Szigorúan Bizalmas, 1956. július-augusztus

1956-08-06 [1078]

A Trybur; Ludu egy .! legutóbbi számóban olyan kino3 kérdést tett szóvá, amiről pártKörökben általában nom illik beszélni. Az államvédelmi sz. ' ezet működéséről, tagjainak sorsáfól és arról van a cikkbe »zó, hogy az ÁVH-sokat, akárcsak nálunk, megvetett emberekké.-í, nem is másodrendű, hanem egyenesen utolsó polgárként kezelik e A cikk irója példákat is hoz fel éllitásai igazolására. Megemlíti egy volt ÁVH-s esetét, aki kivált a testületből. Nem volt ellene semmi különös kifogás, önként tette. Fizikai munkás lévén joggal számithatott arra, hogy minden további nélkül bekapcsolódhat a népi demokratikus termelőmunkába. Súlyosan ás többszőresen csalódott. Tizenkét hefyen jelentkezett. Seholoem kapott munkát. A személyzeti irodákig eljutott, de amikor kiderült róla, hogy előzőleg ÁVH-s volt, nem alkalmazták. Végül megdühödött és a tizenharmadik helyen azt mondotta, hogy nnpt szabadult a börtönből, papirjait elvesztette, semmiféle irása nincs. Itt azután rögtön alkalmazták. Egy másik példa, amire a cikk iroja hivatkozik, ugyancsak szemléltető példáját adja az állambiztonsági szolgálat tagjaival szembeni, közhangulatnak. Egy lengyel ÁVH-s nyomozás közben valamelyik közhivatali vezetőhöz került. Hivatalos adatokat, a nyomozás érdekében szükséges falvilágositásokat kért tőle. Az illatő, aki egyébként a kommunista párt beépitett bizalmija, undorral fordult el látogatójától. Azt mondotta neki: nem tárgyalok önnel, mert az ÁVH-s embernek piszkos a mancsa. A cikk irója még egész sor példát hoz fel arra, hogy hogyan kezelik az ÁVH-sokat. Példáihoz Magyarországról is felsorolhatnánk egész sereg esetet. Amióta* Rákosi Mátyások jó, voltából Magyarországon az akkoriban ÁVH-nak nevezett testület, megkezdte működését, mind a r. ténykedésüket jogos felháborodás és érthető gyűlölet kisérte. ösztönösen érezték ezt az ellenszenvet, mert mái' akkor, oz ősidőben divattá vált, hogy a testület minden tagja álnevet választott magának. Bárgyú módon azt hitték, hogy ezzel mentesülnek a felelősség alól és amit úgynevezett hivatali működésük kapcsán tesznek, annak szennye csak az álnévhez tapad. A fővárosban és a vidéken mindenki tudja, hol van ÁVH-s.Ismerik őket a szomszédok és a tnvolsbb élők is. Hiába használnak álnevet, hasztalan járnak civil ruhában, tudják róluk, hová tartoznak. Ha másról nem

? azokról a kedvezményekről, amelyek porkolábi érdemeik folytán a gyarlódolgezokkal szemben megilletik őket. Az együgyű ás ostoba álnévhasználat tehát ebben a vonatkozásban semmit sem használ. De ugyanilyen értelmetlen más szempontból is. Péter Gábor és társainak esete világosan mutatja, hogy egyetlen ÁVH-s sem kerülheti el sorsat. A rendszer használja őket, amig szüksége van rájuk. Nem fukarkodik az elismeréssel sem. A már emiitett illetéktelen kedvezményeken tul például Péter Gábort annakidején soron kivül rendőraltébornsggyá léptették elő. Kacsalábon forgó luxusvilla* jóban akkora jégszekrény veit, hogy egy Nyugatra menekült elektrotechnikus szerint állva dolgeztak benne a szerelők.