Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-15 / 11. szám

l904. március 15.

A GO ADOGATSZ Air A DSÁC.

Minden évben nagy hazafiasságai és lelkesedéssel ünepli meg a magyar nemzet március Idusát, mint a nemzeti szál adsag hajnalhasadásának napját. Szivében a hála érzetével és nagy kegy e lettel eltelve emlékszik meg azokról, akik a szabadságért folytatott nagy küzdelemben e napon a nemzet élén állottak: a márciusi ifjúságról, amelynek tagjai már mind porlanak részben a nemzeti kegyelet által emelt sire lékek alatt, részben pedig jeltelen sírokban, de mindnyájuknak emléke él minden magyar honfi kebelében, a nemzet nagyjainak Pantheonjá'ian.

E nagy idők alakjai közül csupán egynek engedte meg a gondviselés különös kegyelme, hogy megérje az időt, amidőn a magyar szabadságnak ezelőtt 56 évvel elvetett mustármagja hatalmas és terebélyes cédrusfává fejlődött. Jókai Mór, a márciusi ifjúság még ma is örökifjú tagja, ma 56-odszor ünnepli meg viruló egézségben és szellemi frisességben azon napot, amelynek dicső küzdelmeiből bőven uvette oroszlánrészét, és a gondolat terjesztése utján — melynek szabadsága a 48-as idők legértékesebb gyümölcse — hosszú és tevékeny életében örök dicsőséget szerzett a müveit világban nemzetének.

56 év hosszú időnek bizonyult még egy nemzet életében is. Nagyot haladt azóta a nagy világ és a nagy világban a kis Magyarország Nagyot haladt a 48 as alkotások alapján, de nem egészen az azok által megszabott irányban.

A szabadságnak szelleme, mely akkor Európa minden müveit nemzetét átlengte, nem halt ki az emberek leikéből, A szabadság iránti vágy nem is csőként, sőt erösbödötf. De az emberi haladással, a műveltség fejlődő ével és az ismeretek gyarapodásával a szabadság fogalma igen lényeges módosulásokat szenvedett azóta.

A századokon keresztül elnyomott népek mohón szívták magukba a szabadság üdítő nedűjét, mely az előbbi állapotokhoz képest kétségtelenül nagyobb mértékben előmozdította az emberiség boldogságát. Ámde az egyéni szabadságnak az idők folyamán számos kinövésével, számos káros hatásával és tüneményével találkozunk, amelyek azt eredményezték, hogy a teljes szabadság, de különösen a teljes gazdasági szabadság foly an, a létért való harcban, melyben az egyéni en.k teljesen szabadon érvényesülhettek, az erő- seubek, a harcban jobb fegyverekkel felszereltek a gyengébbeket elnyomták és kizsákmányolták. A teljes szabadságnak hát ányai első sorban a kis embereket, tehát a nagy néptötnegeket sújtják. Az emberiség nagy tömegének étdeke vezette legújabban a gondolkodó és az emberiség javáért lelkesülő elméket az egyéni szabadság korlátozásának gondolatára. Ez ériette meg elméjükben azon eszméh hogy az ember korlátlan szabadsá gát éppen az emberiség legnagyobb csoportjának érdekében a legemberszereiőbb szempontokból szabályozni kell. A szociálizmus, a legújabb kornak ezen nagy eszméi mozgalma az emberi tevékenységnek az egész vonalon való szabályozását és azt tűzte ki czéljául, hogy az egyéni szabadságnak a nagy embertömegekre káros következményeit megszüntesse.

Ha a 48-as nagy időknek mozgalma a szaSZINÉRVARALJA

badságot irta zászlójára, úgy a legújabb kor törekvései az egyenlőség jelszava alatt folytatják a küzdelmet. Bármilyen különösnek lássék is első tekintetre, a szabadság és egyenlőség egymással ellentétes fogalmak, A legnagyobb szabadság a legnagyobb egyenlőtlenséget hozra létre és azt eiedményezi, hogy a kiválóbbak, az erősebbek a gyengéket elnyomják. Ahoz, hogy az emberiség között az egyenlőséget létrehozzuk, az egyéni szabadság korlátozása és az emberi tevékenység legszigorúbb szabályozása szükséges.

