Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-27 / 52. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. MegjelenllL e lap minden lterlclon. Főszerkesztő: ^ A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények IIiOSVAY G-USZTÁV. valamint előfizetési díjak Felelős szerkesztők és laptulajdonosok a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára intézendők KT\Bfl TIHAMÉR dr. és KATONA SÁNDOR dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Karácsony. /• .... Es ünnepre kondulnak a haian- gok. Jelzik a kereszténység legnagyobb és legmagasztosabbünnepének: karácsonynak megérkezését. Megmozdul mindenki, akit a szeretet szent tüze hevít. A szegény úgy, mint a gazdag, tehetségéhez mérten megemlékezik szeretteiről. Egyformán kedves az ajándék, bárminő legyen a vásári értéke. Becsét nem ez határozza meg, hanem az érzés, a melylyel adjuk ... E napon hagyjuk oda a világot megannyi bajával, zűrzavarával. Takarjuk el a siró nyomort, a gyászoló fájdalmat, az emberek sok gyarló hibáját. Emelkedjünk fel oda, a hol a Megváltó együttérez az emberek százmillióival. . . Tizenkilenc század múlt el azóta, hogy Krisztus megjelent a földön. És talált ide- lent bűnt, kétségbeesést, csüggedést és tévelygést. Végigjárta a szenvedések kálváriáját. Tűrt gúnyt és szenvedést. Lemondott az elébe tárt fényről, hatalomról. Magához emelte a kétkedőket. Reményt öntött a csüggedő lelkekbe. Megbocsátott a bűnösöknek. Megteremtette a világ legnagyobb és örök birodalmát: a lelkek országát. És elültette a magot, a melyből Életfilozófia. Halandó, tudod, mi a.: Életfilozófia ? Hitéből tán ismered ? Csúnya lelkiismeret. Igaznak nyakát szegi, Ha nem hoz hasznot neki. Lábával taposni kész . . . Oh, a világ nagy színész! Ha telíti zsebeit: Gazságokat szentesit. Ha százszor oly hamis az, Rámondja, hogy: szent igaz. Ülj veszteg! Ne érzelegj, Ha szolgálja érdeked! Fehér avagy fekete? Sohse törődj te vele! Manapság ez főerény, Kinek a fejébe mén. S erős a gyomra kivált: Bölcsnek mondja a világ. ez ország egyedüli, de megdönthetien erőssége kelt életre: a szeretet. És a mikor teljesité isteni hivatását, működését: szúró tövissel koronázták meg, aztán az Igazság tanúságára kinhalált halt. Örökségül ránk hagyta élete történetét. És ezzel gazdaggá tette a koldust, rávezette az emberiséget a boldogulás útjára. Hogyan? Hiszen szenvedés, igazságtalanság, bűn és nyomor van ma is. És hányán bolyonganak vigasztalanul az emberi társaságban, a kik nem nyernek enyhülést? Igaz. De ne feledjük, hogy emberek vagyunk. Isten képére teremtett, de gyarló emberek. Lelkünk nemességét sokszor legyőzi az anyag. Ez még nem az igazak országa. Nagy a hamis próféták száma. És a sötétség még nem oszlott el az egész világon. .... Odakint süni pelyhekben hull a hó. Az eget szürke’ fellegek borítják. A nap hiába küzködik a párázattal: Egy árva sugara sem hat a földre. Ki tagadná ezért a nap hatalmát? E nagy égitest mérhetlenül nagyobb földünknél. Középpontja egy egész világrendszernek. Megszámlálhatatlan testet vonz maga közé. Nyáron mérhetlen távolából égető tűzzel perzseli a földet. És ez az irgalmatlanul hatalmas erő most nem tudja legyőzni a levegőt, ezt a semmit, ezt a kézzel nem fogható, szemmel nem látható semmit... így a krisztusi tan. Diadalmasan halad utján előre. A cél még elérve nincs. De miként a föld minden teremtményének szüksége van a nap sugaraira, hogy fejlődhessenek, úgy az ember sem nélkülözheti a kerszténység