Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-15 / 11. szám
1904 márczius 15 j áramlattal szemben kifejtendő küzdelmet. Kétség telei ugyan, hogy a kereskedők országos egyesültének egyik feladatát a kereskedelem j érdekeinek minden irányban való meg édese is képezendi, de mégse n helyes, mert nincs rá ok, hogy a vészhirangot az egyesülés vezéremberei lolyvást kongassák s a kereskedőket üldözött páriáknak tüntessék fel. Idáig meg hál’istennek nem jutottunk, nem is félünk attól, hogy ide jutunk, minélfogva az agráriusok — mert hiszen ezekről van szó — és a kereskedők közt ellenséges indulat szitása nem tapintatos dolog, annal kevésboé előnyös az ügyre nézve. Másfelől a vidéki kereskedőd nincsenek minden tekintetben megelégedve az országos egyesülés kontemplait szervezetével és sokan azt hiszik, hogy az első sorban a fővárosi kereskedők spe czialis érdekeit fogja szolgálni. Mindjárt a mozgalom kezdetén a debreczeni kereskedelmi egyesületek állást foglaltak a szervezet ellen; felszólalásuknak leit is némi sikere, az alapszabály terv kívánalmaiknak több tekintetben megfelelően módosíttatott. de mindez még nem elégíti ki a vidéki kereskedők igényeit. E kiváltaim lkat az aradi és aradvidéki kereskedők közelebb megtartott értekezlete a következőképen összegezte ; a vidé Á góczpontoknak megfelelő halaskor és autonómia ■ üztositandó, az egyesülés határozott álláspontot foglaljon el a fogyasztási szövetkezetek egyenlőtle i versenye ellen, vivja ki az egyesülés, hogy az alákivető bizottságba egy kereskedő is feltétlenül helyet foglaljon, sürgesse a megrendelésgyüjtési törvény olykep való módosítását, hogy az ha tályosabb védelemben részesíts; a vidéki kereskedőket, végül vivja ki a kereskedés képesítéshez kötését. De más kívánalmakat is hangoztatnak a vidéki kereskedők; többek közt permanens szakosztályok létesítését és annak biztosítását, ho :y a köz-és választmányi ülésekbe í a fővárosi kereskedők a vidékieket semmi esetben se majorizálhassák. Kormos Alfréd, a „Magyar Kereskedők Lapja'“ felelős szerkesztője HÍREK. Éjjeli lopás. Folyó hó lOikén éjjel id. Krisnán János s/.inérváraljai lakkosnák zselléres udvarán az istálló ajtóját addig még ki nem derített tolvajok fölfeszitették és az ott talált holmit magukkal vitték. Miután már ott semmi elemelni valót nem találtak, a kamara ajtaját törték föl es innen eg'y zsák búzát tüntettek el. Majd átmentek az utcán Katona Jánoskoz és ennek háza tá jékáról két zsák bükkönyt a mit Katona az nap vásárolt, elöittek. Katona a nagyobbik zsák bük: kúnyt a kertjében megtalálta, ezt a tolvajok már valószinüleg elcipelni nem tudták, Jó dolguk van VaraljBn a tolvajoknak fegyelmezett éjjeli őri ins mindketten munkájok után láttak. Marinkó szó* moruan, Júon boldogan. Teltek a napok. Juon csak ritkán jött már fel a sziklák közé — a nyáj gondozását is egészen Marinkéra s ennek öreg atyjára hagyta. Mikor néha fel is jölt, Marinkét nem látta, bujt előle a szegény leány, titkolta bán itár miért szorto- ritsa a boldog legényt. Hej peeig Juon szeretett volna még egyszer beszélni vele, el is tilinkózta egy párszor a Marinkó bús nótáját, hogy azzal előcsalja, de hasztalan. Az esküvő előtti napon elszánta magát a legény s újra felment, keresni Marinkét, nagyon bántotta az ő jó szivét a leány bánata, még talán el is emészti magát érette. Ez a gondolat sem hagyta nyugodni s ment árkon bokroh keresztül tel a szép pázsitos rétre a havas oldalába, ott