Szigorúan Bizalmas, 1956. július-augusztus

1956-08-06 [1078]

Rákosi elvtárs nyilvánosan megáll- ] itotta róla , milyen derekas munkát végzett a Rajk-ügyben. Es ml lett Páter Gáborból ? Mi ' lett a többi pétergáborokból ? Rács mögé kerültek éppen ugy, mint azok a szerencsétlenek, akiket válogatott kinzások után ők juttattak rács mögé. A kommunista rendszer nem ismer kíméletet, vagy ahogy ezt Pesten a körutakon mondják^ nem szivbajos, Mi­helyt a diktatúra felső vezetésében valamiféle fordulat követ­kezik be, mihelyt változik a gazda, akinek parancsait vakon és alázatosan teljesíteni keli, elsősorban azokon ütnek, akik az előző gazda, a rendszer elűző irányzítánok alázatos kiszolgálói voltak. Ez ellen pedig nem vád sem az álnév. sem a letartózta­tottak kínzásával szerzett egykori érdem. ívíindenkit elér a meg­érdemelt sors. A Trybuna Ludu cikke arról tanúskodik, hogy nem jó üzlet ÁVK-snak lsnhi. Ezt a tételt a vasfüggönymögötti kommunista uralom több mint egy ávtizade beszédesen bizonylt­ja. A rendszer maga is érzi, hogy az a szervezet, amelyet az államvédelem állitólagcs szolgálatára vezényelt, a gyűlölet és a megvetés középpontjába került. Ezért van az, hogy a moszkvai pártkongresszus nyomán maguk a kommunisták emlegetik az ÁVH által a sztálini korszakban elkövetett gyalázatosságo­kat. Nem fukarkodnak a felelőssigrevonással sem, hiszen az ő szempontjukból a legkevésbé érdekes, hogy mi történik az egy­kori pártpribékekkel. Működésükről egyenesen hajmeresztő rész­leteket hoznak nyilvánosságra,hogy ezzel bizonyitsák: uj kor­szak kezdődött, amely mindenben különbözik az eddigitől. Elfeledkeznek arról, hogy egy embert be lehet sokszor csapni, sok embert is egyszer, de aki sok embert akar sokszor becsapni, az pórul jár. A. tisztességes társadalom pon­tosan tudja, hogy az ÁVH ma ugyanaz, mint Péter Gábor idejében volt. Legfeljebb csak a személyek cserélődtek, a lényeg nem változott. Ennek megfelelően viselkednek mindenfelé a testület tagjaival szemben. Amiről a Trybuna Ludu cikke hirt ad, nem el­szigetelt jelenség. Lengyelországban valamiféle büntetett előéletnek számit, ha a munkára jelentkező az állambiztonsági szolgálatnál teljesített szolgálatot. Ez a minősitéo nem sze­repel semmiféle törvénykönyvben, vagy szolgálati szabályzatbon. Egyszerűen az emberrel született tisztességérzésből fakad. A kommüni3ta hirverés a múltban és most, a párt­kohgresszus után többször megkísérelte már, hogy hangulatot teremtsem az ÁVH-sok mellett. Keserves erőfeszítéseinek ponto­" san az ellenkezője lett az eredménye, mint amire számítottak. A társadalom, az ország lakossága a fővárosban ás vidéken egy­aránt indokolt utálattalfordul el mindenkitől, aki az ÁVH szolgálatában állott. Ezen a tényen neo lehet változtatni. A. testület tagjainak még az a vigasztalás se marad, hogy a ha­sonszőrűek, azok, akikkel egy húron pendülnek, legalább a kommunisták valamiféle megbecsülésben részesitik okét. Kitűnő példa erre a Trybuna Ludu idézett cikke, amely szerint még a vezető állásban lévő kommunista is azzal fordult el a nála hivatalos minőségben járó ÁVH-s nyomozótól, hogy piszkosmancsu.

Next

/
Thumbnails
Contents