Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-19 [1079]

Belgrádba tárgyalni, sem per Lg arról, hogy miért vették viszsza hirtelen Nagy Imrét e pert soraiba* Suba alatt titokban határoztok, a párttagok túlnyomó többsége nélkül, miközben a központi pártlap arról \ezárcikkezett, hogy a párt az egész párttagságé. A párttagságot mégis ugyanúgy kizárják a párt politikájának kialakításéból, mint Rákosi korlátlan önkényuralma alatt. Azt hangoztatják, h^gy a Központi Vezetőuég júliusi határozata teljes mértékben helyreállította "a pártban a vitának a polgárjogát és ezzel minden párttag részvételét a párt politikájának, tehát a maga sorsának és jövőjének kialakításában. Ennek ellenére továbbra is befejezett tények elé óllitjék a párttagságot, véleményének előzetes kikérése ás álláspontjánc k kipuhatolása nélkül. Ilyen körülmények között lehet-e szó egyetértésről a vezetők és a párttagok között, meg lehet—e teremteni a párt egységét ? A párt politikájának, mi több, egész ideológiájának jelenlegi válságában még az sem volna elegendő, ho a vitát általánossá és teljesen szabaddá tennék. Amig ugyanis a párt központbon és a párt apparátusaiban többnyire ugyanazok az emberek tevékenykednek, akiket a Rákosi-klikk ültetett oda, addig a még oly hangos vita üres szócséplés marad, mert nincs gyakorlati eredménye, nem vonják le belőle a szükséges következtetéseket. A júliusi határozat irott malaszt marad mindaddig, amig az állami és pártélet demokratizálásának tervét ugyanarra az apparátusra bizzák, amely a sztálini egyszemélyi vezetés ás a személyi kultusz rendszerét szolgálta. Kecskére bizzák a káposztát, vagy egy munkás hasonlatával élve azzal akarják megjavíttatni a traktort, aki tönkre tette. Ha valamikor feltétlenül szükség volt egy rendkívüli pártkongresszus összehívására és az egész pártapparátus megújítására, akkor ez most elsőrendű fontosságú voln;., elengedhetetlen feltétele a pártegység megteremtésének. Egészen titkos szavazás utján meg kellene újítani az összes vezetőségeket az alapszervektől fel a Központi Vezetőségig. Csupán egy rendkívüli pártkongresszus fejezné ki a párttagság akaratát, s állithatna a párt élére olyan vezetőket, okik joggal beszélhetnének a nép nevében. Igy derülne ki, hogy vajon a párttagok többsége Moszkva helyett Belgrádot választja-e, vagy azt óhajtja-e, hogy egyidejűleg mind a kettő beleszóljon ügyeinkbe, s hol az egyik, hol a másik dirigálja a pártot aszerint, miképen oloKul egyik napról a másikra kötélhúzásuk. Ha a párttagok nagy többségű mondjuk a lengyelországi párt állásfoglalásét és politikáját akarja példaképül v«nni, azzal nem kivánja .11 agát elkötelezni a szocializmus építésinek különböző utjai közül egyik mellett sem. A sokat sürgetett pártegységet csak a valódi függetlenség és az igazi demokrácia érvényesítése hozhatná létre.