Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-15 / 11. szám
I. évfolyam. Szinérváralja, 1904. märczius 15. Előfizetési ár: Egész évre 6 kor, félévre 3 kor, negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 12 fill' Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Főszerkesztő: 1 LOS VA Y G USZTÁ V. Felelős szerkesztők és i iplulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közifink. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények sí küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendók. Szabadság, Epnlösís, Testvériség. Ma ötvenhat esztendeje! Több, mint fél s/.ázada már, hogy testet öltött az ige, az eszme. Ötvenhat esztendővel ezelőtt leb- bent át a szabadság, egyenlőség és testvériség szellője Európa fölött, s megéiinté Magyarország aicát is. Ifjú erő, lelkesedés támadt a szellő érintésűé, tettre allitá a százados tespedést, uj irányt, uj alakulást sáilvén a magyar nemzet politikai és társadalmi berendezkedésében. Elmélkedjünk kissé az események és az általuk előidézett állapotok felett és merítsünk okulást, tanulságot az összehasonlításból. Szabadság! Dicső nagyjaink, óh miért tanítottatok bennünket e szóra, e sró magasztos értelmére ? Miért áldoztatok pénzt, vagyont, életet 1 miért bujdostatok k> hazátlanul . idegen földre, hog.y"-J>nfeláldozó munkátok, véretek, bujdosnotok nekünk hazát, szabadságot szerezzen ? Isten lelke volt bennetek, nem látta az" az isteni lelek a jövőt, mely kóros fiakat, gyarló utódokat szül ? Tévedtetek 1 Az a nép meg- bünhődte már a múltat s jövendőt, de nem érett meg a szabadságra 1 Nagy lel- ketek, ha letekint az égből, nem keseredik-e el, ha látja, hogy e nép, mit ti lelkesülten magyar nemzetnek neveztetek, sárba tiporja ősei erényét, idegent majmot, a hazát es szabadságot épen oly közönséges fogalomnak tekinti, mint a minőt fedez a hitvány szó pénz! Óh küldjétek alá a magas egekből csak egy szikrát az elernyedt szivekbe, mely lángra gyújtsa a lelkesedés tüzét. Küldjétek villámokat, hogy megrázza a rideg közönyt, s életre támassza a magyar ősök szellemét 1 Ne nézzétek el, hogy hálátlan fiaitok legszentebb jogaikat, miket hős véretek szerzett számukra, hitvány aranyért, ezüstért, vagy a hatalom egy mosolyáért és meleg kézszoritásáért gondtalanul elpazarolják. Szadadságot akartatok? E nemzet nem mer szabadon még érezni sem. Egyenlőség! Megmoso'yogják ma az egyenlőséget A nagyok megmosolyogják, mert nem akarják; a kicsinyek szintén, mert nem hisznek benne. Nem hisznek pzdig, mert nincs. Hát lehet-e ma egyenlőségről beszélni? Ma, midőn nemzetiség, vallás, vagyon, tudomány és társadalmi áfás szerint az egyenlők is ezer külömbséget keresnek egymás között? Lehet-e egyenlőségről beszélni nekünk, l<ik nem is vagyunk képesek megérteni, hogy mi az egyenlőség? A helyett, hogy az egyenlőség mértékét a becsületben és a ha- zafiságban keresnék, rút osztályirigység, üres gőg és pökhendi lenézés falait emelik az egyen'őség krisztusi eszméjének meg- valósu'ása elé. Oh, egyenlőség, jöjjön el a te országod ! Testvériség! Szegény! Az irigy Káinok testvérisége. De mégis. Van közöttünk testvériség: érdektestvériség. A mai emberek az érdek arany boijuja előtt hajtanak térdet, tejet. Mindnyájan tudjuk pedig, hogy az önérdek kerékkötője minden lelkesedésnek, mellyel a nemzet, a haza élő- haladását kell előmozdítanunk. A mai magyarok a közért annyit tesznek, amennyit önérdekük megenged, kíván, feltételez. Aki az ellenkezőt általánosságban