Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Káldor Márk - Mózessy Gergely

Adalékok Prohászka Ottokár egyetemi tanári működéséhez

Prohászka Ottokár életútjában a 22 évnyi esztergomi és a 22 évnyi székesfehérvári szolgálat között szinte csak közjátéknak tűnik az az idő, melyet Budapesten, az egyetem hittudományi karának dogmatikaprofeszszoraként töltött el. Életútjának krónikásai ezért általában csak említés szintjén kezelik e bő másfél évet - két kivételtől eltekintve. Schütz Antal velősen ismerteti ezt a korszakot is.1 Sorai azért különösen érdekesek, mert nem csak krónikása, hanem személyes tanúja is a történteknek. Prohászka kinevezésekor, 1904 tavaszán ugyanis még IV éves teológushallgató volt, akit a kar épp könyvjutalomban is részesített érdemeiért.2 A másik feldolgozás Gergely Jenő 1994-ben megjelent népszerűsítő életrajzában olvasható.3 Sok helyütt szóról-szóra támaszkodik Schütz megállapításaira, másutt ugyanakkor a kar levéltári anyagának forrásaiból merítve árnyalja és pontosítja is azokat. Néhány tekintetben azonban szeretnénk kiegészíteni az általuk mondottakat.

Motiváció: apostoli küldetéstudat

Schütz Antal így fogalmaz az egyetemi tanárságról: „Bizonyos, hogy erre Prohászka maga soha nem vágyott. "4 Ennek alátámasztására pedig egy 1901 őszi naplóbejegyzést idéz, miszerint: „Inkább maradok Esztergomban spirituálisnak s azután megvonulok - [értsd: nyugdíjba vonulok] -, mint egyetemi tanárnak Pesten".5 Ez a legkorábbi nyoma a pesti katedra gondolatának,

1 Schütz Antal: Prohászka pályája. Budapest, 1929. 58-69.

2 PPTE HKL - 446/1903-04. Az 1904. május 4-i kari tanácsülés jegyzőkönyve.

3 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. „A napbaöltözött ember". Budapest, 1994. 84-99.

4 SCHÜTZ 1929: 59.

5 Naplójegyzetek 1,279.

75