Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-10 [1075]

Budapestéi' is megünneplik a háború befejezésének évfordulóját. Az ünnepié;- az eddigi gyakorlathoz képest némi eltérést mutat. Megállapítják ugyan, hogy az emberiség elismerése ás hálája elsősorben a szovjjt népnek szál, de elismerik, hogy a hitleristák szétzúzásában döntő szerepe volt Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok hadseregének éa Jugoszláviának is. Alapvető változás ez azzal a felfogással szénben, amely hosszú eveken keresztül hirdette, hogy a háborút egyedül es kizárólag Sztálin nyerte meg ésfccgy a nyugati szövetségesek ravaszul, alattomban mindent elkövettek a sztálini győzelem meghiúsítására. Az uj moszkvai pártvonalnak megfelelően megáld pit jákózt is, hogy a győzelem nem egyetlen vezetőnek tulajdonitható,szóval mindaz, amit eddig Sztálin zsenialitáséról,előrelátásáról irtak ás mondtak, humbug. Nem volna teljes a kommunista ünneplés^ « ha fel nem használnák a jelenlegi pártvonajfiépszerüsitésére. A tizenegy év előtti győzelem elsősorbon £rra jó, hogy megtámogassa a szovjet tervet az európai kollektiv biztonsági szer ődés Itat re hozására. A. terv a gyakorlatban annyit jeleit, hegy a Nyugat adja fel minden védelmi azervezetét és szolgáltassa ki magát a Szovjetunió katonai hatalmának. Azt mondják, hogy Hitlerek sohasem vetemedtek volna támadásra, ha jóelőre ilyen kollektiv szerződés túlerejével kellett volna számolniok. Ezzel szemben a valóság az, hogy Hitler sohasem vetemedett volna támadásra,ha nem állt volna mögötte aktiv szövetségben a Szovjetunió. .Hitler ismételten kijelentette, hogy a szovjet szövetség tette lehetővé kezdeti sikereitl Most ne beszéljünk arról, hogy .a két diktátor valóban testvéri szövetsége 'milyen okok következtében szenvedett hajótörést. A tény az, hogy Sztálinról most derítették ki, mennyire bízott Hitlerben-és milyen végzetesen elmulasztotta a támadás elleni felkészülést. A budapesti ünneplés azt is megállapitjs még, hogy a háborús veszély fennáll, Németország kettéosztottságát bizonyos nyugati politikai körök még mindig eredményesen használják fel más problémák rendezésének megakadályozására. Az ember felveti a kérdést: Ki tartja fenn Németország kettéosztottságát, ki tartja rabságban a keleteurópai államokat, ki felelős azért, hogy a népek tizenegy évvel a háború befejezése után még mindig nem élvezhetik a maradéktalan békét és még mindig ott lebfg fejünk lelett a háború veszélye ? Ha a sztálini átkos örökséget valóban fel akarják számolni, akkor nem elég előszedni másod- és harmadrendű tényezőket, kideriteni Sztálinról, hogy rossz hadvezér ás gyilkos bolond volt. Itt, az európai megszállás megszüntet ésáv el kellene kezdeni a felszámolást.