Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október
1956-09-05 [1079]
művészeti életbe is. Találóan jellemezte az egyik napi újság ezt oz állapotot: A tudóst utasították, hogy tanuljon a nem-tudosoktól, a művésztől elváták, hogy az ő Ízlésükhöz igazodjék. Leonardo do Vinci és Michelangello inaskodtak, ők inaskodás nélkül érezték magukat hivatottnak dönteni a művészeti élet elevenjei és holtai fölött. Ostoba hasznossági szempontokat akartak érvényesiteni a tudomány t erén. Ha ez az elv érvényesült volna ci emberiség történelmében, akkor még ma is a neandervölgyi színvonalon mozognánk. Feltehető a kérdés, hogy milyen intézkedések történtek, hogy ez a helyzet megváltozzék.Mennyiben járult hozzá a HogeőüsCorc-kormányzat a sérelmek orvoslásához ? Mennyiben iparkodott az uj kormánypolitika javitani a helyzeten ? Kétségtelenül nagy eredmény az, hogy ez a probléma a hazai sajtóban ma már szóba kerülhet. Ez azonban nem 0 retrográd pártvozetőség érdeme, hanem annak a szellemi elitnek az érdeme, amely komolyan gondol a XX. kongresszus határozatainak megvalósítására, amely a mai pártvezetéssel ás a tessék-lássék intézkedésekkel szemben uj reformpolitikát hirdet és követel. Igen jellemző, ho^y az elmúlt évb«n két párthatározat született az értelmiség helyzetével kapcsolatban és ezt a határozatot máig sem publikálták, nem hozták nyilvánosságra, csak részleteket idéztek belőle. A párt attól tort, hogy ezek a határozatok nem elégitik ki az értelmiségieket. Ha őszintén és komolyan gondolnak a súlyos problémák megoldására, akkor nyilvánosságra kellene hozni, hogy mit határoztak és módot kellene nyújtani arra, hogy nyilvánoson megvitassák, mit szól hozzá az értelmiség és mit szól hozzá az ország lakosságo. Nap mind nap hangoztatják, hogy a XX. pártkongresszus egyik eredménye s demokratizálás. Nos, ennek a demokratizálásnak az előfeltétele, hogy senkiről sem döntsenek tudta és beleegyezése nélkül. Ne tatarozzanak az értelmiségről sem anélkül, hogy ez a réteg véle Tényét és kivánságait ne hozhassa az illetékesek tudomására. A sztálinisták ugy látszik nem tanultak a mult bűneiből és mulasztásaiból. Nem tanulták meg, hogy a munkásság ellenére nem lehet a terveket megvalósítani. Nem tanulták meg, hogy a parasztság ellenére nem lehet emelni a mezőgazdasági termelés szinvonalat és ugy látszik nem tanulták meg s zt sem, hogy az értelmiség ellenére tartósan kormányozni nem lehet. Ebben az uj helyzetben ahhoz, hogy a fejlődés egészséges irányban megindulhasson, az szükséges, hogy figyelmeztessék a vezetőket arra, nogy meg kell hallgatni a lakosság minden rétegének kivánságait, orvosolni kell a múltban elkövetett sárelmeket, s hogy személyi és politikai téren egyaránt le kell vonni a konzekvenciákat. Ezt sürgeti a korszellem, amely a XX. kongresszust is a reformpolitika útjára kényszeritette. Ezt sürgeti a szomszéd országokban, s különösen a Lengyelországban tapasztalható fejlődés és ezt sürgeti az a belső ellenzék, amely felismerte, hogy a zsákutcából a reformpolitika az egyetlen kivezető ut.
