Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-19 [1079]

A magyarországi kommunista pártvezetőség egy része máris azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha Nagy Imrének a pártba történt visszavét elével a pártegység teljes mértékben megvalósult volna. Ezt az állítást az egyik lap Nagy Imre levelének arra a passzusára alapit ja, amely szerint a volt miniszterelnök kijelentette, hogy a marxizmus-leninizmus tanitásain és a párton belüli demokrácián nyugvó pártegy— séget a párt sikerei alapvető feltételének tekinti. Nyilvánvaló, hogy ez az elvi kijelentés még koránt sem teremti meg, sőt nem is teremtheti meg a párt egységét, s egyáltalában nem szüntetheti meg azt a rengeteg ellentétet, amely egyfelől a Központi Vezetőság különböző csoportjai, másfelől pedig általában a vezetőség és a párttagok tömege között felgyülemlett. Azok a lapok tehát, amelyek máris a pártegység létrejöttéről ömlengenek, nyugta előtt dicsérik a napot. Hiszen Nagy Imre és a Politikai Bizottság levélváltása is világosan mutatja, hogy az ügynek még nyitott kérdései vannak, amelyeket a közeljövőben a Központi Vezetőség előtt szándékozik Nagy Imre megvitatni és tisztázni. Szóval további nézeteltérések, ellentétek kerülnek felszinre* Az ellentétek a körül a kérdés körül mozognak, hogy mennyiben követett el Nagy Imre ténylegesen hibákat és a korábbi párthatározatokban menynyiben voltok túlzások, v _gy helytelen magállapit ások. A Politikai Bizottság határozata, amely hatálytalanította Nagy Imrének mult év novemberében történt kizárását, s most visszahelyezte őt 3 párt tagjainuk sorába, főleg Rákosi személyi elfogultságának tulajdonit ja az ügyet, holott kétségtelen, hogy a kizárást a Polit ikai Bizottság, sőt az egész Központi Vezetőság többsége mondta ki. Valoszinünek tartható-e, hogy Nagy Imre mindenben egyetért azokkal, akik előbb - mult év áprilisában - megfosztották tisztségétől, novemberben pedig suba alatt kiebrudalták a párthói ? Valószinü-e, hogy minden további nélkül feladja nézeteit Rákosival ás frakciójának azokkal a vezető tagjaival szemben, akik úgynevezett ujszakuszos politikáját 1953-ban és 1954—ben gátolták és meghiúsították. Amint tudjuk, Nagy Imre politikájának szábotálói közé tartozott Gerő Ernő, a párt jelenlegi első titkára is. Ezek után lehet-e komolyan beszélni arról, hogy Nagy Imre visszavételével már létre is jött a párt szétzilálódott egysége. ? Valójában egyelőre csak annyi történt, hogy az ellenzéki erők egyik vezére ismét bekerült a párt soraiba, ahonnan kitaszították. De tegyük fel, hogy annak az elvi megegyezésnek az alapján, ami Hruscsov ás Tito között a krimi megbeszélések során létre jött és amelynek jegyében most Gerő és társai Belgrádban tárgyalnak, a moszkoviták és a titoisták öszszebékülnek, s elássák a csatabárdot. Még ez is csak a vezetők ideig óráig tartó egységét jelentené és nem a párt egységét, Jgyan mi a biztositék arra, hogy a párttagok óriási tömege jóváhagyná a Központi Vezetőség közös elhatározását, hogy a párt ezentúl egyaránt szolgálj.; Moszkva és Belgrád érdekeit. • A párttagságot mindezideig nem tájékoztatta és nem kérdezte meg senki afelől, hogy Gerő és társai miért mentek