Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október
1956-10-19 [1079]
Ugyan elnémul tak-e, ha beborult a magyar láthatár, elnémultak-e a pro'.etárok ? Elnémul t-e különösen a proletariátus élcsapata, a csepeli munkásság ? Ha visszapillantunk a társadalmi küzdelmek sokszor olyan drámai és mindig olyan hősies évtizedeire, ha felelevenítjük a régi májusok emlékét, csak azt válaszolhatjuk ezekre a kérdésekre, hogy sem a kohatalom nyomása, sem a kockázat veszélye nem hallgattatta, nem hallgattathatta el a negyedik rend mér, v "l feltörő'.forrongd kórusát, soha ás semmi körülmények között, Ha egyszer megirjátyfoojd - ami ugyan képtelen próbálkozás lenne - a különböző nemzetek proletariátusának öszszeh^sonlitó erkölcstörténelmét, a magyar dolgozók - mi legalább igy Ítéljük - a legdiesőbb helyre kerülnének ebben a furcsa históriában* Megvesztegethetétlen öntudat, lángoló vérmérséklet és heroikus lélek. Ezek a csillagzatok mutatták utat a dolgozók immár százados hasábon. Éppen ezért szivszoritó azt olv°sni , nevezetesen az Irodalmi Újság hasábjain, hogy a magy ar proletárok és különösképpen a csepeli proletárok is elnémultak most. Valóban ? \ csepeli proletárok ? Hiszen még el sem nyelte az idő a régi induló foszlányait : Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci-ut, felelj neki, Dunántúl, Alföld együtt a harcban, jelszavunk megrengeti, vörös Csepel, zúgjon a hangod. Ám most - igy irja az Irodalmi Újság - ne a zug a hangja és a Váci-ut nem felel neki. De ugyan tényleg nem zug-e és tényleg nem felel-e neld ? Legyünk óvatosak a vélekedéssel, mert a népmilliók szenvedélyének különleges akusztikája van. Talán akkor a legizzóbbak és leghangosabbak e szenvedélyek, amikor csendesnek tetszik a közhangulat tengere . Azonban az Irodaiul Újság is megjegyzi, hogy ezek a proletárok Csepelen és mindenütt másutt elmélyülten vitatkoznak az ország ügyeiről és a saját ügyeikről, csupán akkor némulván el, amikor holmi pártember, rendszerférfiu közeledik faléjük. Igazában tehát nem némák, csupán bizalmatlanok azzal a demokráciával szemben, amely azt hirdeti, hogy minden megváltozott már és a nép, elsősorban a proletariátus lelkes egységben tömörül mögéje. De szó sincs efféle egységről. Idézzük csak az állítólag néma munkások nyilatkozatát ugyancsak az Irodalmi Újság hasábjairól : Beszélhetnénk-e őszintén, amikor ugyanazok biztatnak bátor, bíráló magatartásra, akik nem is olyan régen a legcsekélyebb bírálatért is rosszabb munkakörbe helyezéssel, elbocsátással, sőt letartóztatással fenyegettek bennünket. Azt emlegetik, hogy fejétől büdösödik a hal. Es ámbár ártatlan*embereket akasztottak, tettek tönkre szép számmal, de néhány kisebb bűnös felelősségre vonásán kivül a törvénysértések igazi bajnokairól még nem halbttuk, hogy lesz-e valami velük.Nos, igy vélekedik a csepeli proletér és ezért hallgat el, ha a rendszer újdonsült reformátorai közelednek feléje, mert e mai reformátorokban csalhatatlanul felismeri a tagnapi porkolábokat,. Csodálkozh^tunk-e ezen az elnémuláson ?
