Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom

lésben. Ehhez, vagyis a keresztény pártok választási győzelmének eléréséhez gyakoriak útmutatót is adott. Felhívta hívei figyelmét arra, hogy ne hallgassanak a falvakat ekkoriban sűrűn látogató szociáldemokrata agitátorokra és sajtójukra, hanem gyűljenek össze a Katolikus Népszövetség, a Gazdaszövetség, az Országos Hitelszövetkezet, a Hangya, az ipartestületek, a keresztényszocialista munkásszervezetek vagy a vármegyei gazdakörök kebelében, ahol lelkes előadók vezetése mellett beszéljék meg a szükséges állásfoglalásokat és teendőket, „mert csak így lesz képes a gazdatársadalom és a magyar munkásság arra a döntő szerepre, mely az önrendelkezés alapján reá vár".8 Különlegesnek kell tekintenünk Prohászka körlevelét ebből a szempontból, ugyanis a forradalom után ilyen gyakorlati akcióprogramot rajta kívül csak két főpásztor, Mikes János szombathelyi és Rótt Nándor veszprémi püspök dolgozott ki,9 más egyházmegyékben nem történtek ilyen irányú kísérletek.

Prohászka a forradalom napjaiban azonban nemcsak elméleti állásfoglalásokra szorítkozott, hanem gyakorlati tevékenységet is kifejtett a belső béke helyreállítása érdekében. Elsősorban a lázongó katonákat próbálta lecsillapítani: sárkeresztúri és ősi birtokán gabonát osztatott ki közöttük, és harmadába kiadta nekik a kukoricatörést - így nemcsak visszavezette őket a polgári foglalkozásba, de a magasabb bérben rejlő adományt olyan formába öltöztette, hogy a katonák önérzete sem sérült. Emellett a harctéren elesett cselédek árváinak is ruhát és cipőt juttatott, melyek a közelgő tél előtt az egyik legnagyobb hiánycikknek számítottak 1918 őszén.10

De Prohászka gondolt a távollévőkre is: a magyar hadifoglyok hazatérése érdekében akciót indított, egyrészt emberiességből, másrészt pedig mert úgy vélte, hogy „igen jó vért szülne" a papság ellen sok helyen ellenségesen megnyilvánuló nép körében, ha ezt az eszmét a püspöki kar felkarolná. Javasolta ezért Csernoch János hercegprímásnak, hogy tekintettel a közelgő karácsonyi ünnepekre kérje a pápa közbenjárását érdekükben, aki aligha vonakodna ettől.11 Csernoch a kezdeményezést helyeselte és írt is az ügyben XV Benedeknek, kérve, hogy járjon közben az olasz kormánynál az Olaszországban lévő hadifoglyok ügyében.12

8 Alkotmány, 1918. november 6. 9.

9 SzPL AC 5949/1918; VÉL XV/1918. körlevél.

10 Alkotmány, 1918. december 1.10.

11 PL Csernoch 1918 Cat. 51.6151.

12 Károlyi Mihály levelezése. Szerk. Litván György. Budapest, 1978.1. 297

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

99