állítja, az nem beszél őszintén, vagy nem ismeri a valót. Ama nagy idők testvérisége, midőn a nőktől ékszereiket, a tornyokból a harangokat, a gazdagtól a vagyont, az apától, anyától gyermekét kivánta a haza, a nemzet szabadsága, a polgárok egyenlősége és testvérisége, nem hagyta rajtunk nyomait. Alacsony utódok 1 Ne vegyétek illetéktelen ajkaitokra a testvériség igéjét, mert meg- fertőztetitek 1 Ma, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy ünnepén emlékezzetek meg a nagy időkről. Üssétek fel a történelem örök tanulságot rejtő könyvét és tanuljatok belőle szabadságot, egyenlőséget és testvériséget ! Magyarok! Nem lehetetlen, hogy ismét nehéz idők következnek reánk. Vetkőzzétek le a gyáva megalkuvás, a rút szeretettenségés áíkos testvérietlenség mocskos ruháit és öltözzétek fel az újat, mely egy szabad nemzet testére egyedül illik. A szabadságban, egyenlőségben és testvériségben egyesült magyar lélek változaton jelszava legyen minden időben: „A hara minden előtt!“ Brutus. Március 15-éii. Szállj képzelet, szállj magasra, lelkem, Szállj föl égig, szállj a messze múltba, Szárnyaiddal óh, segíts elérnem, Mi megtörtént, mi tény, mégis csuda. * Hány ezer nap kelt e honra fel már Ezer éves dicső múltunk alatt ? ! Egy sincs mégis, mely oly fényesen jár Szép egünkön, mint e mai szent nap. Hány szép csillag hinté szerte fényéi Rónáinkon s bérezés kárpátokon ? ! S mind lehunytak. Százados sötétért Nem kárpótolt egy sem, óh drága hon. De jött e nap, a szabadság napja Tüzkévéket lövellve szerteszét. Felragyogott s fénye áthatotta Hős nemzetünk l ékóba vert lelkét. Mini vad orkán zúgott a légen át A szabadság, egyenlőség lelke Es felrázta a vén Európát Mély álmából dicső, hősi tettre. Nagy őseink hős szelleme járt itt, Hogy letörje a zsarnokság karját; Szerte szórta tüzes villámait, Hogy felgyújtsa a szolgaság jármát. Mint forrongó tüzelem az égre, Ég f elé tört a nép zugó szava: rSzabadságot, életet kért végre Ez a sokai szenvedett szép haza! “ .Isten, népek Ura, Téged kérünk: Szabadságunk add vissza, mint régen, Vagy ha nem, hős halált adj minekünk, Hadd vesszünk el mind a csatatéren ! “ „Szabad nemzet helye: szabad haza, Szolga földön gyáván nem nyughat meg. Drága nekünk e hon szabadsága, Vért áldoztak ősink ezért Neked!" „ Vért áldozunk, ha kell, mi is érte, Szabadságért élet, vér nem drága: Ezért esdiink, ezért hullunk térdre, Nagy Istenünk, szabadságunk várai“ * Az imádság felhatolt az égre, Me gin dili a jó atya szivét; A szolgaság tűnt idegen térre, Szabaddá lön dicső hazánk ismét. Szabadságod nagy ünnepén, magyar, Hő imára tedd össze a kezed; De legyen felaczélozva a kar, Hogy ha majd kell, azzal védd nemzeted ! Mint egy Isten van a magas égben, Egy hazád van. Szabadságát ennek Meg kell óvnod népek özönében, Ezt lükteti ősid vére benned! Brutus. Márcnius lo-ike. Harsogjon a harczkürt diadalmi torra ! Dörögjön az ágya, villogjon a kardi Diadal-zsolozsmánk egekig hatolva Áldozat ünnepre hívja a magyart! Hajnal hasadása a mai nap nékiink. Beteljesült álom ékes hajnala Szabadság Istene, esdekelve kérünk Legyen itt jobb karod, mint akkor vala. Sokáig nem látlak szabadságod napját. Hús fényért epedtiink árván, betegen. . . Lánczba vert karunkat pihenni se hagyták, Hogy közös sirágyunk pusztulás legyen .......... Es jött a kikelet hintés lepke szárnynyal. Ébredez a beteg lágy fuvallatán, Láncztól szabad lelke felcsapongva szárnyal Hármas bérez, négy folyó Jelderiilt honán.
