Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-19 [1079]

Vegyük csak számba, hogy Rákosi Mátyást, minden cinkosok legfőbbikét azzal búcsúztatták, hogy beteg és távozni kivan. Bfost pedig kiderül, hogy nem volt beteg, és távozni kényszerült. A bűnhalmazat értelmi szerzőjének tehát vádirat helyett menlevelet nyomtak a kezébe. Utóbb még kiszöktették külföldre is, helyesebben nem • is külföldié, hanem belföldre, elvégre a Szovjetunió Rákosi igazi illetőségi helye és hazája. Hogy e szöktetést hatályosabbá tegyék, olcsó koncként odaQobták az elégtételt követelő közvéleménynek azt a szemfényvesztő jelszót, hogy maradhat, ahol van, vissza ne térjen, többé szerepe nem lehet pátriánkban. Miért maradjon és miért ne lehetne többé szerepe pátriánkban ? áppan hogy ne maradjon ós legyen szerepe, az a szerep, amit egyedül érdemel,az a szerene ugyanis, hogy álljon a szabad és független birák elé, , ••'-•» A csepeliek már régen kitaposták a politikai kiskorúság gyerekcipőjét, ^em felejthetik, amikor a párthatalom számolatlanul küldte a fejeket a bitóra, nemcsak Rajkot, de a iiunkásság és a nemzet legjobbjait is, amikor a párthatalom élén a politikai bizottságban Rákosi Mátyás mellett Gerő Srnő, apró Antal, Hegedűs András, Piros László, Horváth Márton és társaik Vitték a szót. ó'k viszik ma is, u$ anazok, akik ma hódoló uton vannak Belgrádban, ^elszámolhatja -e ez az együttes azt a multat, amely azonos ő magával ? A vádlottak padjára ültetheti-e Rákosit, ha ő maga nem ül mellé ? Purifikálhat-e, ha nem a saját kezét bilincseli meg először ? Ezt kérdezik Csepelen£s ezt kérdezik a Váciuton és ezekre a kérdésekre felel zord elnémulással a proletariátus. De függetlenül ez erkölcs politikai posvány tói, mi változást hozott az uj éra a proletárok nyomaiult életében ? Szó sincs róla, némi vélemény-nyilvánitási szabadságot a sarokbaszoritott rendszer nem tudott megtagadni, de ug? an tettek ás főkép szociálpolitikai tettek adódtak-e ? A csepeli nemzet és vele ejjött minden periféria nemzete változatlanul az európi bérlista sereghajtója. Egyetlen lényeges reformintézkedés sem történt, som a bérek emelésére, sem az árak leszállítására. Meghirdették ugyan, hogy 65o forintban szabják meg a havi létminimumot, de ezt is csak meghirdették, mert ők maguk vallják, hogy az élelmiszeriparban 13 ooo dolgozó nem keresi meg még ezt a nyomorult 65o forintot sem. / A további rész vehetetlen. /