Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-08 [1079]

"A világirodalom klasszikusai"cimü sorozatból még a kommunisták sem hagyhatták ki Alessandro Manzoni "Jegyesek" cimü remekmüvét, amely a világirodalom egyik legjelentősebb alkotá­sa. A forditás azonban nem a népi demokráciában született. Ré­vei József csodálatra méltó müve, amely a háboiu vége felé je­lent mag, 1943-ban a Franklin Társulat kiadásában. De ne essünk tévedésbe, nem arról a Révai Józsefről van szó, aki mint a ma­gyar irodalom egyik bolsevizáló ja Petőfit megtette Nyekraszov tanítványának. Manzoni művit az igazi Révai József fordította, a kiváló iró, a Tükör cimü hajdoni jeles folyóirat szerkesztő­je és az olasz irodalom legkiválóbb tolmácsolója hazánkban. Manzoninak ezt a remekmüvét jelentette meg az egyik állami könyvkiado"A világirodalom kl asszikusai"cimü sorozatban. Magasabb irodalmi körök nagy aggodalommal tekintettek a vállal­kozás ,elé, mivel a szerkesztőbizottságban két olyan irodalmár szerepelt, akiknek tudatlansága és • ferdítései hírhedtekké vál­tak o magyar irodalomban. A két Kardosról van szó, Kardos Tibor ról és Kardos Lászlóról. Tudvelévo, hogy Kardos László versfordításai nem­csak hogy semmiben sem egyeznek meg az eredeti müvekkel, de azon túlmenően egyetlen szót sem lehet megérteni belőlük. Ami pedig Kardos Tibort illeti, mint a kommunist a könyvkiadás olasz szakértője, számos előszóval ás cikkel bizonyította be módfe­lett vaskos tudatlanságát és rosszhiszeműségét. Arcképéhez ada­lékként megemlítjük, hogy amikor Rómában garázdálkodott 1947­1948-ban mint az egykori római magyar akadémia igazgatója, ő adta el az intézet könyvtárat a római hulladékpapir-kereskedők­nek. A gazdag könyvtár nagy része Fraknói Vilmos hagyatékából származott. ' Most elemezni fogjuk azt, hogy mit irt ez az ember a "Jegyesek" uj kiadása elé. Szeljünk először néhány szót a ki­adásról, amely jellegzetesen mutatja meg a kommunista könyvkiadós hivatalnoki jellegét és primitív módszerét. Hét személyt jelöl­tek reg, akik- közreműködtek a kiadásban. Ez a siserahadnyomorgat­ja a magyar könyvkiadást, ezek tékozolják el a közpénzeket ás ezek teszik tönkre a könyvkiadást. Mert ennyi ember ellenőrzi, szerkeszti, szervezi, intézi egy könyv kiadását és mi az ered­mény ? Az, hogy a könyvet nem lehet kinyitni, csak nagy erőfe­sz itass el lehet elolvasni, mart a belső margó nagyon keskeny. Ennek oka vagy a könyvkötő ügyetlensége, vagy az, hegy a szedés keretét helytelenül illesztették a nyomógépbe. Heten sürögtek forogtak a nyomdában, de a fedőlapon az aranyozott száraznyomás elmázolódott. Ezért kell a könyvkiadók magas állásaiba helyezni 1 az apámuramat, a komámasszony ómat és a párt fő urainak barátnőit és unckaöccseit. A legnevetségesebb az, hogy külön személy van feltüntetve a fordítás ellenőrzésére. Mit ellenőrizték ezen a forditáson, amely Babits Mihály Dante fordítása mellett fordi­tás irodalmunk egyik büszkesége. Olyan ez, mintha elemiiskolás gyerek akarná ellenőrizni tanítójának irását. Kara os Tibcr mint af éle szovjet iro ohlmár elsősor­ban nem olasz forrásra hivatkozik, hanem szovjet forrásra. Ez bizony elég tudeomány talon eljáró, s, hiszen tudvalévő, hogy talán az egyetlen Dante kivételével seinmifóle könyvről sem

Next

/
Thumbnails
Contents