Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 6. A belvárosi plébánia területén működő plébánosok

Egyházmegyei zsinat Papságunk munkáját, amelyet a harmincas években megindult egyházköz­ségi szervezetben és részben a pasztorációban is kifejtett, hasznosan készítette elő lelkileg az egyházmegyei zsinat, melyet 1924. június 24-26-ig tartottak Fe­­hérvárott. A zsinat, amelyen áldott emlékű Prohászka Ottokár akkori megyés püspök elnökölt, üdvös és szükséges egyházmegyei törvényeket (Decreta synodalia) hozott. így meghatározta a szentségimádás rendjét; újból nyomatékosan kötelezte a plébánosokat és helyetteseiket a rendszeres beteglátogatásokra és a kellő időben történő provideálásokra,420 lelkűkre kötötte a házi pasztorációt, s kez­deményezte a keresztény sajtó tevékeny, széles körű támogatását. A plébános négyévenként látogassa meg minden hívét. (Azóta ez a spatium két évre szűkült!) Tevékenyen támogassa a szegényeket és gyermekvédelmi akciókat, ügyeljen éberen a szektaveszélyre, szolgáltassa ki buzgón a szentségeket, kap­csolódjék be a népművelésbe, foglalkozzék a munkások és az iparosok szociá­lis kérdéseivel. Ha nincs, létesítsen hitvédelmi és szociális könyvtárat, s ezeket támogassa. Mindenekelőtt pedig példás életével legyen eleven prédikáció hí­vei számára.421 Bizonyos, hogy minden zsinaton a legtisztább, legigényesebb papi lelkek szelleme érvényesül a dekrétumokban, a gyakorlatban azonban gyakran érezteti hatását a tömegpszichológia törvénye, amely szerint a kisebb értékek ösztönszerűen igyekeznek magukhoz lehúzni tehetetlenségükkel és renyheségükkel a nagyobb értékeket. Ez így van minden területen. A zsinat nagyszerű rendelkezései és útmutatásai ennek ellenére sok vonatkozásban meghozták üdvös gyümölcsüket. Meg kell emlékeznünk plébániánk papjainak magatartásáról, amelyet a második világháborúnak abban a szörnyű szakaszában tanúsítottak, amikor szerencsétlen városunkból frontváros lett. Lelkészeink közül senki sem hagy­ta el a helyét. A püspöki kar rendeletének szellemében minden pap vállalta a kemény megpróbáltatásokat. Kisteleki István apátplébános, Pálos Antal és Kelényi Ottó káplánok az utolsó pillanatig ellátták a liturgikus pasztorációs tennivalókat. 1944. szeptember 19-én és október 13-án szörnyű légitámadás érte váro­sunkat. A szőnyegbombázás következtében sok száz ház kigyulladt, vagy A háború napjai

Next

/
Thumbnails
Contents