Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Káldor Márk - Mózessy Gergely: Adalékok Prohászka Ottokár egyetemi tanári-működéséhezvissza növendékeinek száma,12 és elveszítette a közvetlen kapcsolatot a sajtóval, melynek fontosságát már két évtizeddel korábban felismerte.13 A karnak csak öröklött rangja volt, magas színvonala egyáltalán nem,14 viszont burjánzottak benne azok a formalitások, melyektől Prohászka idegenkedett.15 A fizetés csekély volt,16 így arra kényszerült, hogy olcsó pesti lakást keressen. Egykori növendékei közt lelt otthonra a Regnum Madaraimban. E kényszer persze szerencsésen katalizálta az evangelizációs folyamatot.17

Áttételesen, de az apostolság fogalomköréhez tartozik az a motivációs tényező is, amelyre Schütz hívja fel a figyelmet. Szerinte Prohászka azért -is - döntött a váltás mellett, mert attól tartott, hogy a 14 évi spirituálisság eltompítja, lendületét veszti. Ezt olvasta ki legalábbis egy 1912-es naplóbejegyzésből: „Az egyik [volt tanítványom] később azt mondta, mikor püspök lettem: »Önnek mindig spirituálisnak kellett volna maradnia«. Jobb lett volna; csak az bántott, hogy féltem, nem tudom majd nívón tartani a lelki életet."18

Schütz rámutat ezen túl az apostolság egy új, Prohászka által felfedezett lehetőségére is. „Tanársága révén közvetlenebb kapcsolatba került a világi egyetemi hallgatósággal, melynek kedvéért teológiai tanárok közt elsőnek tartott ún. publicumot. [...] 1905 tavaszán, Istenről és a lélekről heti egy esti órában, az akkori egyetem legnagyobb előadótermében, a kb. 600 hallgatót befogadó „kupola-teremben", melyet az összes karokról és a kívülről jött hallgatók színültig megtöltöttek. "19

VÉLEKEDÉSE AZ EGYETEMEK VILÁGÁRÓL

Márpedig erre, a világi hallgatók felé történő nyitásra hallatlanul nagy szükség volt. Prohászka különböző megnyilatkozásaiban az 1890-es években visszatérően szólt kritikusan a profán egyetemek miliőjéről. Szavai két neuralgikus pontra mutattak rá. Egyfelől a diákok egy részének fegyelmezetlensége, önkontroll-hiánya és laza erkölcsei miatt a hallgatóságot miszsziós terepnek tekintette. Egy lakonikus megállapítás a sok közül: „az anyai szeretetet nem bízzák a felsőbb leánynevelő-intézetek gondjaira, s az erkölcsiséget

12 GERGELY 1994: 87; SCHÜTZ 1929: 59.

13 GERGELY 1994: 87

14 GERGELY 1994: 87; SCHÜTZ 1929: 59-60.

15 GERGELY 1994: 95.

16 GERGELY 1994: 92-93.; PPTE HKL - 458/1903-04.

17 Lásd kötetünkben Gyorgyovich Miklós írását - [Szerk.]

18 SCHÜTZ 1929: 60., Naplójegyzetek 1,324. -1912. május 15.

19 SCHÜTZ 1929: 61-62.

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK_______________________________