Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák
Szent Ignác és Xaveri Szent Ferenc ereklyéivel és képével ezzel a felírással: | „Turrim hanc a ruderibus senatus populusque Albensis recitavit 1745." („Ezen tornyot a romokból a fehérvári tanács és a nép (állította helyre) 1745.") Tehát ennél sem egyéni mecénások az építtetők, hanem a tanács és maga a lakosság! 1758-ban kezdték meg a tulajdonképpeni templomépület építési munkálatait, tehát jóval később, mint a többi fehérvári barokk templomét. A lelkek gondozását a munka megkezdésére és az anyagi feltételek előteremtésére Buffleur (Buffleure) Gáspár jezsuita atya missziós beszédei végezték el, melyeket 1758 nagyhetében tartott a régi bomladozó (Szent Péter és Pál- (majd Szent István) templomban. A polgárok ugyanis sehogy sem akarták megnyitni erszényüket az adakozásra. A szájhagyomány szerint Buffleur, a vérbeli barokk szónok magyar nyelvű szentbeszédében szemrehányást tett a fehérváriaknak, amiért 13 éven át - a tornyok megáldása óta - semmit sem építettek a Szent István-templomon. Tunyaságuk és fukarságuk engesztelésére ott a szószéken kibontotta reverendáját, és a hívek szeme láttára megostorozta magát. Ez valóban szemléletes és hatásos prédikáció volt. A hívek a lelkűk mélyéig megrendültek, és lelkesen kiáltották: Építünk! Építünk! Az adakozás ennek ellenére csak nehezen indult meg. És ekkor - szinte bibliai kép - egy koldusasszony a zsúfolt templom nyilvánossága előtt egyetlen megtakarított Máriás aranyát tette bele elsőnek a perselybe az offertóriumi menet alkalmával. Most aztán végképp felolvadtak a fagyos fehérvári szívek. A régebbi gyűjtésekkel együtt csakhamar 30 000 forint gyűlt össze. Polgárok és hatóságok versenyezve adakoztak, és dolgoztak: ki pénzzel, ki fuvarral, ki a két keze munkájával állt be ebbe a valóban nemes versengésbe. Joggal és örömmel hivatkozhatott első püspökünk Séllyei Nagy Ignác 1777-ben mondott székfoglaló beszédében a fehérváriak áldozatkészségére: „Tekintsd (szent királyunk, István) e város Lakosainak tiszteletedhez való nagy buzgóságukat, lásd, melly vidám arczával önként, jó kedvből utolsó filléreket is arra áldozok, hogy szent nevednek emlékezetére egy élő Istennek ez a böcsös, ékes és ritka szépségű Templom föl épüljön."195 Hangsúlyoznunk kell, hogy a hívek plébániatemplomnak és nem székesegyháznak építették az új egyházat, tehát az „ő templomuk" számára segítettek fészket rakni. A templom tervezőjének neve ismeretlen, de a tervezésben Stocker Ignác jezsuita plébános, házfőnök meghívására részt vettek: Sauer Lénárt és Schwickert János, bécsi építészek is. Az építkezés vezetését Grabner Márton vállalta, s az ő halála után (1763) Schadtner Keresztély Márton folytatta, és Grábner Márton fia, János Mihály fejezte be.196
