Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák
és Pál-templom előtt itt, ezen a dombocskán állhatott a legelső templom, vagy kápolna Fehérvárott, amely már a Boldogasszony-bazilika előtt is megvolt és talán a plébániatemplom szerepét látta el. Ez volt a legősibb szentély ezen a településen. Alatta nyugodtak - Kottanner Ilona naplója, illetve Dloguss, lengyel történetíró említése szerint - Géza fejedelemnek, Szent István atyjának hamvai. Szent István bizonyára csak azért nem szállíttatta át atyja tetemét a bazilikába, mert az, haláláig még nem volt felszentelve, úgyhogy a kereszténységet elfogadó nagy fejedelem hamvai ma is valahol templomunk fundamentumának mélyén pihennek... 1768-ig az ősi Szent Péter és Pál-templom volt a „nostra Ecclesia", azaz a „mi templomunk". A jezsuiták hazafiságára, magyar szent kultuszára jellemző, hogy a Szent Péter-templomot már működésük kezdetén, tehát 1700 körül a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriáról,191 illetve néhány év múlva Szent Istvánról nevezték el, az országépítő király emlékére. Ebből a templomból „fejlesztették ki" fokozatosan mai plébániatemplomunkat, a székesegyházat. Először a két tornyot építették föl az új templom számára, s az építkezés hosszú ideje alatt 1702-ben kezdték meg a tornyok építését (az öreg Szent Péter/István) volt az ájtatosságok színhelye, később pedig a jezsuiták szép, új temploma a mai ciszterci templom, amelyet még templomépületünk építési munkálatainak megkezdése előtt (1758) felszenteltek (1756). A Szent István-plébániatemplom és székesegyház Az anyagi alapot az új plébániatemplom építésére a hercegprímásnak egy bölcs intézkedése próbálta biztosítani: csekély bérért átengedte a városnak a tizedszedést. A város azután ezt a tizedjövedelmet egészében a templom építésére fordította. Az építőanyag előteremtését megkönnyítette a várfalaknak 1702-ben elrendelt, de csak 1720-ban végrehajtott lebontása. A sok vihart látott kövek egy részéből templomtornyok lettek.192 Az északi tornyot 1702-ben kezdték építeni Wirth Ferenc SJ plébános költségére, 2200 forintot fordított reá („ex magnó zelo").193 Nem sokkal befejezése után 1740. december 20-án egy borzalmas erejű orkán lesöpörte a tetejét a toronyórával együtt, és falait is megrongálta. Kijavítása 1742-ben fejeződött be. Mint, ahogy az alapkőben elhelyezett chronisticon rögzíti, hogy a város senatusa, mint kegyúr javíttatta ki a tetemes viharkárokat. A másik torony 1745-ben készült el.194 Alapköve külsején ez a felírás olvasható: „A fulgure et tempestate libera nos, Domine!” (A villámtól és a vihartól szabadíts meg minket, Uram!) Belsejében pergamen írás van Loyolai
