Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-19 [1076]

a néptől, elhanyagolta munkáiat, sőt nyilvánvaló üldözési hóbofc^ ba esett. A jelenlegi szovjet vezetők sokkal jobban ismerték Sztálint /néhány vele való találkozásomról talán más alkalommal beszámolok/, nekünk tehát hinnünk kell nekik, amikor ma igy irják le őt. Magunk között legfeljebb azt gondolhatjuk, hogy ^ ha ez volt a helyzet, eltekintve attól, hogy idejében nem lehetett ezen a helyzeten változtatni, amiről már szólottunk, legalább óvatosabbak lehettük volna abban r hogy hogyan dicsői tik nyilvánosan és linnepélyosen ennek az unbornok a kiválóságát, amelyhez minkot is hozzászoktattak

n Igaz, hogy ma önkritikát g

yakorolnak, amit nagy érdemüknek keim betudni, de ez a kritika étségtelenül az ő tekintélyüket is kicsit megcsorbitja. Ettől eltekintve azonban amig lényegében nem tesznek mást, mint minden jtlenség okaként Sztálin személyes hibái o jelölik meg, megmaradnak a "személyi kultusz" légkörében. Előbb minden jó egy ember emberfölötti tulajdonságainak volt tul" jconithatő; most minden rosszat ugyanolyan rendkívüli, sőt elképesztő hibáinak tulajdonítják. Mindkét esetben kivül esünk azon a gondolkoda'smódon, amely a marxizmus sajátja. Kicsúsznak kezünk közül az igazi problémák, az, hogy miként es miért érkezhetett cl a szovjet társadalom bizonyos formákhoz, amelyok eltávolodást jelentettek a demokratikus élottől és törvényességtől, sőt bizonyos elfajuláshoz. Ezt cs»k ugy lőhet tanulmányozni, hogy nyomon követik a szovjet társadalom fejlődésének különböző szakaszait és ezt elsősorban a szovjet elvtársaknak kell megtcnniök, mert ők jobban ismerik a dolgokat, mint mi, akik a. tények elégtelen, vagy helytelen ismerete folytán tévaaésekbe eshetnénk. Elsősorban az iut eszünkbe, hogy Lenin utolsó beszédeiben és írásaiban kiemelte az uj társao?lm?t fenyegető bürokratizálód ás veszélyét, lé tsőgto lennek tartjuk, hogy Sztálin hibái összefUgtek azzal, hogy a szovjet gazdasági és politikai életben túlságosan megnőtt a bürokratikus apparátusok súlya és talán elsősorban magában a pártban. És itt elég nehéz megmondani, hogy mi volt az ck és mi az okozat. Az wgyik lassacskán a. másik kifejezőjévé vált. Lehet, hogy « bürokráciának oz a túltengése összefüggésben áll a régi Oroszország politikai szervezetében és szokásaiban gyökerezi hagyományokkal. Ez nincs kizárva és azt hiszem, Lenin is célozgatott erre; nem szabad azonban elfelejteni, hogy a forradalom után a vezető tisztviselő-réteg majdnon te-ljesen Kicsorélődött és minket különben sem a mult csökevényci érdekelnek, bánom az, hogy az uj vezető osztály miközben egészen újszerű feladatok megoldásán fáradozott, újfajta bűárokratikus vezetést tercelt ki magából. A fcrreoalo.- utáni első évek minienesetre kemény, rettentő évek voltak, tele emberfeletti agyagi nehézségekkel, külföldi beavatkozással, háborúval és pc 1 árháborúval. Akkor feltétlenül szükség volt a hatalom maximális központé si t ás ár a cs az vllenfcrradarr.':. ?gso..::isitése végett gyökös rendszabályokra. Ebben asi időszakban elkerülne tétlenül ugy m-ntok a delgcK, mint háb-ru id-ién: ah:l auLasztás történt, a felelős személyt egy-kettőre birosár elő állítják \ flpjft Lenin, rint Dzserdzinszk'„ hoz intézett, most közzétett leveléből is kitűnik, ugy gondolta, hogy tóikor r

z elleni-' rr ad almát és az idegen beava+.k *ast teljesen legyőzték - ami halála előtt néh/ny évvel :.eg is törtónt fordulónak kell bekövetkeznie

0 -