Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-07-11 [1077]
Az egyszerű parttagok kezében rí öntő érv az, hogy Ti to^^ követelte és meg is kapta már néhány kommunista vezér fejét; a bolgár ^ Cservankovét, a lengyel Radkiewiczét, a csehszlovák: Cepickáét, a román Petrescuét, a londoni lo'littét és a görög Zakarialeszét, A faMszták volt láncos kutyájának követelését veszélyezteti a magyar Sákoslt, a szlovák Sirokyt, a keletnémet Ulbriahtot, az albán Hoizsát ; valamint MQJirioe Thorezt és Jaoques Xurlost ia„ A jugoszláv-maraall C0S!&v*Í látogatása sürgős ellenintézkedéseket tett szükségessé. A nemzeti kommunista pártok irány-1 " akarnak változtatni Az ellenoffenzivára lalmiro Togliattinak a Nuovi Argu~~ menti folyóiratban megjelent interjúja adta m^g a jelt. A nyugati kommá,, nista vezérek egyik leg'tupasztaltabb és legintelligensebb megtestesítője interjújában ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének tagjai kollektive felelősek Sztálin hibáiért. A legtöbb nyugati komanxnista párt már reagált Hruscsov" titkos beszámolójára, a gyakran összekapcsolta azt a Togliatti nyilatkozattal. Árnyalati különbségektől eltekintve kivétel nélkül helytelenítet, ték azt, hogy a titkos beszámolóról a !i burzsoá " sajtéból kellett érte* sülniök. Majdnem kivétel nélkül heiye<ék az Clasz Kommunista Párt vezetőjének kijelentéseit. Ami pedig a vasfüggöny mögötti országokat illeti, egyedül a Szabad Jfcép, az l£EQ? Központi lapja mert kiadni részleteket Togliatti kijelentéseiből. A csehszlovák Zapiotocky röviden csak annyit mondott Togliatti interjújáról, hogy annak közlése a csehszlovák sajtóban M taktikai kérdés.* A kommunista táborban nyilvánvaló zür-zavar tapasztalható, A franciák a kizárt párttagok és a " renegátok w kísérleteiről beszélnek, amelyek arra irányulnak, hogy a Le Havre-i kongresszus küszöbön elszakítsák az egyszerű pár ttagokat a -párttól, A cs ehek arr ól a/ 275 Prá-: ga-környékl sej'-^rőlx^meiy /több mint 15.000 tagot képvlayilUCT azt követelte- a központi bizottsT^^arr^noifl hívjon Q asze rendkívüli kongreszszust a hatalom átvételekor fennállt különböző politikai pártok > visszaállításának megvizsgálására. 1 beszélnek r t keletnémetek azt bizonygatják, hogy " kispolgári, lista elgondolások veszélyeztetik a párt tekintélyét." A nemzeti kom-unista pártok most azt követelik, hoey változtassanak irányt, adjanak ellengőzt, mert a 21. Kongresszus óta követett ut a bomlásra , az 1920 óta tett erőfaszitések senmivé válására v^zet. S panaszok és figyelmeztetések közepette a lengyelországi események oly vár a tlanul jöttek, aint derült égből a villáncsapás, A kommunista világ " keménykezű " vezetőinek oly hatalmas érvet adtak kezükbe, hogy bizonyos megfigyelőkben még az a kérdés is felmerült, hogy vájjon nem sztálinista elemek biztatták-e Poznanban a munkásokat és az ellenállási szervezetek tagjait a felkelésre, hogy azután elrettentő bizonyítékot szolgáltathassanak arról a veszélyről, amely a tul gyora liberalizálás útjára lépett rendszereket fenyegeti.
