Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA) - Szarka Géza életútja, munkássága és írói hagyatéka

alapvetően kettéosztott világ. Bár nyilvánvaló, hogy a társadalmat hatalmas gazdasági ellentét feszíti, a mű nem rejti el, hogy a benne ábrázolt társadalmi feszültség oka több mint szegények és gazdagok ellentéte. A regényben bemutatott alakok, bárhova is tartoznak, nem idealizált figurák.

A főhős erkölcsi, politikai, hitbeli döntések előtt áll. Alakja, más Szarka Géza által mintázott főhősökhöz hasonló vonásokat mutat: számára nem elég a gazdasági közös érdek, nem elég az azonos vallás, nem elég az egy társadalmi réteghez való tartozás, még a közös sors sem feltétlenül elég - hiszen nem találja helyét Balogh Dénes a hadviselt művészek gyűlésén sem; valami mást keres, ennél többet. Szarka főhősei fogékonyak az emberi szenvedésre, nincsenek előítéleteik, próbálják megérteni mások cselekedeteinek mozgatórugóit, szellemi közösséget keresnek. Ezeknek az alakoknak nincs igazi közösségük a fő társadalmi ellentét mentén sem, sem a szegényekkel, sem a tehetősekkel; előbbiektől sokszor azok fásultsága, tudatlansága, műveletlensége választja el, utóbbiaktól azok sznobsága, érzéketlensége, s a mindkét csoportot jellemző előítéletek vadítják el a hozzájuk közeledni próbáló főszereplőt. Szarka Géza hősei nem tartoznak egyik kategóriába sem, intelligens alakok, akik saját közegükből messze kiemelkednek, s csak elvétve egy-egy ember érti meg őket, akik azonban társadalmi helyzetüket tekintve nagyon változatos képet mutatnak. Főszereplőinek portréi az író önarcképei, oly sok az azonos vonás a fő regényalakok tépelődéseiben, hogy ez nem lehet véletlen, ezek a kérdések a szerzőt minden bizonnyal erősen foglalkoztatták. Saját véleményét, szimpátiáját több helyen is becsempészi a történetbe, szereplőinek tulajdonságaiba: az orvosba a gyermekszeretetet, élettiszteletet, Bencébe az emberekkel való megértő bánásmódot, az újító szellemet; Balogh Dénes sorsában is sok önéletrajzi motívumra, s a szerzőre jellemző véleményre ismerhetünk apróságokban is: pl. a főhős egy beszélgetés során Ady mellett emel szót.

Szarka Géza munkáit, irathagyatékát átvizsgálva, jegyzeteit, leveleit, családja róla írt emlékezését olvasva számomra úgy tűnik, hogy talán egy főhőse sem hasonlít annyira az íróra mint Balogh Dénes, (legalábbis kételyeiben). (Erkölcsi igényesség, becsületesség, szegények iránti részvét, a háború, a nehéz sors ismerete, mások megértésére törekvés, meg nem alkuvás, olyan tulajdonságok, amelyek megnehezítik bármilyen csoporthoz is a csatlakozást.)

A regény erénye elsősorban abban áll, hogy jól sikerült bemutatnia azokat a tényezőket, amelyeket a választás problémájával találkozó hősünknek mérlegelnie kell, emellett az, hogy főhőse megteremtésével sikerült egy hiteles gondolkodó, a világ dolgaira érzékeny alakot teremtenie. A többi szereplő, talán az após figurája kivételével inkább szerep, funkció, nem élő alak. A főhős - már említettem - erkölcsi, politikai, hitbeli döntések előtt áll. Milyen