Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka
ismerete süt ezekből az írásokból. Bár nagyon is foglalkoztatja a történelem, de inkább a jelen, az éppen történelemmé váló aktualitás, nem a régmúlt, írásmódja egyszerű, szemléletes, jó megfigyelőként kiválóan jellemzi egyegy nyelvi fordulattal az éppen beszélő szereplőt. A munkáit meghatározó élettisztelet jellemzi legtöbb írását, akárcsak természetrajongása, amely kiváló tájleírásaiban köszön ránk. Regényeiben erőteljesebben, nyilvánvalóbban van jelen a politika, a történelem, hiszen a regény műfaja kedvez is egy-egy bonyolultabb téma részletesebb kifejtésének, s a szereplők sorsa alakulásában, esetleges jellemfejlődésében jól kifejthető egy korszak hatása. Novellái inkább a hétköznapi élet egy-egy szeletét mutatják be, s a történetek együtteséből felsejlenek az ábrázolt korszakok. Elbeszélései fiatal kora óta gyakran jelentek meg, s nagyon sok lap közölte ezeket az írásokat. 1964-ben a Szent István Társulat adta ki novelláskötetét Hívom az élőket címmel. Akárcsak regényei, novellái közül is sok tartalmaz önéletrajzi elemet; hol motívumában, hol helyszínében, hol a cselekményben, vagy a szereplők jellemében lehet ráismerni az íróra. Az írások egy csoportja a gyermekkori emlékeket idézi, Gyémántcipő címmel a 15 éves félárva soproni diák viszontagságait, a család nehéz anyagi körülményei miatti küzdelmét, majd édesanyjának elvesztését örökíti meg. Szülőhelye, Bük is felbukkan helyszínként egy másik elbeszélésben (A mi céhmesterünk). Sok novella anyagát szolgáltatta az I. világháború, a diáksorból hadba vonuló fiatalember fronton töltött napjai köszönnek vissza A 407-es magaslat soraiból. A kölyök című írás szintén háborús helyszínen játszódik: a szabadságolását váró, de maradni kénytelen frontkatona indulata, elkeseredése végül jó irányba terelődik: nem bántja a századnál született kutyakölyköket, saját újszülött gyermekére gondolva győz benne az élet szeretete az elkeseredés felett. Sok novellában bukkannak fel állatok, főként kutyák. Az ember a többi élőlénnyel való kapcsolatában is ugyanazt kell, hogy szem előtt tartsa, amit az embertársaival szemben: az élet tiszteletét, a szeretetet. Ezek a gondolatok bukkannak fel a Nehéz ölni, A kilencedik gyomor, A fehér szamár, a Körmös ló, a Disznóvadászat és még sok más novella soraiban. A kötetnek címet adó elbeszélés - Hívom az élőket - ezt a minden élőlényre kiterjedő élettiszteletet foglalja össze. Zeneszerető ember lévén írásai közül nem maradhattak ki a zenét magasztaló, s annak az emberi lélekre tett csodás hatását bemutató írások sem, ilyen a Beethoven madara és A zsoltár. A Fűrész úr ceruzái című novella kiváló soraiban, a szerző bravúrosan írja le a tárgyakat, (ceruzákat), s a szövegből kitűnik, hogy a főhőshöz hasonlóan a szerző is tud örülni a látszólag jelentéktelen dolgoknak, látja az apró különbségeket, olyan személyiség, aki az élet apró változásait is észreveszi és értékeli. Az egyke-téma, később az 27
