Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom Részvétel a választási küzdelemben Mint láttuk, a forradalom után Prohászka örömmel elfogadta az új, polgári demokratikus rendszert és azt nem illette bírálattal. Januárban azonban megváltozott a helyzet! 1918 utolsó két hónapjában a Szociáldemokrata Párt befolyása robbanásszerűen megnőtt minden társadalmi osztályban. Tömegesen csatlakoztak hozzá immár nemcsak a munkások, hanem a tisztviselők is, soha nem látott mértékben terjedt a szakszervezeti mozgalom, és még a falvakban, a földműves lakosság körében is alakultak szociáldemokrata szervezetek. A karhatalom is a szociáldemokrácia befolyása alá került. Juhász Nagy Sándor megállapítása szerint ekkor már „az országban minden hatalom a szocialisták kezében volt". Ez az óriási tömegtámogatottság a politikai erőviszonyok megváltozásához vezetett az év végén, olyannyira, hogy Berinkey Dénes január közepén megszerveződő új kormányában a szociáldemokraták már négy tárcát kaptak, ami befolyásuk még nagyobb mértékű növekedését eredményezte.13 Ennek következtében azonban a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre követelőzőbb magatartást kezdtek tanúsítani, és mind agresszívebben igyekeztek eszméiknek megfelelően átalakítani az országot már a nemzetgyűlési választások előtt. De a választásokra való előkészület jegyében is nem egy helyen erőszakosságokra ragadtatták magukat a más meggyőződésűekkel szemben, és sokakat különböző fenyegetésekkel szó szerint belekényszerítettek szakszervezeteikbe.14 A politikai helyzet ilyen megváltozását Prohászka már nem nézhette tétlenül: a Katholikus Szemle 1919. januári számában Amire a forradalomnak is szüksége van címmel egy cikket közölt, amelyben ugyan teljes mértékben elismerte a forradalom vívmányait és véghezvivőinek érdemeit, de figyelmeztetett mindenkit, hogy csupán a forradalom lezajlásával még nem valósul meg egy jobb világ. Ahhoz egy olyan belső erkölcsi tartalomra is szükség van, amelyet a forradalom és pártjai egyáltalán nem tudnak megadni, csupán csak a kereszténység.15 0 HAJDÚ 1968: 225., 228., 245-247,252., 254., 258., 262.; JUHÁSZ NAGY 1945: 384-385,410., 416-419. w VÉL AD 6748/1918, 192/1919; PL Csemoch 1919 Cat. 13. 344, 1585; PPL 4896/1918, 1111/1919; EFL Pers. Faber Adolphi 6201/1918, 6381/1918; GKPL 860/1919; GYEL Egyházkorm. 6159/1918, 263/1919; VPL Mixta district. 6615/1918; MOL - P 233 4. cs. 1.1. ad 58/1919; Veszprémi Hírlap, 1919. március 6. 3.; Evangélikus Őrálló, 1919. február 9.44.; Alkotmány, 1919. február 18. 7, március 9. 6., március 12. 5.; Dunántúli Hírlap, 1919. február 9. 3., február 21.1-2.; Szatmári Hírlap, 1919. március 13. 4.; Esztergom, 1919. január 12. 2.; A polgári demokrácia és a Tanácsköztársaság Heves megyében. Szerk. Nagy József. Eger, 1955.108-110.; JUHÁSZ NAGY 1945:457 15 Katholikus Szemle, 1919/1. 3-13. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