Bármilyen fontos legyen is a mindenre kiterjedő szabályozás; és bármennyire is képezze az az egyenlőségnek és az emberiség boldogulásnak feltételét: van az eniüeri tevékenységnek egy ága, amelyre ezen szabályozás és korlátozás ki nem terjeszthető, illetve annak hatásai a legszigorúbban kijelölendök. E'. a tér az emberiség szellemi erőinek tevékenysége.

A gondolat és szólás szabadsága, beleértve a politikai agitáció- és sajtószabadságot, olyan tér, amelyre a teljes korlátozás ki nem terjedhet.

A mindenkori állami rend igenis meghatároz- j hatja, hogv milyen gondolatokat tart leginkább ] terjesztendőknek, de más, esetleg ezekkel ellenté tes eszmék nyilvánítását és azok terjesztését ineg [ nem akadályozhatja

1848 márczius 15-tke a gondolat- és sajtó- szabadság ünnepe. A márciusi ifjúság lelkes íel- j buzdulása megszabadított békóitől a lenyűgözött j gondolatot, hogy az sasszárnyaival szaguldhasson előbbre vivén a nemzeti haladást és fejlődést.

A gondolat szabadsága minden szabadság között a legfontosabb és legmagasztosabb. Ez kép ezi alapját minden em-beri haladásnak. A gonda« latszabadságnak diadalaaz, ami márczius idusát olv emlékezetessé teszi és nemzetünk történél mében annak a legfényesebb lapot juttatja

Bármennyire kiterjedjen is az állami vagy társadalmi szabályozás az emberi t vékenység minden ágára, a gondolatszabadság korlátozása meg nem engedhető, mert semmiféle szabályozásnak nem lehet célja a haladás megakasztása. Az emberi elme pedig soha sem fog megszűnni működni az uj célok kitűzésén, a haladás és fejlődés útjainak meghatározásán és a kitűzött célok megvalósítására való törekvésén, a mi csak a gon- polat szabad közlése utján lehetséges.

De hiaba való is volna a gondolat szabadságának minden kortozása, mett az emberi gondolat, rz emberi elme, az Istentől lopott szikra zúgó árként áttörne minden korlátot, minden gátot, a- mely terjedésének és érvényesülésének útjában állana.

A f nnál'ó rendhez görcsösen ragaszkodni egyike a legnagyobb emberi tévedéseknek, És ha ez mindig szigorúan érvényesült volna, akkor az emberiség ma is egy műveletien, egy civilizáció és kultúra nélkül szűkölködő horda volna, amely az őserdők rengetege ben férgekkel és vad gyümölcsökkel tengetné nyomorúságos életét.

Minden korszakban a többség helyesnek tartotta és tartja a fená'ló intézményeket és a jobb intézmények eszméje csak keveseknek, a kiválóbbak nak lelkében támad és ezek éppen a g o n- dolat szabad közlése utján terje; ztik azokat, meggyőzvén azok helyességéről a társadalom többségét, az uj eszmék, a jobb intézmények lassanként diadalra ju.nak, létrehozva az emberiség haladását és íökéletcsbbülését.

Üdvözöljük hát március idusát és üljük meg j lelkűnkben a szent nap emtékének ünnepét, me- j ritsünk lelkesedést e nap emlékezetűből a gondolatszabadság terjesztésére és mentsünk lelkesedést annak megoltalmazására azok ellen, kik ahoz szentségtelen kezekkel hozznyulunk, sötét lelkű és homályos elméjű törekvéseikkel azt megbénítani igyekeznek.

