Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

Katolikus Legényegylet Szabadegyeteme irodalmi előadásaira való felkészüléskor készített. Nagyon találó, tömör, az illető szerzőt általában helyesen értékelő, s a magyar és világirodalom rendszerében jól elhelyező jegyzetek ezek; tulajdonképpen ma is használhatóak lennének. Arra törekedett, hogy a tárgyalt szerző munkásságának jellegét, stílusát, irodalomban való újító, előrevivő szerepét szemléletesen ismertesse.

Szépirodalmi munkássága mellett helytörténettel foglalkozó írásai is megjelentek, ilyenek például a Fejér megyei Naplóban a fehérvári utcanevekről, a fehérvári nyelvi érdekességekről írt rövid tanulmányai. Erről tanúskodik egy 1974-ben, a Művészet című lap szerkesztőségébe küldött levele is, amelynek mellékleteként Hogyan született meg az első Vörösmarty szobor Magyarországon címmel új cikkét küldi. Itt említi, hogy munkája megírásához levéltári dokumentumokat is felhasznált, tehát kutatás előzte meg cikkének megírását. E lakóhely iránti szeretet és elkötelezettség más formában is megnyilvánult munkáiban: regényei egy-egy epizódjának, s több novellájának színhelye Fehérvár, vagy annak környéke. Az osztály nem hagyja magát című 1943-ban megjelenő ifjúsági regényében szereplő kastélyban a Bory-várra ismerhetünk, s a szintén a történetben említett szőlőhegy leírása azonnal felismerhetővé teszi a mára már erősen megváltozott Öreghegyet. Novelláiban - s ez talán csak a régóta Fehérváron élőknek tűnik fel - előfordulnak helyi, ismert családnevek. Készülő írásai szereplőinek valóságosnak tűnő, életszerű neveket gyűjtött - az ehhez készített jegyzéken található a fehérvári névanyag is. Egy-egy helyi anekdotát is beilleszt a történetbe, például A zöld vonat biztosítási ügynöke a csalai Kégl György, a későbbi kórházalapító történetével érvelt jövendő ügyfelével szemben. E témát külön elbeszélésben bővebben is feldolgozza a szerző, Jégverés Csala-pusztán címmel az Új Ember 1963. július 7-i számában. Külön novellát szán a székesfehérvári vértanú, Hübner András történetének, aki társaival együtt 1849-ben került a Halesz ligetnél a császáriak kezére, s akit az Újépületben később kivégeztek. Az 1970-ben megjelent Vesztesek győzelme című világháborús történet a Királykút környékét örökíti meg. Számos kész munka és sok terv, vagy részben megvalósult téma található a kéziratok között. Vörösmarty Mihályról, Kaszap Istvánról is készültek bővebb és részletes feljegyzések.

Külön csoportját jelentik rövid írásainak az egy-egy vidéket bemutató, a környék jellegzetességeit ismertető írások; egyik ilyen az Erdei Napló, amely a Sopron környéki erdőket mutatja be, s ahol jól érvényesül kiváló tájfestő képessége. Az Elet című lapban jelent meg 1943. augusztus 22-én. Hasonlóan kiváló a Hollandiai mozaik, amely olvasmányos országismertetés. Az Új Ember számára történelmi riportokat, cikksorozatot készített Székesfehérvárról,