szokta Marinkó kecskéit legeltetni. Most is ott ült kis subáján a földön, csal: árnyéka a régi szép teremtésnek, arca beesve sápadtam szemel pedig oly sajátságos lázas fényben égtek, s a mint megpillantották a legényt merően tapadtak reá. Te vagy az Juon? vártalak! el akartam búcsúzni tő ed, holnap elmegyek messze, túl ezeken a nagy hegyeken, ha nagvon boldog leszel Juon — gondolj majd reáml!" Ne menj el Maiinké, lojösz velem a faluba, a mitkám házához, s ott fogsz velünk lakni, jó dolgod lesz kis leány, nagyon fogunk szeretni! j Nem Juon — én elmegyek, s ha a szive n nem i fáj többé —hazajövök hozzátok M >st eredi 1 mát- j kád vár, te ne törődj ve'em. én csak megélek valahogyan te pedig légy nagyon boldog ! Szomorún ballagott a legény a falu felé, tilin«. kózni sem volt keJve’ De hát miért olyan szomo- lúő, hisz neki nagyon vígnak kellene lennie - hol- \ SZIKÉ R VÁR ALJA tézményünk mellett: nem lopnak amennyit elszállítani bírnak. A nag hánya felsőbányái vasút pótbejárását s az e/.t követő tárgyalást, fPhó 8 án és 9 é i tartották meg Nagybányán és a vonal mén én E lon- tos tárgyaláson részt vettek: Hollós Jikabi ny. államvasuti főfelügyelő, mint a tervezett vasut- engedmenyese, a minis-telium képviseletében N o- v á k Ber.alan aJamvasuti felügyelő , G a r a d i Sándor mérnök, >i magyar államvasutak részéről 1 o 1 n a y AoiUel dabrecem üzletvezető, s i g h moth Karoly üzletvezető helyettes, B e r é u y i Lajos o"ztályjőnök, M á n d y Bertalan szetmár, foJgrfimi főnök, Szende Zsip nond el enőr- K i s s Béla m. á, v, osz'álymérnök. A varmegyét de. S c h ö n p f u 8 Ricuard megyei tijj'.ti. jőügyész képviselje. Nagybánya és F'elsob8nya városiá polgármestee>{, s a szatmár-nagybányai vasutat dr. Karácsek Imre fe|iigyel5-btzott- sngi tag. Az első napon belátta a bizottság a vonalat és megtekintette az előállott uj változtatásokat. Megkéselés. Folyó hó 7-én délután 5 óra tájban indult el az avasujvárosi vásárból T a 1- p o s György hazafelé, Rózsapallagra. Útközben a nagy vashidnál közeledett felé egy három ember bői álló csoport, E-.en csoportból az egyik feléje tartott, és amint elérte Talpost, ezt késével (bicskájával) minden ok nélkül és minden előleges szóváltás nélkül hátba szúrta, s erre az ismeretlen tettes elmenekült Kányaháza felé. Talpas e szúrás következtében összeesett, arra felé menő vásárosok a ^ebet sárral betömték, és csak késő este szállították a csendőrök Rózsapallagra. A vizsgálat megejtése céljából másnap, azaz folyó hó 8-án szállott ki a helyszínére L e i t n e r Emil helybeli vizsgálóbíró, dr. Ember Elemér szakértő orvossal, ki is megállapította, bogy aa szúrás hátul a 8 ik és 9-ik borda között történt és 9 centiméter mély Talpas sebe oly veszélyes, hogy életbenmaradásához semmi remény sincsen. Az ismeretlen tettest nyomozzák, de eddigelé felfedezni nem sikerült. A nyomozást erelyesen folytatják. Marlialopás. K o i b (vagy Horb) Lipmann tiszafehéregyházai mészárosa foljó hó 7-iki avasujvárosi vasáron több szarvasmarhát vásárolt és ezeket két zsidó hajcsárral hajtatta el. Útközben Avasfelsőfaluban a hajcsárok Dimánd Hers házánál megháltak és a marhákat ennek istálójába kötötték be éjszakára. A hajcsárok az este folyamán több ízben kinéztek az udvarra és az istá- loba, hogy vájjon meg van-e a marhájuk ? Amint 10 óra tajban néz be az egyik hajcsár az istálóba, ámulva veszi észre, hogy az istáló ajtaja zarva van és egy pár szarvasmarha kint áldogál az ud