Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-05 / 1. szám

váralja, 1904. január 5. (kedd társadalmi, gazdasági és szépirodalmi hetilap Előfizetési ár: Eegcsz évre 6 kor., félévre 3 kor , negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 13 fill. Nyilttér sor# 20 Altér. Megjelenik minden kedden. ......... %-------­■A . ■ Főszerkesztő 1LOSVAY GIS iTÁV. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér Dr. Ka<oua Sáudor Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapr# von»tkozó mindennemű közlemények és küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztősegéhez intézendók. Beköszöntő. (K. S)Ugy hisszük, hogy régi hiányt I pótolunk, sokak által érzett szükségletet elé­gítünk ki és óhajt töltünk be, midőn sze­rény lapunkat ezennel közreadjuk. Azon, meggyőződésben vagyunk, hogy Szinérváralja és vidéke olyan hely, a hol, egy hetilap nemcsak elfér, de az határo­zottan szükséges és annak hiányát — azt hisszük — már eddig is igen sokan érezték. A sajtószabadság diadala és a hírlap­irodalom felvirágzása óta az ujságirodalmat tekinthetjük az emberi kultuia és haladás legfőbb eszközének. Mióta a világ legkü lönbözőbb végén lévő emberek gondolatai­kat könnyen kicserélhetik, egymás eszméit megismerhetik és támogathatják: azóta az eT-r>ori;<i£rn»lr nlynn .hatalmas szellemi kooperációja jött létre, amely egy­részről a találmányok és nagyszerű intéz­mények létrejöttének legfőbb rugója lett; másrészt azok leghatalmasabb terjesztője és propagálója. Minél nagyobb szerepet tölt be a saj­tó az emberi társadalomban, annál inkább érezhető annak hiánya. A hírlapirodalom az idegrendszer, mely az ország különböző részeit mozgásban tartja és összeköti. Az a hely, a melyet e- zen idegszálak be nem hálóznak ; az a tag, melyet nem mozgatnak; szélhüdött ember testéhez hasonló, csupán vegetativ életet él. Ezen idegmozgás hiányát talán sehol T á ? e s a. Bucsuzás! Rózsa hervadáskor, a lomb hullásakor Köd borította néma bérez ölén, Örök szerelmet susogó fenyők közt, Búcsúzó csókot venni jöttem én. Ha a kék menyboltról alá száll egy csillag ; Kis nefelejts hervad pázsitos zöld réten ; S búgó vadgalamb ül sötét tölgyfa lombon; Jussak én eszedbe örök eszményképem. S ha majd a távolból némán, bánatosan, Mint szellő száll feléd egy fájó sejtelem : Végbúcsúszóm lesz az utolsó híradás, Hogy éltem bár rövid . . . Örök a szerelem JSartóíc Jlntal. Bemutatkozás, Irta: Pötty. Mindenekelőtt kénytelen vagyok a legilletéke­sebb helyről nyert felhatalmazás alapján kijelenteni, hogy én nem vagyok Sipulusz. Ha ez nem elég Önöknek mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, úgy becsületszavamra mondom, sőt Sipulusz becsület­szavára mondom, hogy nem vagyok, soh'sem vol­tam és nem is leszek Sipulusz, ámbár boldognak nevezném magamat, ha nevét viselhetném. Érzem, hogy szavaim magyarázatra szorul' nak. Miért szeretnék én Sipulusz lenni? Miért irigy­lem én őt? Taián írói babérjaiért? Ezért is irigyel hetném ; de különös verset, soha nem Írtam, és irói babérok után soha nem vágytam, mi magam­fajta félreismert tehetségnél mindenesetre szokat­lan. , Ha ehhez hozzáteszem, hegy szeszes italok­kal nem élek, pipafüsttől még soha sem lettem rosz- szul, — de csak azért nem, mert a dohányzás nemes mesterségét még csak meg se kíséreltem soha, és végül, hogy nem kártyázom, — akkor Önök is úgy fognak felkiáltani, mint néhJ jó Po­gány Ödön bácsi, az Isten nyugosztalja szegényt, mikor ezekről a többé — kevésbbé jó, de minden­esetre negativ tulajdonságaimról értesült: Hogy lehetett ilyen baromi módon felnőni, öccsém ? Tudniillik az öreg mind a hármat, bort, pipát, ör­dögbibliát nagyon kedvelte. De most nem Pogány Ödönről akarok kró­nikát Írni, egyszer talán rákerül még a sor, — hanem azt akarom megmagyarázni, hogy miért lennék én szívesen Sipulusz (ezt különben nem is nagyon kell magyarázni.) i Tehát nem irói babérjaiért irigvlem őt. Hát akkor ugyan miért ? Mije van még Sipulusznak irói babérjai mellett ? Mi az a mi szobájában, mikor Írni akarna, a feltörő emlékek, a fölolvasásokon kapott ezüst koszorúk, a falakon lógó babérágak sorában körülveszi és zavarja ? Van neki, könyörgöm, hat csemetéje. Méltóz- tassék a váLszt azoktól tudakolni. Én nem merem Hogy nálunk a kulturális és gazdasági élet terén a helyi hatóságokra és különö­sen a társadalomra minő fontos feladatok hárulnak: ezt