Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-19 [1076]

s uly oaab bá v ál t; inne n sz ármaz ta X a szoc ia 1 i st a t örváiy e s s égnek azok ahaüatlan megsértései, anelyeket most nyilvánosan kipellengéreztek. Mélyebb n kell azonban keresni az okokat, hogy megérthessük, hogyan fogadhatták el ezeket az álláspontokat, hogyan válhattak azok népi állásponttá és ha mindent meg akarunk érteni, a kutatás egyik iránya az kell, hogy legyen, amelyet mi megjelöltünk. Sztálin egyidejűleg kifejezője és okozd ja volt egy adott helyzetnek, ré szben azért , mart ő bizonyult a bürokratikus jellegű apparátus leghcffiáértőbb szervezőjének és vezetőjének akkor, amikor ez a demokratikus életformák fölé kerekedett, részben pedig azért, mert elmélet i alapon igazol ta azt, ami valójában, egy téves irányzat volt és amelyen nyugodott azután az ő személyes hatalma, mely végül kóros formákat öltött. Ez magyarázza meg azt a helyeslést, ariely őt körülvette , amaly egészen haláláig tartott estalán ma is gyakorol valami hatást. Ne felejMk azutái azt sem, hogy amikor ez az ő hitalma kialakult, akkor sem vol t hiány a szovjet társadalom sikereiben. Voltak sikerek gazdasági, politikai, kulturális, katonai téren és a nemzet közi kapcsolatok terén. Senki sem tagadhatja, hogy a Szrvj^tunió 1953-ban összehasonlíthatatlanul erősebb, fejlettebb volt minden irányban, szilárdabb volt belül és nagpbb tekintélye volt kifelé, mint mondjuk az első ötéves terv" idején. Hogyan lehet, hogy ilyen sok tévedés ne m vette elejét ilyen sok si kérnek? Itt is a szovjet vezetőknek kell megadniok a választ, mert meg kell őrteniök, hogy ez ma egyike azoknak a problémáknak ,umelyek a nemzetközi munkásmozgalom őszinte harcosait élénken foglalkoztatják. Vajon Sztálin