Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-10 [1075]

Ezt a kis -észletet is szórói-szóra idéztük a cikkből. Ezt sem lehet fé I beérteni. Azt jelenti, hogy a Kossuthdijat non éppen érden szerint osztogatják. A cikk idézett megjegyzései, valamint a cikk egész hangja mutatja, hogy a magyar irók novemberi lázadását sem párt büntetése el, sem a március 3o-i viharos Írószövetségi ülésen feldörgő pártvezéri hanggal nen/Lehe t elfojtani. Jellemző az a vers is, amely az Irodalmi Újságnak ugyanebben a számában jelent meg Kolozsvári Endre tollából,, Cine : ,r Születésnapi vers a kórházból Szerelmes vers, a költő kedveséhez irta egy beteg férfi ellágyult lirai hangján. De az utolsó szakaszban van egy sor, amely igy szól : Nincs nekem semmi hatalmam, se jogom, se szabadságom. Az olvasónak az az érzése, hogy a költő az egész verset azért irta, hogy ezt az egy sort elbujtassa benne. Nem lehet kifogásolni, hiszen egy ember a kórházi ágyon jogosan mondhatja magéról, hogy nincs se joga, se szabadsaga. De az adott helyzetben egészen nást jelent. Arany János egjík versében különböző jókívánságokra üriti poharát, de az utolsó pohárnál nem mondja meg, kinek szil, csak annyit mond : Csörgése szóljon, hog? kire. A Bach-korszak cenzorai rem vettek észre semmit, de a magyarok tudták, hogy a pohár csöng, a rablánc csörög és a költő a börtönben szenvedő nagyarokra gondolt. Mert a rabtartók nen értik meg a költőt, de a rabok igen, megértik, mert vágyaik és gondolataik nyernek kifejezést a költő verseiben. Nincs nekem semmi hatalmam, se jogon, se szabadságon, - irja a mai magyar költő és minden magyar tudja, hogy niről beszél.