bővebben fejtegetnünk—úgy hisszük — fölösleges. Elég rámutatnunk az Avasra, az országnak ezen egyik legérde­kesebb vidékére, amélynek területe csaknem egészben járásunkba esik. Az Avas gazda ságilag feejletlen, kulturális téren nagyon visszamaradt vidék; és épen e két körül­mény következtében melegágya az alkoholiz­musnak és a büntetőtörvénykönyvbe ütkö­ző cselekményeknek. Hiszen tudjuk, hogy a szatmári királyi törvényszék esküdtbiró- sága előtt, amelyet az Avas—sajnos —na­gyon sokat foglalkoztat, mint állandó eny­hítő körülmény szerepel az, ha a vádlott komorzáni, vagy. az Avas más községébe való. Eme bajok orvoslása a helyi közigaz- crn«ác pm társadalom feladata. Hogy a társa­dalmi kooperáció minő eredményeket képes létrehozni : az—úgy hisszük — mindnyá­junk előtt nyilvánvaló, s hogy minő szere­pe van van e téren a helyi sajtónak : az sem szorul bővebb magyarázgatásra ! Látjuk sokak ajkán a kicsinylő, gú­nyos mosolyt. Elképzeljük a kétkedő fej- csóválásokat. De minket ez nem csüggeszt. Mert tudjuk, érezzük, hogy vállalkozásunk sokak rokonszenvével fog találkozni; tudjuk érezzük, hogy törekvéseinkben minket Szi­nérváralja és vidéke intelligens közönsége közül sokan fognak támogatni. Jelen első számunk fogyatékosságaival ideírni, mert félek, hogy becsületsértésért még be találnának porolni. Hanem annyit mondok, hogy Maxi legyen a nevem, ha valaha bárkit is irigyeltem azért, hogy boldeg családapának vallhatja magát. (Titokban elárulhatom, hogy nem hivnak Maxinak, még leg­bizalmasabb családi körben sem.) Akkor menjünk tovább. Röviden és minden megokolás nélkül kijelentem, hogy továbbá nem irigylem sem tar koponyájáért, sem összegyűjtött munkái tiszteletpéldányaiért(t i. én is ingyen jutottam hozzá : Turvékonyán nyertem a fürdőigazgató­ság által rendezett tombolával egybekötött Anna- balon ; — ez különben nem tartozik most ide;) sem semmi egyebéért nem irigylem Sipulüszt, csak egyért, s ez . ... mandátuma. Ez a félárkus pa- pir egy kényelmes földszinti támlásszéket biztosit neki az ország főszinházában, a legizgatóbb drá­mákhoz (pl. „Széli bukása, azaz királyéit és hazá­ért mind halálig,“ történelmi szintű, szerzői; Polor.yi és Apponyi ; vagy „A nagyváradi véres beszámoló“ népszínmű és a legpikánsabb bohózatokhoz, mint a milyenek. „A csodagyermek, azaz a vesztegető gróf“ itta Papp Zoltán és „A hadsereg rejtelmei“ színre, alkalmazta Nessi); s hogy mindezt végig nézi, még fizetnek is neki, és a mi a fő, ha nem tetszik neki valami, vagy valaki, kiabálhat is, és még csak meg sem büntetik rendőri kihágásért. Nekem egyet'en egyszer fizettek azért, hogy végig nézzek egy darabot és kiabáljak tomboljak, — de nem ám akkor, mikor nekem tetszik, illetőleg nem tetszik, hanem mikor egy-egy nagy ária véget ér, avagy a függönyt leeresztik. Szereplésem szín helye — a irmgy. Itir, opera. Klakör voltam. Boldo­gult ifjú koromban történt, hát nem szégyelem el­mondani. I sem éretni oly erősen, mint Szinérváralján és vidékén. Szinérváralja, amely a termé­szet nyújtotta minden előnyökkel oly bő­ven van megáldva, fekvésénél és helyzeté­nél lógva szellemi és gazdasági központja egy olyan vidéknek, mely a társadalmi, kul­turális és gazdasági vezetés hiányát első sorban keserűen nélkülözi Tagadhatatlan tény gz, hogy Szinér­váralján a társadalmi é!et visszamaradt, a közügyek iránti érdeklődés pedig igen lanyha. E kettőnek szolgálatiba kíván szerény lapunk szegődni. Célul tűzvén ki magának: egyrészt a társadalmi összemüködésfejlesz­tését, másrészt a közügy ok iránti érdeklő­dés felköltését. Közigazgatásunk rr-ii önkormányzati szervezete mellett a hely., kulturális, gaz­dasági és egveb feladató. legnagyobb ré­szét nemcsak nem vegzT*cl a kózpouii kui- mányhetalom, de azt el sem végezheti; hanem igen fontos szerepet juttat ebben egyrészt a helyh .tósági szerveknek, másrészt a he­lyi népességnek, a társadalomnak. Ezen nézőpontból tekintve a dolgot, beláthatjuk azt, hogy sem a budapesti na­pilapok, sem pedig a megyebeli nagyobb városokban megjelenő vidéki lapok egy he­lyi lapnak hiányát nem pótolhatják, annak hivatását be nem tölthetik. Ez utóbbiak azért nem. mert inkább csak az illető vá ros ügyeire szorítkoznak és tevékenységü­ket a tőlük meglehetősen távol lévő vidékek­re a részletességig ki nem terjeszthetik. —TTTTT--------------r i ■ ■■ -------..............inmn

Next

/
Thumbnails
Contents