Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Káldor Márk - Mózessy Gergely: Adalékok Prohászka Ottokár egyetemi tanári működéséhez melyet Schütz egyértelműen negatívan láttat, csak az ambíció hiányát érzékeli. Gergely Jenő kissé eltérő álláspontra helyezkedve egy közelebbről nem ismert, „elvetélt kísérlet keserű reakcióját" érzi a szavak mögött.6 A szeptember 1-jei naplójegyzetnek azonban ez csak a vége. A teljes szöveg más értelmezés lehetőségét is felkínálja. A lemondás valóban végig ott cseng a szavaiban, de Prohászka a karriertől - és árától - általában fordul ekkor el: „nekem nem kell s nem imponál semmi; sem Csernoch, sem Csajka, sem Fischer iránya; a világ bölcsessége gyerekes, mert térben és időben kisszerű. [...] Hadd vesződjenek s okoskodjanak, hadd politizáljanak és diplomatizáljanak..." E lemondás ráadásul egyáltalán nem keserű vagy melankolikus. Határozott célja, lelki irányultsága van. „Jézusban rejtett életet kívánok élni, s apostolit." - olvashatjuk feljebb; de még a Schütz által idézett sor előtt közvetlenül is az apostolság gondolata ismétlődik meg: „Ha Afrikába mehetnék, csakis az apostolságnak élnék."7 1903 őszén Prohászka mégis megpályázta a Kisfaludy A. Béla halálával megüresedett dogmatika (ágazatos hittan) tanszéket a fővárosban. S nem csak pályázott, hanem a jelek szerint óvatos lobbitevékenységet is kifejtett sikere érdekében.8 Paradox módon motivációjának lényegére az a Gergely Jenő érzett rá, aki könyve előszavában leszögezte, hogy nem vállalkozhat lelki és spirituális problémák tárgyalására.9 így fogalmazott: „Számára a professzorsághoz nem a tudományos produkció, hanem az apostoli ténykedés, a sikeres evangelizáció nyitotta meg az utat."10 Úgy véljük, megállapításának fordítottja is igaz: azaz épp a professzorság adott keretet számára az evangelizációhoz. A századfordulótól Prohászka Ottokár egyre több szállal kötődött Budapesthez. Egyesületi-társasági ténykedések,11 nagygyűlések, lelkigyakorlatok, szónoki feladatok várták. S ráérzett: a főváros az a terep, ahol igazán kamatoztathatja képességeit, ahol a legtöbb esélye van az intelligencia (re)katolizálására és a szociális munka szervezeti hátterének kialakítására. Ehhez pedig egy idő után állandó támaszpontra volt szüksége. Az egyetem tehát nem karriercél, hanem eszköz volt számára, amiért áldozatokat is vállalt. Bármily meglepő ugyanis, a katedra sok tekintetben visszalépést jelentett számára. Esztergomhoz képest kevesebb mint harmadára esett 6 GERGELY 1994: 84. 7 Naplójegyzetek 1,279. 8 GERGELY 1994: 88-90. 9 GERGELY 1994:10-11. “ GERGELY 1994: 84. ___ 11 Lásd erről bővebben kötetünkben Forintos Attila írását. - [Szerk.] 76 UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
