Szigorúan Bizalmas, 1956. június
1956-06-19 [1076]
$1 kell fogadnunk azt a tényt, hogy Sztálin tévedéseit vagy nem ismerte az ország vezető kádereinek tömege, s ennélfogva a nép sem - de ez nem valószinü - vagy pedig ha tudott róla, sem a káderek tömege, s igy a közvélemény sem, melyet oz a kádor tájékoztatott es vezetett, nem-, tartotta tévőd ásnék, nem itéltc el. Mint latja, kizárom azt a magyarázatot, hogy lehetetlen volt változást előidézni tisztán amiatt, hogy katonai, rendőri, torrorisztikus apparátus tartotta kezében e helyzetet a maga eszközeivel. Ezt az apparátust is emberek vezették, akik egy oly^an súlyos helyzetben, mint amilyent a Hitler támadása idézett elő, például, szintén elemi visszahatások zsákmányává lottók volna, ha mély válság keletkezik, En ugy gondolom, sokkal helyesebb annak a beismerése, hogy tévedéseinek ellenére is Sztálin az ország túlnyomó részének bizalmát élvezte; elsősorban a vezető káderok bizalmát, s ezzel együtt 8 tömegekát is e Ez pedig annak a következménye, hogy Sztálin nej csupán tévedéseket követett el, hanem sok jő dolgot is vitt véghez, "sokat tott'a Szovjetunióért". M A legmeggyoződöttebb marxista volt és megingathatatlan volt bizalma a népben". Ezt mag p Hruscsov elvtárs is elismerte már emlitett kijelentéseiben, kijpvitva igy azt a különös, de érthető tévedést, melyet véleményem szerint a Táe. kongresszuson elkövettek, hogy hallgattak ezon érdemeiről Sztálinnak. De oz nem magyaráz mag mind ont. Es pedig éppen a leleplezett tévedések súlyos volta miatt nom magyaráz meg. A magyarázatot csupán figyelmes vizsgálódás utján lehet megtalálni, mely kideriti, hogyan alakult ki rz a rendszer, melyet Sztálin tévedései jclL.meznek. Osak igy lehet m«jd megérteni, hogy • zok a téved ások nor. egy embor személyi ügyei voltak, hanem mélyen átfogják a szovjet élet egész valóságát. Egy másik magyarázatát ^nhak, ho e ay miért nem ár- . keztsk el előbb a hibák szüksógos ki1»vitásához, na nen tévedek, maga Hruscsov adta meg. kijelentve, nogy ez azért nem történhetett r.ep, mert «=) párt ás az állam vezetőinek viszonya Sztálin hibáihoz nor: volt minden időszakban ugyanaz. Voltak tehát olyan időpontok, amikor Sztálin kerül a többiek széleskörű szolidaritás^ volt meg és ez a szolidaritás éppen annak az egyetértésnek volt a megnyilvánulása, amelyről fentebb szóltunk. Es itt nyíltan és habozás nélkül el kell ismerni, hogy ugyanakkor, amikor a XX. kongr sszus óriási a ódon járult hozzá a demokratikus éo szocialista."mozgalom sok komoly és uj problémájának feltárásához ós megoldásához, hogy miközben ez a kongresszus rendkivlil fontos mérföldkövet jelent a szovjet társadalom fejlődésében, s kongresszus által elfoglalt álláspontot nem l^het kielégi tőnek tekinteni, vagyis azt az álláspontot, amelyet ma részletesen fejto.r.ot a szovjet sajtó, abban a tekintetben, hogy melyek voltak Sztálin hibái és mely okok ás feltételek tettek azoicat lehetővé. Mindennek sz oka a "személyi kultuszban" v. In: , mégpedig egy ol^ szegély kultuszában, akinek súlyos hibái valtak: szerénytelen volt. személyes hatalomra tört,_ néha h. zzá nem értés f elv tán esett tévedésbe, nem veit legális a többi vezetőhöz való visz• nyában, naeyzási mániában és szert..len önimádatban szenvedett, a. végsőkig gyanakvó vút ós végül a személyes hatalom gyekerlása folytán elszakadt
