minden bűnös létekre! Mert meg kell vallanunk — hiszen tapasztaljuk, látjuk, — hogy a világ, az emberiség legnagyobb része a gyarlóságok, hibák, bűnök, a szenvedések utján halad. ... Nekünk üdvözitő hitünk van, — s mit látunk? — azt, hogy azt folyton keresztre feszitik : a hitetlenek! Bo’dogságunk: a honszerelem, a haza- szeretet, — ámde ennek is akadnak ámitói, akadnak Judások, kik hitlenül eladnák azt harminc silány ezüst pénzen. . .. . Vannak felteszem őrzött kincseink.: egyenes elveink, tiszta eszméink, a jó, szép és igaz nemes eszméi , . . ezeket meg félre értik, a rosszak meggyanúsítják megcsufo’ják. Bízzunk az igazságban, meri ez drága nekünk; a oecsület szent előttünk,; féltjük: a jóerkölcsöt; remegünk, attól, hogy az erények megromoljanak ... és ime mit látunk a korrumpált társadalomban, mit tapasztalunk mindenfelé . . . . ? azt, hogy. a világ sokszor azok elé hinti a pálmaágat gyakran azoknak nyújtja a babért kik az igaz ságot hazugságba fojtják, kik a.becsület elnyomói kik gúnyolják az erényt, lábbal tiporják a jó erkölcsöket 1 És mit látunk még a világban ? ? . , a hit elgyöngülését, az Egyház hűtlen ei- hagyattatását, az igazságos eszm ékért küzdők eltiprását és ezek követkéz rnényeképen: tévelyt, vétket, bünözönt! . , . TátgaftCsillagok. Ha szivemből néha Röpke dalok kelnek, S zengek hő vágyáról Bűvös szerelemnek: A telkemmel együtt Mind-mind szárnyra vágynak S a nagy messzeségbe A dalok elszállnak. Szállanak, repülnek A földön, az égen, Ragyogó csillagok Tenger-örömében, Azok a csillagok Amint leragyognak, Aki csak rájuk néz, Mindenre mosolyognak. Oh de kél csillaga A leány-szempárnak Csak rám mosolyogjon S ne ragyogjon másnak! Székelj József. Hazatérés Ifjú asszony levelei kap, Remegő kéz irta. A jó anya izenelél E levélre bízta Nevető a két szemed még Amilyen volt régen? Élted párja gondoz mint én, Szerető gyöngéden ?„ Jő a válasz biztatóan; Ügyel arra lánya, Hogy valahogy áruló &öny Ne hulljon le rája. “Edes anyám, ne aggódjék , Ne búsuljon értem. Boldog vagyok, jól megy dolgom Szeret is a férjem De érkezik újra levél, Anyja kézvonása : „Edes lányom, érted vagyok Nehéz aggódásba. Égi csillagoknak Végtelen a szám a— Hej de a sok fénypont, Nekem mindhiába. „Kedves lányom, szép gyermekem ! Szived meg ne sértse, Hogy aggódom, de mikor még Nem is jött levél se. Arra felé atyafiak, Jó emberek járlak ; Beszélték, hogy szomorúnak, Halovanynak láttak. Csak kellőre vágyom.— De nem a nagy égen, —Hanem egy szép leány, Ragyogó szemében! Küldd legalább kézvonásod Ha arezod nem látom, Hogy leolvashatnám róla: Boldog vagy e lányom ? Oh csak az én reménységem Ne foszlana széjjel! Oh ha te megnyuglathalnál Őszinte beszéddel! —