varon. A hajcsár gyorsan megszámlálja a barmokat és azt tapasztalja, hogy három belőlük eltűnt. A kétségbeese.t embernek mindjáit az jutott eszébe, hogy valaki azokat e’lopta. Jelentést is tett a csend őrségnek és a csendőrök rögtön a marha kinyomozására indultak. Másnap a csendőrök letartóztatták M o is Illés a György mózes- falusi lakost, mint akit — a jelentés szerint — tetten értek a kérdéses marhák elhajtásán Avas- felsőfalu és Avasujfalu között. Tény, hogy a nap esküszik. És mégis-mégis, mintha elvitte volna örömét boldogságát az a kis leány. Közben kigyultak a csillagok, s a held sápadt arca is feltűnt a hóval í ‘den sziklák mögött. O.y kísértetiesen sápadt volt minden, hogy a legény önkéntelenül is öszSzerezzent egy párszor. A falu alatt mátkájával találkozott, ki eléje jött, mert nem győzte várni. Egymást átölelve halad- trk aztán tovább, s édes szavak, s még édesebb csókok közben Juon bizony elfeledte Marinkét az ő bánatával, feledtette vele mátkájának "ölelelése csókja. Az esküvő napján meg épen eszébe sem jutott a kis leány. — — — A holtom glan holtodiglan is elhangzott már az oltár előtt, senkin :k sen tűnt fel a zrkogó pásztó' leányka a nagy tömegben. A liatal pár boldogan tért bt'.a a násznép kisé -etében. Este aztán az egész la u öss'egyült a tánczra, lakomára, s mikor a cigányok az első vig nótára rázendítettek, a havas felett keresztbe futott le egy fényes esi lag a Marinkó boldogsága. Szegény leány épen akkor ballagott szomorú szívvel a hegyi ösvényen kedvencz sziklája felé, ahonnan alegszebb virágokat szedte Juonnak, A szikla alatt mélyen mormolt, stajtékozott a hegyi patak s halyai egymáson megtörve zizegtek, susogtak hívogatva Miiinkót. „Jer te boldogtalan leány irt megtalálod nyugalmadat, jer ölünkbe!' A hold szomorú képe, a fenyők re,telmes zizegése, a bűs esti szelő min i-mind arra biztatták a boldogtalant. Ne r. bírt ellentáJani. Fajdilmisan nézett le még egyszer a völgybe a kivilágított lakodalmas ház felé, aztan fel az égre, e bucsozo.t a csillagoktól, az 5 némi batátaitol — „Ju m szeretlek - nem élhetek nélküled“ suttogta aztán egy locscsanás, s a Marinkó síivé nem fájt többé, Mici. csendőrök a marhát a most említett két község közötti utón megtalálták. A csendőri jelentésnek idevonatkozó része akként szól, hogy a nevezett két falu közötti országúton eg / embert vettek észre, a ki három szarvasmarhát h i,t mag i előtt. A járőr erre futólépésben közeledett a hajtó felé, mire azonban az is futásnak eredt és egy cse- jésben elbújt. A cserjésben meghúzó lőtt ember nem volt más, mint a fentebb említett M o i s Illés mózes'alusi lakos. A marhák eltulajdonításával gyanúsított M o i s Illést a csendőrök a szinér- yáraljai vizsgálóbíró elé haladéktalanu előállítottak ét a gyanúsítottat folyó hó 9 én hallgatta ki Leimer biró. Mois másképen adta elő az esetet, mint a csendőrök. Szerinte ugyanis az eset akként történt, hogy ő e hí 7-én reggel hazulról elindult S sinérváralja felé, hogy apja megbízásából dr. Tatár János ügyvédnek egy perben bizonyítékokat szolgáltasson. Útközben Avasujvárosban meglátta dr. Tatárt egy kocsin és arra számítva, hogy megkíméli Szinérváraljára való bemenetelt, szaladt lelkendezve dr. Tatár kocsija lelő, de utolérni nem tudta A futás közben elvesztette zsebéből azon papiét, amelyre a bizonyítékok fel voltak jegyezve és úgy gondolkodva, hogy most már hiába való megy be az ügyvédhez, visszatért és haza fele vette az