Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-09 [1075]

A magyarországi kommuniBta párt Központi Vezetősége május 1 előtt közzétett egy listát, amely a párt jelszavait tartalmazta az ünnepi alkalomból. Hangjuk és szövegezésük alapján ezeket a jelszavakat a párt május 1-i jókívánságainak is lehet nevezni* Az els^ néhány jelmondat üdvözli a kommunizmust épitő népeket, éljenzi a kommunista békét és a kommunista haladást. De azután egész sorozat következik, amelyben a párt felhivja a munkásokat, a parasztokat és az ifjakat, hogy a jövőben még az eddiginél is többet dolgozzanak. A magyar dolgozók azonban a munkahajszát sürgető jels svaknak nem ^engedelmeskednek túlzott lelkesedéssel. Ezt tanúsítja az ÉszakMagyarország cimü miskolci lap egyik riportja. Az uj^giró elmondja, mit tapasztalt a DIMÁVAG gépgyárban. Az egyik műhelyben egy munkás, kérdőre vonta a riportert, hogy mi lesz a prémiummal. A riporter őszintén bevallotta, hogy erre a kérdésre nem tud felelni. A panaszkodó munkás ekkor kifakadt : Az a baj lássa , - mondotta a munkás és nagyot suhintott a riporter orra előtt kalapácsával - hogyha a prémium iránt érdeklődik az ember, azt senki sem tudja, csolk a raigas Isten. De hí a munkáról, a tervteljesitésről, a normáról v->n szó, a hangos híradótól kezdve a kapusig mindenkitől ezt halljuk. Az embernek már a könyökén jön ki. De van a riportnak egy másik jellemző részlete is. A munkás panaszos kitörése után kezével legyintve jegyezte meg : hisz akármit mond is a munkás, az úgysem kerül a lapokba. Hát én megírtam, - jegyzi meg a riporter, majd igy folytatja : A munkás nevét elhallgattam, mert jobbnak láttam igy. A riporter bizonyéra tudja, hogy miért. Ujabban sokat hangoztatják a kritika szabadságát, de azért az ember sohasem tudhatja. Jobb a nevet elhallgatni, mert ami biztos, az biztos. XXX