Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-08 / 45. szám

I. évfolyam

Szinérváralja, 1904. november 8.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, ; Főszerkesztő: _ j A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények

negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. ILOSVAY G-TJSZTA.'V. valamint előfizetési díjak

Nyilttér soronkint 20 fillér. j Felelős szerkesztők és laptulajdonosok : a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára lntézendök

nXegjolexiiU e lap mlxiden liodden. j KABfl TIHAMÉR dr. és KATÓM A SÄNDOR dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Alkoholizmus és népkönyvtár.

Az a dicséretet érdemlő mozgalom, a mi a földmivelésügyi miniszter támogatása mellett 'a^köeművelődés érdekében mostanában végbemegy, olyan kultur- históriai mozzanat, hogy lehetetlen arról bővebben és érdemlegesebben nem beszélni. A mozgalom alatt értjük a népkönyvtárak felállítását, melyek mind nagyobb arányban, szerte e hazában létesülnek, mert immáron nagy szükség van rájuk.

A kinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, az láthatja és tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek látszó állapotot, a mit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriarchalis életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, a mely szinte jellemző vonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. Ami szilaj elem a magyarban volt, a békés időben a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisajátitódott.

Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára csak akkor ütött, ha szó volt róla, hogy hazáját vagy nyelvét

vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a templom, meg a család, az eke szarva és az anyaföld voltak az ő egész világa. Ezeket szerette, ezeket imádta; élt, halt érettök.

Se baj, azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szentirási szöveg, a nagy pompázó és tekintélyes egyház a tudomány nagy és megdönthetetlen igazságai révén már nem egyebek, mint történeti intézmények és igy a mostani életből a tudományok világába vannak száműzve. Maga a dogmatikus katholikus egyház is reformra szánja magát, hogy a tudománynak, ennek a csodás nagyhatalomnak, mely mindössze egy erővel, az igazság erejével lép ki a porondra, hogy ennek eleget tehessen. Mert más volt a Luther időbeli szakadás, más okból fakadt akkoron a reformáció és más okból a mostani hitélet módosulása. Akkor hitbuzgóság állt hitbuzgósággal szemben, manapság azonban hit néz farkasszemet tudással. Egyelőre még a j jövő kérdése marad, hogy ki bírja tovább, de a jelek erősen mutatnak arra, hogy az ész kerül ki győztesként. Már maga a nép is, a mely pedig nagyon könnyen bírható még a vallás álarca alatt történő

visszaélésre is, a fanatizálásra, már az is érzi a kor lehelletét és idegenkedik a középkorba való dogmatizmus merevségétől.

Csak az imént mondottak magyarázzák meg az alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való elterjedését. Az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányzanak, az emberi méltóság álatti anyagiasságba sülyed. így volt ez a régi világban, a hol még nem ismerték a pálinkát, de tudatában voltak már a kábító szereknek, igy a bornak és a hitetlenség olyan következményeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az, a mi megváltotta az emberiséget, persze az a kereszténység, a mely az ige hatalmával, de nem külsőségekkel győzte meg a lelkeket; mostanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy az anyagiasságból kiragadja népünket, de nem a szív, hanem az ész igéjének.

Még a földmivelésügyi miniszter számított ezzel, amikor országossá tette, illetőleg tervezte a népkönyvtárak felállítását. De más, jóval fontosabb intézménynek a nyélbeütését elmulasztotta kormányzatunk, nevezetesen azt, hogy a mai olyan nagyon gyökeret vert alkoholizmust sziA „Szinérváralja“ tárczája.

A nevelt gyermek.

Duraine Viktor s felesége asztalnál ültek. A szoba hátterében bölcső volt, melyben egy gyermek feküdt, a kit szülei vagy két héttel előtt Károly néven vezettettek be az anya- könybe.

Egy éve immár, hogy egybekelt a házaspár; egy hónappal később meghalt Viktor atyja, hátrahagyva kis gazdaságot. Folytonosan dolgoztak; az ember, az ő korlátolt eszével és az asszon}', Cesarine, a kit hidegnek, nyerészkedőnek, hallgatagnak ismert az egész falu s környék.