útját. Amikor azonban a vámfalusi egyes házakhoz ért, leesteledett, A legény attól félve, hogy a sötét éjszaka idején valaki még megtámadhatja, egy széna, vagy szalmaboglyába húzódott meg és ott töltötte az éjszakát. Reggel folytatta az útját Mózesfa[u felé. Avasfeisőralu és Avasujfalu között az országúton két csendőrt látott, akik három szarvasmarhat hajtottak maguk előtt. A csendőrök megállítottak, és arra kérték őt, hogy segítsen nekik a marha hajtásában. A legény engedett a járőr kérésének ; tie alig hajtotta a marhákat egy rövid ideig, a csendőrök őt azzal gyanúsították, hogy ő lopta el ezen marhákat, és magukkal kisérték. — A marhák értéke 362 K-t teszen, de — mint említettük — megkerültek, és a tulajdonosuk azokat már visszakapta. Hogy a terhelt vallomása mennyiben telel meg a valóságnak, eddigelé kiderítve még nincsen. A vizsgálatot megindították. Országos tenyészállat vásár. Az országos magyar gazdasági egyesület XXI-ik tenyészállatvásárját március 26. és 27-én tartja meg Budapesten. A vásár tervezetét a bejelentési ivekkel egyetemben az egyesület titkári hivatala a tenyésztőknek azonnal megküldi. A tenyészállatvásárral kapcsolatosan gép- és eszköz kiállítás iá tartatik. — A löldmivelesugyi miniszter tekintettel arra, hogy a tenyésztő gazdaközönség részéről nagymérvű kereslet nyilvánul tisztavérü eredeti s/immentali fajta, ha- gokepes fiatal tenyészbikák iránt, 25 drb. szimmen- tali és 5 drb. moncaíuni tenyészbikát szereztetett be az Alpes vidékéről és ezeket a tenyészállat vásáron fogja eladatni a tenyésztőknek árverés utján. Szökött katoua. Valami Csoákn nevű, és veresmarti illetőségű katona szökevényt kisért be tegnapelőtt Ká dar János rendőr Veresmartról Szi- nér váralj ára és innen Szalmáira továbbították a szökött katonát a hadkiegészítési kerületi parancsnoksághoz. A Szatmármgyei Gazdasági Egyesület Szatrnáron a városháza tanácstermében ma délntán 3 órakor igazgatóválasztmányi, 16-án, szerdán d. e, 11 órakor rendes tavaszi közgyűlését tartja. A bikszádi távírda-állomás ügyében a múlt év folyamán a vármegyei közigazgatási bizottság a kereskedelemügyi ministerhez feliratot intézvéu, ez értesítette a közigazgatási bizottságot, hogy az avasujváiosi, avasfelsőfalusi és bikszádi uj hivatalok berendezésével mintegy 7600 korona költséget igénylő és Szinérváraljától Bikszádig terjedő 32 kilométer hosszú uj távirdavonalat hajlandó az 1905 évi munkaterveze'.be felvétetni, ha Avas- újváros 1100 K, Avasfelsőfalu 1540 K. és Bik- szád S80 K készpénzzel a kiviteli költségekhez hozzájárul továbbá a tavirdai berendezéshez egyenként 200—200 koronával hozzájárulnák s az U] távirdahivatalok fenti állásának tartamára kü- lön-külön évi 500 kor. távirdai brutóbevé elt, biztosfaruk. Ha a közbeneső (Avasujváros vagy Avás- felsőfa'u) községek valamelyike á feltételeket el nem fogadná a többiek azonban erre hajlandók lennének, ezek a 200 kor. berendezési költség kivételével a hirmadik kös égre eső költségeket is tartoznak viselni Esküvő Becs ky György csomaközi körjegyző tolyó hó 8-án lépett házasságra Vámfaluban Nagy Károly ev. re1. lelkész és neje Török Julia leányával Bertával, Násznagyok és nászasszonyok voltak Gínyei István főszolgabnó és neje Ztnaihy Lu;zka s dr, N így János budapesti ügyvéd és neje, A polgári kötésnél 1 1 o s v a y Gusztáv főszolgabíró működött közre. Lem adás U j f a 1 u s s y Lajos vármegye közigazga ási gy tkornok ebbeli állásáról Is mondott. többet, mint
