Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-10 [1075]

Amióta a moszkvai XX. pártkongresszus kiadta a jelszót, hogy a személyi kultuszt be kell szüntetni és a kritikának több teret kell engedni, azóta a magyar újságokban érdekes jelenségek mutatkoznak. Egyelőre inkább csak irodalmi téren és irodalmi kérdésekben, de az irodalom a néptenger felszine, ahol a mélyben zajló rengések legelőször megmutatkoznak. Az Uj Hang cimü irodalmi folyóirat áprilisi száma közli Illyés Gyula egy uj versét. Rövid vers, ezért ismertetjük teljes egészében. Cirae : Napraforgóké Igy hangzik : Nap hasonmásai, Hap fiai, nagy aranypillás napraforgók, vége bókolni, körbe hajlani í lenyakaződtok. lenyakaződtstok« Még jár a nap. Fejeteket az őszi fénybe most rakják száradni a nagy Atya elébe. Nincs több hajlongás, forgás, bókolás. Mindegyetök egy nagy merev szem. Nézhettek föl már. Nincs vige sztalás* Nincs felelet sem. A vers szimbolikus, de világos. A költő ünnepli a személyi kultusz megszűnését. Nincs több hajlongás, forgás, bókolás, - mondja a költő gúnyosan azoknak, akik ugy szerettek bókolni, körbe hajlani, Akik abból éltek, heg y hizelegtek a hat almásoknak^ Még jár a nap, de ez nem sokat használ mér nekik, ami azt is jelenti, hogy már alkonyodik. De ez a vers, amely a magyar tömegek érzéseit fejezi ki, nem áll egymagában, Az Irodalmi Újság' április 21-i számában Tardos Tibor éles hangon válaszol a Komárom-megyei "gjolgozók lapjában megjelent cikkre, amely Szeberényi Lehel " szalmácska" cimü szatirikus regényét ledorongolta. A kritikus azt irta, hogy a regény cime nem fedi tartalmát, mert nem " Szalmácska ", hanem " Csóvácska ". Nyilván az indulatokat gyújtja fel, amelyeket a párt nem helyesel. Az Irodalmi Újság cikkírója gunyos-an jelenti ki, hogy ez a kritika mellé-fogott, mert a Szabad Nép még nem irt sem jót, sem rosszat a könyvről. Ennek a megjegyzésnek az értelme szintén világos* Kigúnyolja Tardos azokat a kritikusokat, akik a Szabad Népből értesülnek, mi legyen a véleményük egy irodalmi műről. A párt-terror elleni lázadást jelzi a cikkiró egy másik megjegyzése. Ezt mondja a ledorongolt regényirónak : Te, ez a legjobb.irás, ami életedben kijött a kezed alól, Kossuth-dijat is csak azért nem kaptál rá, mert későn jött ld. a könyv, ^em, nem,- mondja Szeberényi - nem azért nom/captam.