Hirtelen felkiáltott a gyermek; Cesarine a bölcsőhöz rohant és csittitgatta azt.

Váratlanul azonban lépések hangzottak a pitvarból, az ajtót pedig határozottan és gyorsan kinyitja egy szálas, tagbaszakadt úriember, karján csomagot hozva.

A jövevény fürge pillantásokkal végig nézte a házaspárt és a bölcsőt és aztán igy szólt :

— Önök Duraine ur és neje ?

Viktor nyugtalanul gagyogott helybenha- gyólag néhány szót; Cesarine azonban kimérten válaszolt:

— Igém, uram az vagyunk!

Az idegen a magával hozott csomagra mutatott:

— Egy-kettőre bontsa fel ezt, asszonyom. Gyermek, oly nagy, mint a magáé, van benne, ön lehetne ... ha akarja . . . mindkettő anyja.

Cesarina hallgatott; aztán úgy tett, a mint az idegen szólt.

Csakhamar előkerült a kis fiú, a ki éppen fölébredve, sírva fakadt, önkéntelenül emlőjét nyújtotta Cesarine a kicsikének, a ki felajánlott vendégszeretetet alaposan felhasználta.

Az idegen szomorúan jegyezte meg:

— Lám, hamarosan alkalmazkodik önhöz; elfelejtette már az anyát!

Könvbelábadt szemekkel állt az idegen néhány pillanatig helyén, majd észretérve, szak- gatott, rövid mondatokban beszélt.

— Fejezzük be a dolgot. Nincs sok időm. Tudom, önök szegények, fiatalok s szorgalmasak. Ezért fordultam önökhöz. Van gyermekük, elfogadják-e az enyémet is ? Föltételeim ezek: Mától számított minden negyedévben 300 frankot kap, Loisel közjegyző majd pontosan kiutalja az összegeket: de a gyermeket mindenkor el kell vinniök neki. Ha a gyermek nincs önnél, mit sem kap. Úgy nevelje fel, mintha a magáé volna. Iskoláztassa s később talán járassa az egyetemre is. Minden kiadását fedezi a közjegyző. 20.000 frank van nála a gyermek részére deponálva, a mit a nagykorúságkor meg kap . . . Engem soha többé nem látnak viszont. Beleegyezik ? ... Itt van ime az első részlet.

Az idegen 300 frankot tett az asztalra.

A pénz látása döntött; megegyeztek.

— Tartom ! — mormogott Viktor - Cesarine derék asszony.

Az idegen gyermek fölé hajolt, megcsókolta hosszan s aztán igy szolt:

— Marczel a neve . . . Isten önökkel!

Távozott.

Az első negyed leteltével Loisel közjegyzőt keresték fel. Cesarine a kis Marcelt a karján vitte, Károly fiát pedig a szomszédnő őrizetére bízta.

Félve léptek be a közjegyzőhöz, de ez megnyugtatta őket. Tudakozódott a gyermek, hogy léte után majd pedig a 300 frankot kiutalta a házaspárnak.

Ez időtől kezdve boldogság köszöntött be hajlékukba. Szolgát fogadtak s gazdaságukat kibővítették. Jóllétük emelkedett; takarékosságuk szűkmarkúakká tette őket. A gyermekek pompásan cseperedtek, erősödtek és nagyobbadtak. Cesarine mindkettőit egyformán gondozta, de tán inkább törődött Marcella], a ki a szerencsét, a gazdaságot, a gondatlan jövőt biztosította.

Egy napon Viktor az udvarban foglalatoskodott, velőtrázó sikoly reszkettette meg a falakat. A férfi berohan a szobába, a hol vér- fagyasztó látvány tárult eléje.

Casarine a régi, nagy állvány alatt feküdt. Ügygyel-bajjal felemelte nejét, kinek szerencsére nem történt nagyobb baja, de a kis Marcel az holtan feküdt, szétzúzott koponyával s összetörött tagokkal, üvegek s tányérok ezer dirib- darabja között.

Rémülten kiáltott fel. Asztalba kellett fogóznia, nehogy a földre rogyjon. Remegő ajakkal susogta:

— A pénz ... a pénz!