tanításait. Láttatok-e pincében érlelődő buza- kalászt? Ugy-e nem? Az elhullajtott mag talán kikéi, de nem hoz gyümölcsöt! A kereszténységben nem részesült vad népek tudományban, művészetben, jólétben és egészségben, szóval műveltségben, hol vannak? Mi magyarok, panaszkodunk, pedig képzeletünket meghaladó nyomor és pusztulás van a világon ott, a hol a pogányság ellentáll Krisztus eszméinek. Tehát az ut előttünk áll. A Megváltó megmutatta. Ez az útmutatás az öröksége. Nem osztályok, nem is egyesek, hanem mindazoknak kincse, a kik meg akarják szerezni. És merítünk belőle mindannyian számtalanszor, de sohasem merül ki. Jöhetnek szomorú idők, a mikor hangos lármával a világ nyakára ül a fékevesztett gonoszság, a mikor veszni indul minden eredménye az emberi munEz a legszebb diploma . . . Nem, fog éhezni soha, Ki ügyesen él vele — Okos ember a neve. Hallgass, hol beszélni kell. Ne húzz ujjat senkivel, A szegényt sohase véd — Ez az életbölcsesség! . . . P. V. A nő kérdésről. A korszerű kérdések sokféle szempontjai egészen összegabalyítják a felszínen levő társadalmi problémákat. Ma az egyik, holnap a másik próbálja ki rajtuk szellemességét. Hogyha egy-egy érdemleges és meg- szivlelést érdemlő gondolatot hallunk, ha egyikmásik iró akár tudományos, akár művészi eszközzel hozzá szól a dolgokhoz, szinte feléledünk. Mert tény, hogy a nagy, mindenkit külön-külön és együttvéve érdeklő dologhoz, hivatottságot érez bárki is hozzászólni, ámde viszont ezzel szemben fennáll az a tény, miszerint nagy horderejű és széles emberrétegeket mozgásba hozó kérdéseket taglalni joga igazán csak a kiválóknak, hogy úgy mondjuk a kiválasztottaknak van. Ilyen fontos kérdés a női nemnek a társadalomban és az állami, jobban mondva, jogi életben való érvényesülése, vagy amint az mostanában divatos, emancipálása. A „Szinérváralja“ tárczája. A házasság, női kereseti ágak, a női szabadság (talán szabadosság is) mind egy kalap alá fogattak és kimondatott a szentecia, amely szerint, ha a nők tulajdon olyan foglalkozási körben élnek, mint a férfiak, akkor teljes joguk van arra, hogy kivegyék maguknak a férfi nemet megillető minden szabadságot. Ha nincsen meg az a foglalkozásuk, amely őket egy sorban állíthatná a férfiak mellé, akkor itt van a házasság, amely a régi felfogástól eltérően, feloldja a nőt leánykori zárkózottság alól és odakinálja a titkon óhajtott vogelfrei életet. Régebben volt és az angoloknál még ma is az a felfogás van érvényben, hogy éppen a párta alá jutás képezi zárókövét a leánykori élet könnyüvérüségének. A házasság egyúttal meg- komolyodást jelent a hidegvérű és felette praktikusan gondolkodó angliusoknál. Szinte felemelő érzést kelt az a tudat, hogy a házassági frigy ' olyan intézménynek tartatik, amely alapját képezi egy nemzeti létnek és egy nemzeti jövőnek. Innen, ebből a komoly felfogásból kell magyaráznunk azt is, hogy miért boldogulnak minden téren az angolok és azt, hogy miért tudott sok apró nemzet évezredeken át jóformán ezen erkölcse folytán egyedül sok más alacsonyabb erkölcsű, bár számban, túlsúlyban levő nép között megállani és pedig derekasan megállani. Nagyon sokan, különösen nők, kardoskodnak amellett, hogy az asszonyok épp úgy mint a férfiak, élvezhessék azokat az előjogokat, melyeket az újkor, az individualizmus kora a férfi nem számára biztosított. Ezeket az előjogokat pedig úgy értik és olyképen értelmezik, hogy miként az erősebb nemnek, akként nekik is lehessen felügyelet nélkül kényük-kedvük
