Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

a bérházak világa, a villák, s a kirándulóhelyek, de a magyar vidéki kúria élete is szinte filmszerűen jelenik meg előttünk olvasás közben. A humoros- fordulatos történetből „komolyan vehető", s valamennyire szöget üthet az olvasó fejében, a magyar dzsentri világ és szellem maradványainak kritikája, az „úri"-ság mibenlétének kritikus-humoros bírálata. Szarka szellemes megállapítása a magyar úr és paraszt - e szavakat használja - jellemzésére vonatkozik, amelyben megjegyzi, mindegyikben van a másikból.

Regényeit olvasva tapasztalhatjuk, hogy műveiben gyakori alakok a környezetükből kiemelkedő, sokszor válaszút előtt álló főhősök; e figurák megrajzolását sikerrel oldotta meg. Érdekes megfigyelni az írásaiban szereplő nőalakokat is, főként a női főszereplőket, akikben alapvetően kétféle típust rajzol meg. Egyik a konszolidált, tisztes életet élő nők, a másik a könnyelmű, néha szinte félvilági nőalakok csoportja. Ezek a figurák azonban nem válnak igazán élőkké, egyéni vonású szereplőkké a történetben, megmaradnak típusnak, funkciónak. Az Elnémult ajkak lapjain is, s a Fütyöl a bánya című történetben is megjelenik a főhős párjaként szereplő fiatal hősnő, a pozitív női figura; mellette mindig megtalálható az ellenpólus, a könnyelmű, vagy szinte démoni nőalak, aki egy ideig akár vetélytársa is a hősnőnek a főszereplő érzelmeinek megnyeréséért vívott küzdelemben. Mindkét típus elsősorban funkció, nem egyénített figura. E karakterek egy-egy új jellemvonással színezve felbukkannak más művekben is, pl. az Örvény címűben a feleség és a színésznő (Jolly) a két ellenpólus. Egyes munkáiban viszont - ilyen a Tolókocsi című színdarab- megjelenik egy ezektől eltérő, életszerű, esendő, jó szándékú és természetes nőfigura, hibákkal és erényekkel. Érdekes módon az Erzsébet nővér című dráma Szent Erzsébetét is sikerült hasonlóképpen úgy megrajzolni, hogy a figura minden számtalan jó tulajdonsága mellett emberi maradt, s rokonszenves személyiségként jelenik meg az olvasók előtt, minden „hibátlansága" ellenére élő és nem „bosszantóan tökéletes" alak, hanem ember. A mellékszereplőként ábrázolt női figurák között - bár jóval kevesebbszer szólalnak meg a*történetben - több az életszerű alak, s ők már nem is feltétlenül az említett két pólus megtestesítői. A férfi szereplők, akár főhősökről, akár mellékalakokról legyen is szó; kevésbé típusok megtestesítői; a pozitív szereplőket is többféle jellemvonással ruházza fel a szerző.

Szarka Géza regényeinek témaválasztása többnyire - saját kora viszonylatában - modern és aktuális. Kora kérdéseit veti fel, s azok közül is a legsúlyosabbakat. Történetei az első világháború végén, majd a 20-as és 30-as években játszódnak. Novelláinak egy része ugyancsak a két világháború közti időszakot öleli fel, ám vannak, amelyek időben átnyúlnak 1945 utánra is. Hősei között sok az úgynevezett kisember, s a hétköznapok eseményei, a valós élet jó