Mert sajnos, fél századdal a nagy nap után amelynek emlékét ma ünnepeljük, egy félszáznd múltán, midőn a szabad gondotat a nemzetnek a legértékesebb kincseket termelte, tapasztalhat’ tunk törekvéseket, nem a hatalom, de a társada' lom, sőt annak leginte ligensebb rétegei részéről — a szabad goodolat koilátozására. Láttunk a- közel múltban olyan jelenségeket, hogy a tudót mány legkiválóbb képviselőit tudományos meggyőződéseiknek nyilváni ásáért a leghevesebb támadásban részesítették nemcsak tanítványai, de tudós collegát is, úgy, hogy a hatalom képviselőjének kellett őket ezen méltatlan és mindenesetre szabadságelenes támadásokért oltalmába venni.

A nemzethez nem járhat el soha méltóbban a márciusi napok emlékezetében, azok szellemében mintha az ilyen törekvésekkel a legerélyesebben szembeszáll és lelkesedést merítve a nagy, a dicső napok szent emlékéből, védelmére kél ezek egm igasztosabb vivnányán . < t a gondolat szab adságána. k,

Tanítónői kinevezés. A vallás—és közoktatás- ügyi miniszter Ó v á r y Juliska okleveles tanitó* nőt a szinérváraljai állami iskolánál szervezett 6-ik tanítónői állásra nevezte ki.

A sorozás A sorozás — minthogy az obstructs megszűnt — folyó hó 21 -én már várható, és a I besorozandó ujjoncok elő reláthatólag májusban be- I vonulnak. ____

O. N. K E.

Ez a négy betű az Országos magyar kereskedelmi egyesülés czimet jelenti, amely egyesülés létesítése érdekében hetek óta nagyarányú mozgalom folyik az országban. Az egyesülés létrehozása régi vágyát képezi a magyar kereskedőknek, akik eddig az országos érdekképviseletet kénytelenek voltak nélkülözni s csak a 2—3 évenkint megtartott kereskedelmi kongresszusok képezték eddig a nagyon laza összekötő kapcsolatot. A mozgalom élén Sdudor Pál országgyűlési képviselő áll, aki valóban nagy buzgóságot fejt ki a kereskedők egy táborba gyűjtése érdekében, Brázay Zoltán fiatal, agilis nagykereskedő és még mások is közreműködnek a szervezkedés terén, amely most már, miután a soproni kongresszus által kiküldött végrehajtó bizottság az alapszabálv-ter vezetet .létrehozta, biztos bázison, gyorsan halad előre. Eddig Budapesten, Győrben, Aradon, Szombathelyen tartottak népes értekezletet, sőt az országos egyesület győri és soproni vidéki központjai is megalakultak már.

Az ügy élén állók azonban túllőnek a czélon amidőn a véres kaidot az országban meghordozva a kereskedőket védelmi harezra hívják fel és nagyon is előtérbe állítják a kereskedelem ellenes

Megnyílt menyországnak szikrázó fényében Leszállóit Megváltónk, örök Istenünk Háromszinii zászlót lobogtat kezében Glóriája hajnalt dérit fel nekünk.

Boldogító eszmét lenget lobogója Földi szentháromság égi szózatát.

A mely rabbilincsünk megrázva feloldja, Szabad szó szárnyalhat bérczen, síkon át.

Szabadsági a menynek legszebbik virága Te földre leszálló liiudöklö napunk,

Hozsánna te neked, ezerszer hozsánna!

Te éretted élünk, te érted halunk.........

Lel

optad az égnek dörpő villámait S Tyrtacusnnk ajkat ét inléd vele,

S zeng a „ Talpra magyarélni halni tanít, Messze elsodorja márczius szele.

Örök egyenlőség, szabadság virága !

S'áldó testvériség, békelemplommtkl Hármas széni igétek ragyogó világa Boldogító lánggal élteté honunk.

Három igés zászló lengve fut a légben Rohan a nyomában hősi ifjúság.

Magának gyújt oltárt, hogy örökkön égjen Szabadságért küzdve halálos tusát . . .

Lobog még a fáklya..........összegyűltünk fényén

S hód

olunk te néked, dicső ifjúsági Szánjatok de hozzánk, sírotokra lépvén Hadd áldjuk imával szabadság Urát I Glóriks Istenünk, ragyogtasd igédet,

Melyei oly sokkig enyészet takart.

