Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-05 [1079]

A magyar értelmiség problémája most egyre nagyobb erővel jelentkezik. Az üldözött,megvetett értelmiség fellázadt azok ellen, akik s régi sztálini politikát akarják folytatni, azok ellen, akik párthatározatokkal igyekeztek elfojtani a szellem megnyilatkozásait, azok ellen, akik ostoba hasznossági szempontok szerint értékelték a tudományos és művészeti életet. Az értelmiség fellázadt a párt ellen. Soha nem hittük, hogy az a lenézés és megvetés, amelynek értelmiségünk nagy része áldozatul esett, a fizikai dolgozók körében nyilvánult meg. Soha nem hittük, ho^y munkások és párnáztok gyűlölik az úgynevezett nadrágos embert, a szellemi munkást. Jol tudtuk, hogy az ellenszenv és az ildözés a párthivutdnokok, a képzetlen újgazdagok, a szakértelem nélküli párttitkárok irigysége ás önvédelme. Üldözték a kápzett embert, mert féltek tőle. Valószínű,.- hogy ez a gyűlölet a legfelső helyről indult ki. Már Sztálinról feljegyezték, hogy a maga primitív georgiai módján mennyire tartott az úgynevezett intellektuelltől. Ha végignézzük a tisztogatások listáit, beigazolódik ez az állítás. Az orosz párt felső vezetőségéből szinte kivétel nélkül ninden intellektuellt kivigzett, kiirtott a féltékeny diktátor. Es az irigység különben Sztálin Írásaiban is megnyilvánul. Aligha olvashatunk laposabb, unalmasabb, szárazabb Írásokat, mint az ő könyvei. Minden gyűlölete ás irigysége a nála tahotságesebbek ellen irányult. Rendszerét nyugodtan^nevezhjtjük érte-' lem nélküli diktatúrának. De térjünk vissza a mi értelmiségünk problémáira. Joggal várta ez a réteg, hogy a XX. pártkongresszus után sérelmeit orvosolni fogják. Még jogosabbá vált ez a reménykedés, amikor sok huza-vona után kipenderitették a gonosz vén diktátort, Sztálin legjobb magyarországi tanítványét, Rákosit. Bőven lett volna orvosolnivaló. Itt lett volna az ideje, hogy ne csak a politikai elitéltek egy részét, de az értelmiségieket is rehabilitálják. 1949-től kezdve száz és százszámra dobták ki állásukból a háború és a változások próbáit kiállt és jól bevált régi szakembereket. Helyükre értelem nélküli pártembereket ültettek, akik azt hitték, hogy a szemináriumi füzetek bebiflázása elegendő szakképzettség számukra. Az értelmiségiek kartonjára rákerült a megjegyzés: osztályidegen. Amikor a káderlapra rákerült ez a megjelölés, ezzel az illető az üldözöttek listájára került. Aféle sárga csillagot tűztek mellére, megfosztva őt ás családját az élet mincfen reményétől. Rem kapott többé képzettségének, tudásának megfelelő állást. Gyermekeit kiszórták az iskolából, ha mégoly tehetségesek voltak is. Velük töltötték meg az intsrnálótáborokat• A náci időkkel vetekedik ez a korszak, amelynek az volt a jellegzetassége, hogy egyre többen lettek az üldözöttek, az elnyomottak. Az a rendszer, anely jelszavaiban az osztálymentes társadalmat hirdeti, a legretrográdabb osztályuralom alapjára helyezkedett. A tudatlanság, a képzetlenség minden területre benyomult. Elárasztotta a lapok szerkesztőségeit,, otthivalkodott az egyetemi katedrákon, beszemtelenkedett a tudományos, sőt a lm....-".—r • 1