Szigorúan Bizalmas, 1956. június
1956-06-19 [1076]
Svlg'^&iitikai megküleJ»bö>t^ósnak, amelyet egy-lcer^s-za^nydemokrata ~-^4 fl--^^-vr-t^irj^jnnvrot.q kormány > J>ta^ot'3Z^fe>^ sz egész kormánytevékeny• -v ség alapjává akart tenni és ami még ma ia általában alapja az állami hatóságok, a munkaadók, a segélyezési szervek, a munkahivatalok, stb, ' . nagyrésze magatartásának, Nem feltétkmül igea az, hogy a"Keléten" az ellenzékiséget árulásnak nevezik, a vitatkozást elhajlásnak, stb. Egy vita során ki lehet fejezni olyan álláspontokat , amelyek nem egyeztethetők össze a követett politikai vonallá, ellentétben állnak azzal és ezt elhajlásnak nevezik, mert az is, Nálunk viszont "ideolójriai terrorizmusnak" nevezik azt, amikor valaki más politikai nézeteknek ad kifejezést, mint amilyeneket az uralmon lévő pártok vallanak. Ami az ellenzékiséget illeti, erről már szólottam és az nem jelent egyet és nem is jelenthet egyet az árulással. Kétségtelenül voltak esetek és pillanatok, amikor ez ellenzékiség olyan formákat öltött, amelyek áruitest jelentettek, vagy áruláshoz vezettek. Voltak hosszú időszakok, amelyekben a munkásosztály, mely a forradalommal megragadta ' a 'hatalmat és a munkásosztályt vezető párt olyan súlyos helyzettel, annyi nehézséggel, annyi szorongató körülménnyel, annyi minden áron legyőzendő külső és belső ellenséggel került szembe, hogy a politikai vezetés és a cselekvés egységét kivételes eszközökkel kellett fenntartani és igy is tartották fenn. Nagy baj lett volna, ha nem ez történt volna: Sztálin azt a súlyos tévedést követte el, hogy megengedhetetlen módon kiterjesztette ezt a rendszert, /sőt, még rontott azon, mivel Lenin az első időkben mindig megkövetelte a forradalmi törvényesség tiszteletbentartását, még ha akkor a törvényesség korlátai szükségszerűen elég szűkek is voltak/ azokra a későbbi helyzetekre is, amikor már nem volt többé szükség rá ós igy osak a személyi hatalom alapjává vált. Munkatársai pedig azt a tévedést követték el, hogy erre nem figyeltek fel idejében^ s hagyták odáig fejlődni a dolgot, amikor már nem lehetett volna javítani, anélkül, hogy kárt ne okoztak volna mindenki számára.