S ex a felvirúlt hon hadd éljen, útig élhet Hirdesse világgá: „Ne bántsd a magyart".

Marínkó.

Mindennapi szomorú história a szép kecskepásztor leány históriája. Szeretett egy legényt forrón, szenvedéllyel. Együtt őrizték a nyájat hónapok óta. Tréfáloztak, incselkedtek egymással, sa legény nem is sejtette, mily veszedelmes játékot űz a leánnyal, de hisz ő még gyermeknek nézte a leányt, ő csak pajtáskodott vele, hiszen neki már mátkája volt, egy viruló szép leány a havas alatt fekvő kis faluban. Hozzá járt le minden este egy-egy ölelésre, egy-egy édes j csókra. Szegény kis MatinKÓ azalatt az ő kecskéivel nyugalomra tért atyja kúnyhójába. Az álom persze kerülte szemét, nézte a nagy. fényes csillagokat, s ha az égről egy-egy alásiklott, a leány önkéntelenül is összerezzent, mintha az ő boldogságát látta volna összeomlani. Éjfél felé nyomta el csak az álom, mikor messziről meghallotta a Juon tilinkójának mélabus h ingját. Most már közelében van a legény, szerelmes kis szive megnyugodott, édes álom szállott pilláira. Álmodott a leány szépet, gyönyörűt. Azt álmodta, hogy Juon szereti őt, elveszi majd feleségül, s boldogan élik együt napjaikat.

Juon ezalatt a hegyi ösvényen ballagva, az ajvóhoz ért. Szive tele volt szerelemmel, hisz mák rövid ideje, hogy mátkája forró öleléséből csbontakozott, s hogy édes csókja el hült ajkán, ka kétszeresen boldog a legény, ma végre elhatározták az esküvő napját.

Nem birt szivével, az alvó leány felé hajolt s annak szép nyilt homlokára egy hosszú csókot nyomott. Csak a barátság, a gyöngéd szeretet hideg csókja volt, a leány még is megérezte, {elrezzent álmából, s megpillantva a legényt egy hal sikollyal nyaka közé fonta karjait, s azt hive hogy még mindég álmodik, boldogan sutlogt „Juon szetetlek.“

Juon hasgató fájdalmat érzett szivében, s gyilkos önvád marta, hisz ő játszott a leánnyal, s az szereti őt. De ki hitte volna, hisz Marinké sohsem árulta ezt eleneki, még csak sejtetni sem engedte, s most épen ma, mikor csak egy hét választja el menyegzőjétől — ma kell megtudnia, hogy ez a kis leány szereti őt, s ennek ő az oka. Miért is incselkedett, játszott ő Marinkával ? Egy pillanat alatt gondolta ő ezt át, s aztán gyöngéden éleszgetni kezdte a leányt.

Marinkó ébredj 1 álrmdol u;ve? olyan furcsákat beszélsz álmodban, kelj hát föl. Nézd gyönyörű havasi gyopárt hoztam neked, a mátkám kebléről vettem le, & lásd neked adom. Marinkó figyelj hát reám ! egy hét múlva esküszöm, s te lész a nyoszol/ó leány, ugy e megteszed ? Ébredj hát!“

De a lány nem szólt semmit, most

már tudta, hogy ne n szomorodik. Lelke már

messze járt — a jövőt látta maga előtt, az ő kietlen, sivár jövőjét Juon megesküszik, leköltözik a faluba, ő egyedül marad öreg atyjával, egyedül, de nagyon egyedül lesz Akkor talán a csillagok sem fognak oly szépen ragyogni, a hold szomorúan világit máj 1, s a fenyők barátságos zizegése mind panasszá válik. Oh Juon mért szeretlek oly végtelenül ? jajdult fel a leány bánatában, „El- hágysz, s teám se gondolsz, többet, mit csinálok én nél küled? Juon vigasztalta aszegény leányt de mindhiába.

Ez ala.t a hajnal is pirkadrti kezdett, a kecs, kék mekegése felébresztette őket álmodozásubólk-