Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

viszi át hősét, aki találkozik különböző politikai véleményekkel, eszmékkel, indulatokkal, s az élményrétegeken áthaladva mindegyikről bebizonyosodik számára, hogy maradéktalanul nem tud vele egyetérteni, nem tud vele azonosulni. Már csak néhány oldal van a történetből, s még minden megtörténhet, ezek után az olvasó a regény utolsó lapjaira érve kíváncsian várja, milyen választ ad a főszereplő az élet neki feltett kérdéseire.

A festőművész hányattatásainak végén hoz ugyan egy döntést, de a szerzőnek nem feladata, hogy a helyes választ megadja e kibogozhatatlan történelmi helyzetben, erénye inkább, hogy egy pozitív vizsgálódó és független embertípust teremtett. Lényegesebb a probléma meglátása, mint megoldása. Kérdés persze, hogy Dénes döntése racionálisan teljesen meggyőző-e, nem derül ki például, hogy politikai véleménye miként ölt határozott formát. (Egyet nem értése megfogalmazódik, de véleménye e kérdésben csak kikövetkeztethető.) A felvetett problémákat a szerző és hőse más szinten válaszolja meg, a szeretet krisztusi parancsa ad számukra útbaigazítást. Dénes elégedetlen a körülötte lévő társadalommal, szeretné megváltoztatni, de nem találja annak módját. Bár közel sodródik a forradalomhoz, abban sem lát kiutat, már csak azért sem, mert ott is találkozik olyan személyekkel, akiknek viselkedése hiteltelenné teszi a közös vállalkozást. Érdekes és jellemző, hogy nem tudja, nem is akarja kikapcsolni az egyént, és nem tud az emberekre úgy tekinteni, mint csoportra, neki a tömeg is egyénekből áll. Emiatt nem is tud azonosulni egyik táborral sem.

A történet záró jeleneteiben kerül sor a főhős állásfoglalására; volt katonatársa, a tanácsköztársasághoz csatlakozó Schiff, népbiztosként rekvirálni készül egy faluban, ahol a lakosság ellenáll, s ekkor megtorlásra készül. A kiszolgáltatott szegény falubeliek látványa e kritikus pillanatban mégis aktivizálja Dénest. Jézus áldozatára gondolva felbátorodik és a rettegők segítségére siet, közbelép. A Balogh Dénesben ábrázolt figura alkalmatlan a politizálásra, s döntése itt sem alaposan végiggondolt világnézeti alapon születik, spirituális és nem egyház által vezérelt kapcsolata Jézussal tereli a szeretet útjára, ami talán abszurdnak is tűnhet az ábrázolt körülmények között, de semmivel sem abszurdabb, mint bármely más vélemény.

Az olvasó kétségtelenül várja, hogy milyen politikai vélemény, milyen közösséggel való kapcsolat formálódik ki a főhős helykeresésének nyomán, s hogy miféle magyarázatot talál önmaga számára a körülötte lévő világ negatívumaira, ám meglepődve tapasztaljuk, hogy a történet végén Dénes épp annyira kiválik az őt körülvevők közül, mint korábban, csak a megtalált hit által, a Jézussal való közösség által már nem áll egyedül. Az általa hozott