Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

a török kori, a Rákóczi-kori város életéről. Szarka Géza és vitéz Láng István munkájának köszönhetően, egy a ma embere számára már különösen értékes, történeti adatokkal teli kötet jelent meg 1939-ben, a „Székesfehérvár ünnepi éve 1938". Az 1938-as év a Szent István emlékévvel köszöntött Székesfehérvárra. Az államalapító király halálának 900. évfordulóján emlékünnepségek sorozata zajlott a hajdani koronázóvárosban. Itt valósultak meg az ünnepi év legjelentősebb eseményei: a különböző országos egyesületek ünnepi ülései, kongresszusai, a vitézi avatás, a tanügyi kiállítás, a Nemzeti Művészeti Napok, országos sportesemények. Fehérvár e kitüntetett szerepére évekkel korábban készült, nem véletlenül esett erre az időszakra a városrendezés egy jelentős szakasza. A jubileumi év eseményeit részletesen megörökítő említett kötet pontosan beszámol az emlékév előkészületeiről, programjáról, fotókkal dokumentálja az eseményeket, rögzíti az elhangzott beszédeket, s egy-egy érdekes epizódot is megőriz az eseménydús év történéseiből.

Nagyon értékes és mind helytörténeti, mind kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő munkája a székesfehérvári belvárosi plébánia történetét feldolgozó írás, amelynek első kiadása e kötettel valósul meg. Munkájának első részében a környék földrajzi adottságainak bemutatását követően Székesfehérvár múltját tárgyalja egészen a második világháborút követő évekig. A város történetének ismertetése után kerül sor a plébánia kialakulásának és fejlődésének tárgyalására. A plébániához tartozó templomok, kápolnák bemutatása mellett, külön fejezetet szentel a szerzetesrendeknek, a plébániánál szolgáló plébánosoknak. Különösen érdekes a hívekről szóló fejezet, ahol a város polgárságának összetételét is vizsgálja. (A kötet több oldalon keresztül ejt szót a protestánsokról is, akikkel kapcsolatban azonban elfogult.) A különböző városi karitatív intézmények életére vonatkozóan is szerepelnek adatok a kötetben. A művelődés különböző területeinek - iskolák, egyesületek, színészet, sajtó - bemutatása is része e munkának.

A szerző gyermekeinek visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a családban szóba került édesapjuk irodalmi témaválasztása, s néhány olyan levél is fennmaradt, amelyben Szarka Géza e témáról ír egy-egy barátjának, íróknak, szerkesztőknek. A visszaemlékezésekből, s a Szarka-válaszlevelekből kiderül, hogy az irodalmi életben való „zajosabb" siker zálogát többen témaválasztásának megváltoztatásában látták volna. Általánosabb, profánabb, esetleg „divatosabb" témákról nem akart írni. Maradt az ember, az élet, a humanizmus és természetszeretet, s a hit adta történeteknél, ezek érdekelték; igaz ugyanakkor, hogy megjelenésének korlátozott tere (Vigilia, Új ember) is befolyásolhatta témaválasztását. Kéziratban maradt művei, s a megjelentek között témájában hangvételében nem fedezhetünk fel igazán nagy különbséget. Nem